15. Filmemlékezet Fesztivál az Örökmozgóban - Celluloid vagy adatfolyam?

A digitális módszerek a filmfelújítást is megváltoztatták. Segítségükkel rendkívül hatékonyan lehet a celluloid sérüléseit kijavítani. Sőt, akár az eredeti alkotásba is bele lehetne nyúlni. Meddig szabad alkalmazni a digitális eljárásokat? Hol húzódnak a határok? De nem csupán a hagyományos eljárásokkal, hanem az új technológiák hatásaival is szembe kell nézni. Itt az idő áttekinteni, meddig jutottunk el a filmterjesztésben és – megőrzésben. És milyen perspektíva nyílik előttünk.

Moszfilm Stúdió az Örökmozgóban - Klasszikus és új filmek
Október 13 -28.

Talán sokan emlékeznek még szovjet és orosz filmekre, amelyek elején a Munkás és a kolhozparasztasszony szobor fordult a nézők felé. Muhina alkotása ma is jelképe, logója a Moszfilmnek, de a rendszerváltás óta alaposan átalakult.

Oroszország legnagyobb és legkorszerűbb, minden nemzetközi követelménynek is megfelelő filmgyárává fejlesztették. Szolgáltatásokból tartja fenn magát, évente több mint 100 filmes és televíziós produkciónak biztosít technikai hátteret. A stúdiónak kevés saját produkciója van, de színvonalukra sosincs panasz. Ez nem igazán meglepő, hiszen a gyár igazgatója Karen Sahnazarov, a mai orosz film egyik legnagyobb mestere szintén itt, hazai pályán készíti újabb filmjeit. A Moszfilm az utóbbi időben erősen nyitott a világ felé. Klasszikus alkotásait interneten is elérhetővé tette.

Most magyarországi bemutatkozásra is vállalkoztak, amelyre az Örökmozgóban kerül sor október 13 és 28 között. A Filmemlékezet program számára elhozzák Tarkovszkij remekművének, az Andrej Rubljovnak digitálisan felújított kópiáját.

Jancsó Miklós születésnapjára is megemlékeznek a Csillagosok katonák Magyarországon még sosem látott szovjet változatának bemutatásával és hazai ősbemutatója lesz Karen Sahnazarov új filmjének A 6-os számú kórteremnek, amely Csehov klasszikus elbeszélésének eredeti hangvételű feldolgozása.

A film bemutatásához egy Sahnazarov retrospektív válogatás is kapcsolódik. Ennek egyik filmje, a 2007-es Az eltűnt birodalom szintén most látható először Magyarországon. És hogy a Filmemlékezet még teljesebb legyen az Andrej Rubljov mellett ismét levetítik a szovjet film másik nagy történelmi klasszikusát, Eizenstein Rettegett Iván című filmjét.


Hollywood – remastered
Október 22–29.

Október utolsó hetében a világ vezető filmfelújítási műhelyéből, a Sony Pictures Entertainment-éből érkezik a legfrissebb munkáik közül néhány meghatározó amerikai film (Taxisofőr, Híd a Kwai folyón, Navarone ágyúi) és két méltatlanul elfelejtett western (Jubal, Ben Wade és a farmer).

Október 24-én a Taxisofőr digitálisan felújított kópiájának vetítését a Sony filmrestaurálási részlegének vezetője, Grover Crisp fogja bevezetni. A Taxisofőr a Sony filmfelújítási részlegének legfrissebb büszkesége. De mit jelent az, hogy digitális felújítás, és miért van rá szükség egy relative nem túl régi (harmincöt éves) film esetén?

A digitális felújítási gyakorlat azzal, hogy a 4K-felbontást immár zökkenőmentesen tudják kezelni a számítógépek abba a stádiumba került, hogy gyakorlatilag a 35 mm-es kópiával megegyező minőségű nyersanyagon tudnak dolgozni a restaurátorok. Vagyis ha egy 35 mm-es kópiát 4K-ben szkennelnek be, akkor csaknem minden információ bejut a komputerbe. Aztán az elvégzett javítási és egyéb munkák után a felbontást csökkentik HD-minőségűre, és ez képzi a Blu-ray-kiadás, illetve egy-egy új mozikópia alapját.

