Záróest a Szemlén

Szeressük egymást gyerekek!

Kezdésben jók vagyunk: a támogató alapítványok, szervezetek névsorolvasása igazi gálahangulatot teremtett a Millenáris zsúfolásig megtelt Teátrumában, sokaknak már csak állóhely jutott. Elsőként Janisch Attila, a Filmszemle Tanács leköszönő elnöke lépett a színpadra, aki megköszönte a kétéves kemény munkát társainak, és bejelentette, hogy jövőre már új csapat vállalja magára a szemle szervezési feladatait.

Első díjazottként Bollók Csaba vette át a Diákzsűri Zöld Holló-díját, és ekkor még csak kevesen sejtették, hogy keretes szerkezetű lesz az este. Hagyományosan a Filmszemle záróestjén osztják ki az SZFE legjobb tanárának (Sellő Hajnal), a legjobb filmplakátnak (Sztornó, illetve Szabadság, Szerelem), vagy a legnézettebb magyar filmnek járó elismeréseket (Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem).

A szemle.film.hu oldalon lezajlott közönségszavazás nyertese Rohonyi Gábor Konyec című filmje lett, a Teátrum színpadán vehette át a Filmhu díját, a digitális rendezőasszisztenst, valamint a  TV2 25 milliós díját is. A Konyec rendezője a Filmhu padlizsánlila csomagjában lapuló digitális rendezőasszisztensre sandítva csak annyit mondott: „Szigeti Csillát is kedveltem, biztos jó lesz vele is.” Szász János még átvette a külföldi kritikusok véleményét tükröző Gene Moskowitz-díjat, némi Ópium-ért cserében, majd a díjátadó zenei átkötéseiről gondoskodó Ferenczi György és Rackajam formáció csapott bele a lecsóba.

Janisch Attila lemondott a Filmszemle Tanács éléről

A tudományos és ismeretterjesztő filmek versenye tulajdonképpen már az előzsűrizés szakaszában eldőlt. A hét főbűn, a Budapesti vadon és a Forró ősz a hidegháborúban vita nélkül vitte el a legjobb rendezés, a legeredetibb témaválasztás és a legjobb film díját. A sorrend és a leosztás ízlés szerint felcserélhető. (A Filmhu szerkesztői is a Budapesti vadon-nak ítélték a kategória fődíját. -  a szerk.)

A kísérleti és kisjátékfilm kategória zsűrijének nevében Tímár Péter igazán izmosnak értékelte a mezőnyt, majd felemelte a jobb mutatóujját: „Nagyon figyeljünk oda ezekre a gyerekekre, mert nagyon fiatalok és nagyon tehetségesek.” A főiskolás filmek közül Horváth Lili (Vakáció) és Nagy Dénes (Együtt) munkája kapott elismerést, az operatőri díj az Alterego-ért járt Tóth Widamon Máténak. A legjobb kísérleti film díját a filmhu fórumában zajos vitákat generáló Nicolaus Myslicki Álszent, a legjobb kisjátékfilmét pedig a várakozásoknak megfelelően Nemes Jeles László Türelem című munkája érdemelte ki. Az ifjú rendezői New York-i tanulmányai miatt nem tudott részt venni a díjkiosztón, ezért a tanulmányait szintén Los Angelesben folytató operatőre, Erdély Mátyás vette át az elismerést.

Karátson Gábor, a dokufilmes zsűri elnöke az est egyik fénypontja volt. Mosolygó arccal vette el a labilisabbak életkedvét „mintha a szenvedés óceánjain hajóztam volna” típusú mondataival, persze, ezzel rögtön vissza is adta azt, amit elvett. Elmondása szerint azért is volt rossz élmény a zsűrizés, mert ömlesztve kellett végignéznie ezeket a sajátos, Kárpát-medencei történeteket, legyen az zsidók, 56-osok, erdélyiek vagy cigányok szenvedése.

A legjobb filmnek ítélt Balkán bajnok rendezőjének, Kincses Rékának szavait azonban nem lehet kihagyni: „Én vagyok a második a terhes Rékák kutatják az apjuk történetét-sorozatból” – mondta a jó állapotban lévő rendező, miután egy másik terhes Réka (Pigniczky) átvett már egy díjat néhány perccel előtte – szintén apja történetének kutatásáért.

Jöhetett a játékfilmes díjak kiosztása, ehhez Ulrich Gregor, a zsűri elnöke fűzött néhány mondatot. Ami őt személy szerint lenyűgözte, az a versenyző filmek stílusbeli sokszínűsége volt. Előrelátó ötlet volt tehát kettéosztani a fődíjat, szerzői és zsánerfilm-kategóriára, az más kérdés, hogy még ez sem lett elég: Buharovék Lassú tükre külön elismerést kapott „szürreális és reális kompozíciójáért”.

Az Iszka utazása a fődíj és a Diákzsűri díja mellett a legjobb vágásért járó Aranyollót is megkapta, Czakó Judit kimagasló munkájának köszönhetően. Szász János Ópium-a, Máthé Tibor fényképezésében szintén méltó elismerésben részesült: a rendezői, az operatőri és a külföldi kritikusok díja mellett a film a legjobb hanggal is büszkélkedhet.

Kamondi Zoltán és a Dolina alkotóközössége a legjobb látvány díját érdemelte ki, amelyre a rendező annyit mondott: „Nagyon örülök a díjnak, hiszen a film számomra mindig látvány.” Majd, miután elhagyta a színpadot, megállt a Teátrum egy homályban maradt részén és tapsolt a többieknek – pedig nem villogtak a vakuk. A legjobb első film díja Bogdán Árpádé - vajon Boldog új élet-e veheti kezdetét, hiszen a rendező nem tud kellemesebb öregedést elképzelni annál, ami egy film elkészítése alatt történik az emberrel.

Az Iszka utazásának teljes stábja, beleértve a punkfrizurás zeneszerzőt is

Díjat kapott még Elek Judit a legjobb forgatókönyvért (A hét nyolcadik napja), a színészek közül Zsótér Sándor (Töredék) és Kovács Kata (Kythéra), a producerek közül pedig a Sipos Gábor és Rajnai Gábor nevével fémjelzett Laokoonfilm (Boldog új élet, Lassú tükör, A tücsök és a hangya, FEKETEország).

A legőszintébb tapsvihar azonban Bollók Csaba fődíját köszöntötte, az Iszka utazásá-nak teljes stábja a színpadon fogadta az elismeréseket. Bollók a film női vonalának mondott hálás köszönetet: a címszerepben remeklő Varga Mária, és testvére, Varga Rózsika teljesítménye vitathatatlan, a rendező beszéde alatt nem véletlen adta vágója, Czakó Judit kezébe a díjat jelképező szobrot és oklevelet, végül pedig a film producerének, Csere Ágnesnek köszönte meg, hogy létrejöhetett egyáltalán a produkció. „Szásznak és Kamondinak egy-egy fair play-díj is kijárna a többi mellé” – fejezte be beszédét Bollók Csaba, majd a punkfrizurás zeneszerző ragadta magához a mikrofont és megköszönte egykori orgonakészítő tanárának, hogy a zenélés felé fordította.

Rackajam-ék pedig hiába pengették a húrokat, a közönség már ömlött kifelé a teremből, mivel a szomszédban kezdődött a fogadás -vannak dolgok, amik nem változnak Az idei szemle-beszámolók sorát pedig fejezzük be oroszul: a legjobb műfaji film a Konyec.

fotó: Szandtner Dániel