Vecsernyés János: Egy igazi pesti film

Interjú a Nyár utca, nem megy tovább rendezőjével

filmhu: Már 2006-os első nagyjátékfilmjed, az Emelet (a Detektívtörténet film változata) is irodalmi adaptáció volt. Miért választasz előszeretettel irodalmi nyersanyagot?

Vecsernyés János: Egyrészt nem állnak halmokban a jól strukturált anyagok, én pedig nagyon hiszek a strukturáltságban. Másrészt nem nagyon tudok írni, éppen ezért soha nem fogok szerzői filmet csinálni. Más forrásanyagokra kényszerülök tehát, ami gyakran az irodalom, de nincs emiatt lelkiismeret-furdalásom. Nem tudom magam megírni, de meg tudom ítélni, mi a jó írás.

 

filmhu: Ki talált rá kire? Egressy önre, vagy fordítva?

V.J.: Ez nem egy szerzői film, a forgatókönyvet Egressy Zoltán írta, ő és a producer Szekeres Dénes kerestek meg, hogy rendezzem meg.

filmhu: Minden maradt az eredetiben a színpadi műhöz képest?

V.J.: Változtattunk rajta részleteket, de ez alapvetően már az eredeti anyag is nagyon jól meg volt írva és szerkesztve. Nem akarom lelőni, hogy miért teszi a férfi, mi az indítéka.

filmhu: Eleve abszurd a film felütése, vagy a helyzet- és jellemkomikumok adódnak össze abszurditássá?

V.J.: Számomra a film realisztikus műfaj, nem hiszek az abszurdban. Nem lehet a képekben vagy a színészvezetésben az abszurdra törekedni. Hogy aztán a realisztikus elemek, amik aztán egymásra épülnek, milyen képet adnak ki, az már lehet abszurd, mint ahogy ez az életben is oly gyakran megesik. Mindenki állandóan megfontol és döntéseket hoz, a végeredmény mégis sokszor nagyon abszurd.

filmhu: Azért, a kiindulási szituációt, hogy valaki el akar téríteni egy trolit, ami egy kötöttpályás jármű, azért azt nem igazán lehet realisztikusnak nevezni.

V.J.: Ez meg van magyarázva a filmben. A srác, akit egyébként Keresztes Tamás alakít, nem egy idióta. Van olyan troli, ami tud menni akkumlátoról is bizonyos szakaszokon és ő nem figyeli meg eléggé a 74-es trolit és abból indul ki, hogy minden troli ilyen.

filmhu: A film végig zárt térben játszódik?

V.J.: Igen, csak néha szállunk ki.

filmhu: Mivel térít, pisztollyal, vagy annak látszó tárggyal?

V.J.: Igazi pisztollyal, ami magyar filmben enyhén bizarr és nehéz kérdés. Nagyon óvatosnak kell lennünk, ha egy magyar filmben előkerül egy fegyver. Könnyen nevetség tárgyává válhat, mert nem vagyunk hozzászokva, nincsenek rá viselkedési formuláink. Jó lecke volt számomra is keresni annak az igazságát, hogy mi történik, ha előkerül egy pisztoly és hogyan reagálnak rá az emberek. Próbáljuk azt az illúziót kelteni, hogy a történet itt, Budapesten és napjainkban játszódik és mindegyik egyformán hangsúlyos. A megállónevek igazak, a menetidő igaz. Ez igazi egy pesti film.

filmhu: Mikor indult el ez a projekt, amiből aztán 2011-re lett film?

V.J.: 3 éve már. Az NKA-tól egyből megkaptuk a pénzt, az MMKA-tól is papírom, de a tényleges pénzt csak később kaptuk meg. A MTV kapacitást adott, de anélkül nem tudtuk volna leforgatni.

filmhu: Nem rövid a 72 perc egészestés játékfilmnek? Azért inkább a 90 perchez vagyunk szokva nézőként.

V.J.: A limit a 70 perc, fölötte már egészestésnek minősül egy film. Ez a történet nem bír el ennél többet. Lehetett volna még duzzasztani párbeszédekkel, de mivel a történet zárt térben játszódik, nem bír el egyszerűen többet ez a sztori és szerintem a néző sem.

filmhu: A színészválasztásban is Egressyé volt a döntő szó?

V.J.: Nem, de ha volt ötlete szívesen hallgattam és hagyatkoztam rá. Kerekes Éva például Zoli ötlete volt és milyen jó, hogy hallgattam rá. Végsősoron én döntöttem, én csináltam a próbafelvételeket, de azért mindent megdumáltunk együtt is. Zoli végig ott volt a forgatásokon is, így a dramaturg szerepét is ő töltötte be.

filmhu: Az utasok és a térítő interakciója azáltal, hogy itt és ma játszódik, hordoz társadalomkritikát is?

V.J.: Előjelet nem használnék. Nem tudom azt mondani, hogy a világ így jó, vagy így rossz, én csak elmesélek egy történetet, hogy ilyenek vagyunk.

filmhu: Hogy lehetett egy trolit napokra kiragadni a forgalomból, egyáltalán hogyan volt lehetséges a forgalomban forgatni?

V.J.: Nem az eredeti útvonalon és helyszínen forgott a film. A troli egy preparált, vontatott troli volt, esőztető gép volt rászerelve, a vontatón volt a víztartály. Nem lehetett beállni a troli vonalába, mert sokat álltunk, így a többi troli nem tudott volna haladni. De ez nem látszik, mert végig esik az eső és párás az ablak, de érzékelni, hol vagyunk: a ligetet, a házakat.

filmhu: Mennyire az eltérítő van a középpontban, vagy inkább egyformán fontosak a szerepek?

V.J.: A klasszikusnak mondható felépítés, hogy a főhős fellázad a világ ellen és megvívja a harcát, a mi filmünkre nem igaz, ilyen értelemben nem központi figura a főhős. Hat párhuzamos szerep van inkább, egyformán fontosak, megtudjuk a sorsukat, jellemüket, honnan jönnek. Az érdekes az, hogy a jellemük a pisztoly hatására nyílik meg. Abban mutatkozik meg, hogy ki, milyen, hogy miképp reagál.

filmhu: Ez egy történet centrikus film, vagy inkább az emberi jellemek és a köztük zajló párbeszéd adja a film vázát?

V.J.. Rengeteg a párbeszéd, mert Egressy hallatlanul jó dialógusokat ír. Ha jól van egy dialógus megírva, akkor kialakul a szöveg mögötti szöveg, ami kirajzolja a szándékokat és a belső állapotokat. A szöveg eszköz arra, hogy megjelenjenek a figurák. A néző a fejében rakja össze a jellemeket, abból, hogy ki mit mond. Ha valaki hazudik a filmben, mást mond arról, hol szállt föl, mint ahol, tehát hazudik és ebből már következik a jelleme is.

filmhu: Mi a film további sorsa?

V.J.: Nem tudom, nincs belőle kópia jelenleg. Dénes (Szekeres, a producer - a szerk.) döntése lesz. Nem bánnám azt sem, ha tévés karriert futna be, mivel ez egy kamaratörténet, lehet, hogy jobban állna neki, mint a mozi, de ezt majd nálam okosabbak eldöntik. Nekem benne van két évem, nem biztos, hogy én jól tudom megítélni.