Véget ért a Moveast

Ukrán győzelem

A Moveast, úgy tűnik, kinőtte a gyerekbetegségeket, s megtalálta a neki való arculatot, közeget és közönséget. Erről tanúskodott a teltházas Apolló mozi, amely valódi fesztiválhangulatot idézett elő, bár a klausztrofóbiások hátrányban voltak jegyvásárláskor az épület zsúfolásig telt, keskeny folyosóján. Aki nem szereti a filmeket, annak sem lehetett oka panaszra, hisz rengeteg kísérőprogram állította döntéshelyzet elé a fesztiválozókat. Az én kedvencem ezek közül a vasárnapi Moveast piknik volt, amelynek a Pécsi Vidámpark hihetetlenül hangulatos, ugyanakkor kissé groteszk közege adott otthont - ezt az atmoszférát a Mecsek kincse című áldokumentumfilm idézte meg néhány évvel ezelőtt. A Pikniken fellépett az Intermagyar, illetve a Colombre Band, Novák Péterrel, a fesztivál házigazdájával kiegészülve. A sör-gulyásleves kombinációt egy közös hullámvasutazással vezette le a vendégsereg.

Underground koncertek a Moveast klubban

A Nemzetközi Blues Workshopról a már tapasztalt workshopoló, Gunyhó Kolos szájharmonikás-gitáros tartott élménybeszámolót, aki nem csak résztvevője, szervezője is volt az egyhetes szeánsznak. "Hartyándi Jenő nyári, Ravaszdon szervezett művészeti táborának folytatása volt ez a rendezvény, az ott alakult csapatok zenéltek tovább itt, a Moveasten"-mondta az ifjú zenész. A műhely vezetője Joe Fonda new york-i nagybőgős volt, akitől sokat tanultak a résztvevők. Kolos nagy örömére a szervezők biztosították a zenészeket arról, hogy a jövő évben is szívesen látnák a zenei formációkat. A fiú unszolásomra azt is elárulta, hogy két magyar résztvevővel olyannyira összemelegedtek, hogy komolyan tervezik egy közös zenekar létrehozását, és még az ősszel el is kezdenek próbálni.

A Moveast hiradók készítésének nehézségeiről Nagy V. Gergő ifjú dramaturg-hallgatót faggattam. "Utóbb kiderült, hogy elég nagy kihívás a híradókészítés, annál is inkább, mivel egyikünk sem tudta kezelni a vágóprogramot." Gergő hozzátette, hogy a vágóprogrammal való megismerkedésen túl más haszna is volt a műsorkészítésnek. "Úgy érzem, hogy az osztályunknak van affinitása a dokumentarista filmkészítéshez"- összegezte a Moveasten eltöltött hét egyik fontos tanulságát. 

Mesefilmek a Jókai téren, reggeltől-estig

A fesztivál programjai közül a Digitális Filmtechnika bemutató okozott csalódást. Az egyik pécsi szálloda különtermébe érve megdöbbenten tapasztaltam, hogy a hodály három sarkában elhelyezett standok kívánják prezentálni a modern filmtechnika vívmányait. A Studiotech Hungary Sony HD kameráit, a Panasonic legmodernebb filmfelvevőit, és az Avid két munkaállomáson rendelkezésre álló vágóprogramját ismerhették meg itt az érdeklődők, akiknek száma ottlétemkor nem haladta meg a teremben felvonultatott kamerák mennyiségét. Nem volt bemutatva például az operatőr-társadalmat megosztó, 4k-felbontású Red Camera sem, amit többen a filmkamerák potenciális utódaként tartanak számon. A bemutatóhoz kapcsolódva a Művészetek Házában több előadást hallgathatott meg a szakma a pénteki napon. Az általam kipécézett "A digitális technika szerepe a modern filmgyártásban" című program sokkal inkább emlékeztetett egy termékbemutatóra, mintsem a film és a mozi jövőjének égető kérdéseit és alternatíváit taglaló diskurzusra, amelyet a cím alapján reméltem.

A Filmhu Báron György workshopjára 'beépített' emberét, Gorácz Anikót kérdeztem ki a filmkritikusi workshopról. "Összességében nagyon hasznos volt ez az egy hét, az elkészült kritikákat naponta elemeztük, rendkívül alaposan, szinte a szavak szintjéig hatolva"-mondta Anikó. A workshop résztvevője szerint Báron György is elégedett volt az elkészült munkákkal, valamennyit publikálásra érdemesnek ítélte, annak ellenére, hogy nagyon vegyes volt a csapat - volt a résztvevők közt olyan, aki még csak az iskolaújság hasábjain próbálgatta szárnyait, de a kolozsvári hallgatók például rendszeresen írnak a Filmtett portáljára, illetve a Korunk című folyóiratba.