Eddig három film, a Dr. Strangelove és a Híd a Kwai folyón felújításakor használták a 4K felbontást, illetve legutóbb a Taxisofőr esetében. A Taxisofőrnél azt gondolták, hogy egy egyszerű transzformációs műveletet kell csak elvégezni. Ám kiderült, hogy a kellékanyagok sérültek (karcosak, bevillannak), olyan erős koszfoltokat találtak az eredeti negatív emulziós rétegében, amiket nem is lehetett onnan eltávolítani, sőt bizonyos képkockák egyszerűen hiányoztak. Ha sérült egy kocka, akkor azt korábban kivágták, addig szabdalták a filmet, annyit szedtek ki belőle, hogy a hang ne ugorjon, vagyis ne legyen feltűnő a hiány. Most megkeresték a vágásokat és minden kockát visszaillesztettek a helyére, a sérüléseket pedig az egész anyagról eltüntették.

Ám a digitális manipuláció még ennél is szebb dolgokra képes! El lehet vele tüntetni a szemcsésséget, színdússá lehet formálni a képeket. Már egy kifejezés is született az így megújított filmekre: „DNR-look”. De a Sony felújításai nem esnek bele ebbe a csapdába. Ahogy Grover Crisp folgalmaz: „A digitális eszközök igen erősek, és óvatosnak kell lennünk, hogy mi irányítsuk a folyamatokat, és ne ők bennünket”. Így a Taxisofőr ma úgy néz ki, mint ahogy 1976-ban a premierjén. A felújítási munkákba bevonták a rendezőt, Martin Scorsesét (aki amúgy a filmmegőrzés- és felújítás legnagyobb apostola a hollywoodi ikonok között, alapítványt is létre hozott mások filmjeinek restaurálására, a The Film Foundationt) és az operatőrt, Michael Chapmant.

A Híd a Kwai folyón felújításakor az eredeti anyagba való belenyúlás etikai kérdése még élesebben vetődött fel. Az 50-es évek második felében forgatott hollywoodi filmeknél gyakran köszön vissza ugyanaz a kamerahiba: ugrik a kép. Nem annyira, hogy ez a kópia nézésekor nagyon szembetűnjön, de a HD-felbontásnál már zavaró. Így végül úgy döntött a Sony felújító csapata, hogy kiszűrik a filmből ezt a hibát. Az eredeti pompájában ragyogó II. világháborús tematikájú filmet (angol hadifoglyokkal akarnak egy hidat felépíttetni Japánban) 1958-ban valóságos Osrcar-esővel jutalmazták (legjobb film, rendezés, operatőri munka, forgatókönyv, főszereplő, zene stb.)

A másik háborús film, a Navarone ágyúi (egy angol egységnek a németek által elfoglalt görög területeken kell keresztüljutni, hogy kiiktassák azt az ágyúfészket, ami a tengerszorost „ellenőrzi”) a szokásos felújítási gondokon túl azzal a nehézséggel szolgált, hogy sok benne az éjszakai kép. Ezek egy részét valóban este vették fel, a többit nappal, éjszakai szűrőket alkalmazva. A felújításkor így még nehezebb volt eltalálni a megfelelő színt és kontrasztot. A hatalmas sztárokat felvonultató film (Gregory Peck, Anhony Quinn, David Niven, Irene Papas) éppen a speciális effektusaiért kapott Oscart, amiket most tényleg igazi pompájukban élvezhetünk. Külön érdekesség, hogy a hollywoodi boszorkányüldözések miatt sokáig álnéven írni kényszerülő Carl Foreman ebben a filmjében már ismét az igazi nevén dolgozhatott.

Pszichologizálásra fogékony korszakunkban sokakat vonzhat a hidegháborús korszak elejének realisztikus és a lelki folyamatokra figyelő westernje, a Jubal, amelynek történetében Shakespeare Othellójának lazán szőtt motívumaira ismerhetünk. Glenn Ford és Rod Steiger mellett feltűnik benne Charles Bronson is. A Juballal eredetileg nem akartak sok időt tölteni, mielőtt kihozzák Blu-rayen. Ám a Sony laboratóriumába kerülve kiderült, hogy a színes negatív színei rettenetesen elhalványultak. Az eredeti kameranegatív sem volt tökéletes, ráadásul abból hiányoztak egyes részek. Az anyagokat a valenciai Cinetech laboratóriumába szállították, ott dolgozik ugyanis Dave Holland, aki az 1959-es, teljesen elhomályosult Holiday for Lovers című film számára írt egy szín-mátrix szkriptet, egy olyan programot, amivel visszahozták az eredeti színeket.

