Zomborácz Virág: Nyomtávváltás
„Csattanó nélkül”
Filmhu: Miért választottad Bocacciót?
Zomborácz Virág: Azt a feladatot kapta az osztályunk (forgatókönyvíró osztály) a Főiskolán, hogy a Dekameronból válasszunk ki egy-egy novellát, és azt adaptáljuk a 21.századra. Majd miután ez megtörténtek, megtudtuk, hogy senki sem a saját írását fogja rendezni, hanem ki kellett választanunk az osztálytársunk forgatókönyvét, én pedig Szőcs Petráét választottam. Petra két verziót írt, az egyik egy komoly, a másik pedig egy vicces változat volt, én a vicceset választottam. Közben elkezdtük átirogatni azt, ami megvolt, és mert Petra nagyon irodalmi stílusban írt, és ahhoz, hogy képekben lehessen gondolkodni, és hogy egy teljesebb, hosszabb történetet kapjunk belőle, ami kitölt egy kisjátékfilmet, nagyon át kellett írnom. Az eredeti történet az, hogy egy öreg nemes, ebben az esetben professzor, elviszi nászútra a fiatal feleségét. Boccaccio verziójában elrabolja egy kalóz, nálunk pedig egy kalauz. Ez volt a fő vonala a történetnek, amennyit hozzátettem mindehhez az annyi, hogy a kalauz egy faun lett, állatias viselkedéssel, állatias szexuális ösztönökkel, ami a professzorból hiányzik. Az ő szexualitása egzisztencialista, posztmodern szexualitás, már-már betegesbe hajló, míg a fauné sokkal ösztönösebb, természetesebb szexualitás.
Filmhu: Eredetileg csak vonaton játszódott volna a film; miért lett benne mégis az állomás?
Z.V.: Egy vonatban igazából nincsenek nagy lehetőségek, nagyon szűk, kötött a tér, nem lehet igazán mit csinálni, nem tudunk behozni vagy kivinni karaktereket. Voltak olyan helyzetek, amikor úgy nézett ki, hogy vagy állomást nem tudunk szerezni, vagy vonatot. Az, hogy mennyit változott a forgatókönyv, sokban függött a körülményektől.
 |
| Kalandozás a misztikus világba |
Filmhu: Szerinted miért üljön be a filmedre a néző?
Z.V.: Hát, én most inkább a film gyengeségeit látom...az egyik barátom úgy fogalmazta meg, hogy hiányzik belőle valamilyen plusz. Én is érzem, és ez a felismerés nem most jött; szerintem az én tapasztalatlanságom, hogy nem ismertem ezt fel hamarabb, és valamennyire adódik az alapanyagból is. Boccaccio egy régebbi típusú történetmesélést képvisel, és ma már nagyon másképp állunk hozzá a történetekhez, mást várunk egy ilyen történettől, és mi nagyon szigorúan ragaszkodtunk ahhoz a novellához. Nem érzékeltük ezt a hiányt, ami abból fakadt, hogy ez egy másik kor, hogy a történetek gyakran csattanó nélküli, „szétomló” végekkel rendelkeznek. Persze nem akarom Boccaccióra kenni az egészet, az én tapasztalatlanságom, hogy nem tudtam úgy nyúlni az anyaghoz, hogy benne legyen a kor mai elvárása.
Filmhu: Én úgy vettem észre, hogy a közönségnek azért igen tetszett, te miért szereted mégis ezt a filmet?
Z.V.: Szerintem azért jó, mert ilyen típusú filmek ma nem nagyon készülnek. Ez a stílus, ez a kalandozás a misztikus világba nem igazán létezik ma Magyarországon. Talán ezért lehet érdekes színfoltja a szemlének.
Filmhu: Következő tervek?
Z.V.: Elvileg az iskolában már nem tudunk kisfilmet forgatni sajnos, de én azért dédelgetek egy-két ötletet. Ezekről viszont még elég korai lenne beszélni.