Báron György elégedett volt a workshopon született kritikákkal

A pécsi filmfesztivál adott helyet vasárnap a Magyar Producerek Éves Találkozójának, amelyen a producerszakma kürülbelül tíz jeles képviselője vitatta meg az aktuális problémákat, Szekeres Dénes és Kálomista Gábor vezetésével. A megvitatás talán azért nem a legjobb kifejezés, mert a viták természetéből következik a megoldás keresése, amely ezúttal kevésbé volt tetten érhető, sokkal inkább a problémák keserű felsorolásával telt az egy órásra kurtított program. Elhangzott, hogy a forgalmazási támogatások drasztikus csökkentése tragikus lépés volt az MMK részéről, mivel ez automatikusan a nézőszám csökkenését fogja maga után vonni; hogy a Magyar Mozgókép Alapítvány 70-80%-ban rossz döntéseket hoz; hogy piacvezetők vagyunk az üres stúdiók terén; valamint, hogy teljesen nonszensz az a tény, hogy évi negyven nagyjátékfilm készül egy ilyen kis országban. Kálomista Gábor elmondta, hogy a tévéfilmekben látja a produceri szakma előremenekülésének lehetőségét, Tolmár Tamás a Mafilm képviseletében hozzáfűzte: "A Mafilm érdeke az lenne, hogy évente három nagy költségvetésű játékfilm készüljön Magyarországon." A beszélgetés során felvetődött az a kétségkívül groteszk tény, hogy az NKA pályázatainál évek óta nem lehet elszámolni a világosításra fordított összeget, mivel anno kimaradt ez a rovat a táblázatból - feltehetőleg véletlenül. A megbeszélés végén egy fiatal, Kanadában élő lány azzal próbálta jobb kedvre deríteni a jelenlévőket, hogy elmesélte, hazájában is hasonló problémákkal küzd a filmes szakma és a producertársadalom.

A szombati napon egy nyilvános sajtóbeszélgetésen találkozhattak az érdeklődők a két nemzetközi zsűri tagjaival a Moveast Klubban. Az első 'felszólaló' Muhi András zsűrielnök volt, aki többek között hangot adott abbéli örömének, hogy a Moveast végre megtalálta helyét a magyarországi filmfesztiválok között, és immár korántsem a Magyar Filmszemle duplikálása. Phillip Bergson angol filmkritikus megosztotta a közönséggel utazásának viszontagságos momentumait, kitérve minden részletre. Kérdésemre, hogy beszélnének-e esetleg a filmekről is Thomas Rothschild Fipresci zsűritag megrökönyödéssel vegyes rideg elutasítása volt a válasz, mondván, "nem lenne fair, hiszen még nem egyeztettek a zsűritagok, nem kívánják egymást befolyásolni". Rothschild annyit azért elmondott a kritikusi zsűri szempontrendszeréről, hogy mindenekelőtt fontos számukra "az ideológiai határvonalakat átszelő művészi érték", valamint, hogy a nem-mainstream filmeket részesítik előnyben. Bergson a díjazásról viccesen annyit mondott: "még nem döntöttük el, hogy készpénzben vagy részvényben adjuk-e a fődíjat." Minden megszólaló zsűritag előrebocsátotta, hogy nagyon jól érzik magukat a Moveasten. Pusztán egy kritikai megjegyzés fogalmazódott meg a szervezőknek címezve, jelesül, hogy jobb minőségű hangrendszerrel  kellene ellátni az Apolló Mozit.  

Sokak kedvence, a Huddersfield című szerb film nem kapott díjat

Nem hagyhatom szó nélkül a filmes programot sem, hisz mégiscsak egy filmfesztivál beszámolóm tárgya. A tavalyi évben széles skálán mozgott a vetített filmek színvonala, ettől eltérően rendkívül erős volt a 2008-as versenymezőny. Egymásnak adták a vásznat a jobbnál-jobb elsőfilmek, annak ellenére, hogy a térség sok országában csupán évi két-három film elkészítésére nyílik lehetőség - tudtam meg a Diákzsűri közel-kelet szakértőjétől, Söjtöri Andortól. az Arany Benjamint, a Fipresci (Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége) és a Ficc (Nemzetközi Filmklub Szövetség) díját mégis egyazon film, az ukrán Eva Neymann alkotása zsebelte be. A fiatal filmrendezőnő harmadik színpadralépésekor már kereste a szavakat, majd zavartan kijelentette: "Ez a legjobb fesztivál, amelyen valaha jártam."