Ezt dolgozták át némiképpen a Jubal számára. Külön nehézséget okozott, hogy a 30-40-es évek során a Technicolor Corporation kamerái három színre bontva három különböző szalagra rögzítették a filmeket. Ám az 1956-os YCM-muszterek szkennelésekor a kék/sárga szalag annyira halvány volt, hogy alig tudtak minden információt bementeni a számítógépbe. Végül az is okozott pár kényelmetlen órát, hogy miként igazítsák az akkori, extraszéles 2:55:1 szélesvásznú képet a ma használatos 2:35:1-es szélesvásznú szabványhoz.

Ha a Ben Wade és a farmer eredeti címét vesszük (3:10 to Yuma), akkor biztos, sokaknak beugrik az 1957-es film ötven évvel későbbi remake-je, a Börtönvonat Yumába Russell Crowe-val, Christian Bale-el és a már idős Peter Fondával. Ritka az olyan eset, amikor a két feldolgozás közel azonosan magas szintű. És ismét egy példa arra, hogy a poszt-világháborús időszak feszültsége és a mai korunké összecseng.


Kertész Mihály – összeállítás
október 20., 28.

Az utolsó hajnal 1917-ben, az I. világháború harmadik évében készült, abban az időszakban, amikor a filmbehozatali tilalom által előnyös helyzetbe hozott magyar filmgyártás lendületes fejlődésnek indult. Az utolsó hajnal is külföldi (németországi és hollandiai) bemutatásának köszönheti fennmaradását. Előbb Bécsből, a Filmarchiv Austria gyűjteményéből került elő a német nyelvű forgalmi kópia töredéke. Most, pedig Hollandiából érkezett haza a film teljes, holland nyelvű verziója.

Kertész Mihály számára a siker és a népszerűség nagyon fontos volt, ezért lemondott az irodalmi klasszikusok megfilmesítéséről és visszatért a filmponyvához, eredeti filmszüzsékből és a bestsellerirodalomból merítve, az amerikai mintákat követve készíti a korabeli kritikák tanúsága szerint élettel és filmszerű megoldásokkal teli sikerfilmjeit. Ezek tipikus darabja Az utolsó hajnal.

A másik két Kertész filmből - Tatárjárás és A skorpió – csupán töredék maradt fenn. Kálmán Imre és Bakonyi Károly világhírű operettjének a Tatárjárásnak filmváltozata 1917-ben az I. világháború harmadik évében készült. A háború előtti boldog békeidőkben, egy őszi hadgyakorlat során szövődő szerelemi bonyodalmakról szóló történet másfél órára feledtette a nézőkkel a háború nehéz napjainak gondjait. „Ma, amikor mindenki katona, ma valóságos felüdülés, ha egy kis békebeli katonaságról látunk valamit” – írta a film bemutatója után a Színházi Élet kritikusa. Kertész Mihály hat operett filmadaptációját készítette el, ezek közül sajnos csak a Tatárjárás most látható rövid töredéke maradt fenn. A filmet, melyben a kor legnépszerűbb operett sztárjai Király Ernő és Kosáry Emmi játszották a főszerepeket az eredeti operett zenéjének kíséretében mutatták be.

A rendkívül bonyolult meseszövésű A skorpió című film történetében Henry D’Orvill gróf megöli apját, hogy hozzájusson az örökségéhez. Ekkor még nem tudja, hogy apja kitagadta, s vagyonát unokájára, Henry gróf elveszett fiára hagyta. A gyilkosságot egy fiatalemberre Jean Morellre fogja, akit ezért elítélnek. Jean megszökik a börtönből és bosszúra készül. A film a két férfi hónapokig tartó élet-halál harcát mutatja be, melyben hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Az eredetileg két részes, 3400 méter hosszú 1918-ban készült A skorpió című film, ahogy akkor hirdették „nagyszabású, lebilincselő és rejtelmes” kalandordrámából csak az utolsó néhány jelenete maradt fenn, a végső küzdelem, amely után a gróf ráébred, hogy Jean nem más, mint saját fia és egy kerti ünnepély, amely Kertész későbbi filmjeinek is nélkülözhetetlen eleme. Jean Morell szerepében a később világsztárrá vált Várkonyi Mihályt láthatjuk. A töredék a Filmarchiv Austria (Bécs) gyűjteményéből került elő.

Az Örökmozgó lehetőséget nyújt a világ legkülönbözőbb pontjain készült, legfrissebb filmfelújítások bemutatására. A fesztivál filmes programját ezek közül válogatták össze.