Utolér: Három szál, három szín

Werkriport Dyga Zsombor készülő filmjének forgatásáról

Angol nyelven forgott Dyga Zsombor negyedik nagyjátékfilmje: a Tesó és a Kész cirkusz rendezője idén már aratott csendes kamaradarabbal (Köntörfalak), és azóta már az Utolér-t is dobozba zárta. A három szálon futó sötét thriller forgatásán összesen háromszor jártunk. Videó. (A cikkben szereplő fotókat Szabó Adrienn és Valuska Gábor készítette)

 

 

A korábban főként kisköltségvetésű filmekben utazó Dyga először vágott neki normális körülmények között egy produkciónak: az más kérdés, hogy a rendelkezésre álló 180 millió forintból 42 napot forgatnak, rengeteg szereplővel, rengeteg helyszínen. (Összehasonlításképpen: a Tesó alig 15 millióból forgott mindössze 14 nap alatt.) Negyvenkét nap magyar viszonylatban soknak számít, de mivel egy rendkívül feszes thrillert készítenek, így sok jelenetet kellett felvenniük ennyi idő alatt.

Az Utolér producere Tóth Péter Miklós (Randevú, Állítsátok meg Terézanyut!), rendezője Dyga Zsombor. Lovas Balázs írta a forgatókönyvet, amelyet korábban a Scripteasten, majd az éQuinoxe Germany nevű forgatókönyvírói workshopon csiszoltak. A könyv olyan nevek tanácsai nyomán fejlődött, mint pl. Jim Hart, a Hook és a Coppola-féle Drakula forgatókönyvírója, vagy Lorenzo Semple Jr., akinek A keselyű három napja, A pillangó és a King Kong könyvét köszönhetjük. A filmterv fejlesztését támogatta az MMKA egyszer 2 millió forinttal, míg a produkciót összesen 80 millióval (melyből 20 millió visszatárítendő támogatás).

"Sokkal inkább saját munkám ez a könyv. A Tesó-nak és a Kész cirkusz-nak inkább csak társírója voltam, Zsombor eredetijét segítgettem pofozgatni, az Utolér viszont teljes mértékben az én irományom. Az Utolér írása egy monstre folyamat volt, ennek a könyvnek a fejlesztése jóval tovább tartott, mint bármelyik eddiginek. Még ha két évig fiókban is feküdt, az első változat már több mint 7 éve megszületett" - tette hozzá Lovas. "Mindig is imádtam a thriller műfaját, és Zsombor is így van ezzel, otthon érezzük magunkat ebben a zsánerben. Nagy szükség van arra Magyarországon, hogy szélesítsük a műfaji palettát, ne csak romkomokkal lehessen bevinni nézőket a moziba, hanem sötétetebb tónusú történetekkel is."

"Félve mesélek erről a történetről, mert eléggé építünk arra, hogy folyamatosan titkok derülnek ki, és mivel sok fordulat lesz a történetben, ebből nem túl sokat akarunk kiadni" - folytatja Lovas a történetet. "Három sztorit futtatunk párhuzamosan - egy nagyon mai, életközeli, naturalista filmet akartunk csinálni, ahol olyan szituációkból keletkezik a feszültség, amelyek bárkivel előfordulhatnának, ám remélhetőleg nem fordulnak elő. Ez egy realista thriller hétköznapi emberekkel. A hihetőség az egyik legfontosabb alapvetése volt ennek a történetnek. Múltbeli ügyekről, elszámolásokról, összetett, cseppet sem fekete-fehér morális helyzetekről lesz szó, ami reméljük, hogy generál annyi izgalmat, hogy odaszögezi a nézőt a székéhez."

Mivel a történet főleg a sötét múlt történéseire és annak fájdalmas következményeire koncentrál, ezért a készítők nem szívesen fedik fel a sztori fordulatait. A három szál gyakorlatilag teljesen külön fut: az egyikben egy rovott múltú pincérnő és elhanyagolt gyermekének nyomozását követjük egy eltűnt kisfiú után, a másikban egy mentőorvos ismeri fel egy betegében a férfit, aki tönkretette családja életét, míg a harmadikban pedig egy kiöregedett gyorskorcsolyázónőt zsarol meg egy haldokló öregember. A pincérnőt Ónodi Eszter alakítja (interjú a színésznővel), fiát a félig angol Daniel Tugwell, a mentőorvos a magyarországon élő Andrew Hefler, a kiöregedett gyorskorcsolyázónő Bartsch Kata, illetve fontos szerepet kap még Seress Zoltán is. Az angol nyelvű forgatást már forgalmazási szempontok indokolták: az osztrák partnerek ragaszkodtak hozzá, a színészek mindannyian angolul játsszák szerepeiket. Az osztrák partner miatt került be az egyik főszerepbe Heinz Trixner is, aki a vén stalkert alakítja.

"Osztrák partnereink ragaszkodtak az angol nyelvhez, ők állítják, a magyar nyelv kerékkötője a sikernek, függetlenül attól, hogy milyen a film. Az angolszász országokban előítélettel viseltetnek a nem angol nyelvű produkciók iránt, ami miatt rögtön art besorolást kap, ennek megfelelően forgalmazzák és értékesítik. Abból a szempontból lehet igazság benne, hogy nekünk magyaroknak nem furcsa, ha szinkronizálva látunk egy filmet, de egy angol nyelvűnek ez nincs benne a filmes kultúrájában, a felirat és a szinkron művészkedésnek tűnik az ő szemükben" - teszi hozzá Tóth Péter Miklós.