A Moveast díjátadója igazán üdítő élmény volt, különösen a tavalyi esemény után, amely nagy eséllyel pályázhatott volna a legkínosabb fesztiválzáró címre. A tavaly közrökönyödés tárgyát képező cowboy-t a szervezők Novák Péterre cserélték, aki fantasztikus rutinnal vezényelte le az ünnepséget, amely az 1965-ben Pécsről indult, jövőre 40. jubileumát élő Magyar Filmszemle történetére való emlékezés, nosztalgiázás jegyében telt, híradórészletekkel, filmtörténeti csemegék megéneklésével, és Makk Károly visszaemlékezésével. Az eseményt pusztán a kirendelt középiskolai osztályok folyamatos kommentárja zavarták meg némiképp, amely tény különös ízt kapott azon a ponton, amikor Novák Péter a vetített bejátszásokra reflektálva nekiszegezte Makk Károlynak a kérdést: Tényleg ekkora érdeklődés volt akkoriban a magyar film iránt, vagy kirendelték a katonaságot?"

Katonák helyett kirendelt középiskolások az Uránia moziban

Muhi Andrást, a zsűri elnökét a díjátadó után, egy varázslatos hangulatú villában rendezett állófogadáson faggattam. "Elsőfilmeket nézni állati izgalmas dolog, önmagában érdekes, hogy egy első játékfilmjével jelentkező, odáig elvergődő alkotói csapat mit gondol a világról" - mondta a producer. A döntésről elárulta Muhi, hogy négy zsűritársa egyöntetűen az ukrán filmet tartotta legjobbnak, ő pedig elfogadta a többség ítéletét. "Érdekes volt látni a csalódást a zsűritagok arcán, akik egy hosszabb állóháborúra készültek" - mondta Muhi. Végül Fred Kelemen, a magyar származású német rendező felvetette, hogy adjanak ki egy különdíjat is, így egy két és fél órás vita során élhette ki magát a konfrontációra éhes nemzetközi tagság. Muhi András kedvence a Huddersfield volt, de elmondása szerint a Nyomozó is szerepelt titkos hármas listáján. "Nagyon érdekes volt megtapasztalnom, hogy ez a zsűri kevésbé díjazta a nem 'tisztán' szerzői filmeket, illetve azokat az alkotásokat, amelyek témájukban nem olyan fajsúlyos eseményt dolgoztak fel, mint például a Bosnyák-Horvát háború. Elismerték a Nyomozó szakmai erényeit, de lényegében fel sem merült, mint potenciális díjazott" - tette hozzá az elnök. 

Az Országos Diákzsűri tagját, Tóth Barbarát a villa teliholddal és mécsesekkel megvilágított kertjében beszélt a döntésről. Barbara elmondta, hogy a Diákzsűri egyöntetűen imádta a Rezervátum című filmet. "Gyakorlatilag csak jót tudok róla mondani, annyira kedves és őszinte alkotásról van szó, hogy a film kisebb hibáit könnyedén meg tudtuk bocsátani." A zsűri tagja elmondta, hogy továbbra is nagyon kedvelik a Nyomozót (amely a Diákzsűri fődíját kapta a 39. Filmszemlén), és kiemelte a Huddersfield című szerb filmet, amely a diákzsűri másik favoritja volt. "Úgy érzem, hogy az idei Moveast egy minőségi ugrás volt a fesztivál történetében, és nekem, mint diákzsűri tagnak is rendkívül jó dolgom volt itt" - tette hozzá a pécsi egyetemista.

A fesztiválzárónak is az Uránia mozi adott otthont

A Moveast egyetlen fájó pontja évek óta az számomra, hogy később nem hozzáférhetőek az itt megismert kedvencek a magyarországi közönség számára. Remélem, hogy az idén sok filmforgalmazó kapott meghívást a fesztiválra, és végre lehetőségünk nyílik majd arra, hogy akár moziban, akár valamely televízió programjában újra találkozzunk a kortárs közép-kelet európai film egy-egy gyöngyszemével.   

A képek forrása: http://www.moveast.hu