sex hikaye

A mandzsúriai jelölt

Álmodások kora

2004. november 4. - csmozi

Bemutató: 2004. november 4.

1-1  /  2
A mandzsúriai jelölt
Ugye eljönnek majd a repülők, ugye álmodnak majd a katonák? Háborús időkben, különösen kiélezett belpolitikai helyzetben a demokrata Hollywood előszeretettel készít politikai paranoia-thrillert. A bárányok talán megtehetik, de Jonathan Demme nem hallgathatott tovább.

Érdekes módon sem a vezető magyar videotéka-hálózat, sem a legokosabb hazai internetes filmadatbázis nem jegyzi John Frankenheimer rendező 1962-es klasszikusát, A mandzsúriai jelölt-et, annak ellenére, hogy a hidegháborús korszak kétélű kritikai fegyvere nem éppen egy feledhető darab. A filmtörténet egyik legjobb drámájaként számon tartott történet egy a koreai háború idején, 1952-ben kommunista agymosás áldozatává lett amerikai osztag két túlélőjének meghökkentő csavarokkal és egy különleges érdemmedállal díszített utóéletét meséli el. A katonai medál tulajdonosa Raymond Shaw őrmester (Laurence Harvey), aki bajtársai elbeszélése alapján emberfeletti bátorsággal küzdött az ellenséges vonalak mögött és mentette meg a többi bajba jutott amerikai életét. Bennett Marco őrnagy (Frank Sinatra – Most és mindörökké, Az aranykezű férfi) azonban másképp emlékszik az eseményekre – visszatérő rémálmaiban legalábbis. Hamar kiderül, hogy Koreában mindkét férfi szűk három napig a kínai Központi Bizottság egy kísérletező kedvű tagjának vendége volt (innen a Kínára utaló mandzsúriai cím), agyukat alapos vegytisztításban részesítették, s mindent úgy alakítottak, hogy a túlélők visszaemlékezése alapján Shaw különleges érdemrendet kapjon, melynek birtokában bejuthat az amerikai politikai élet legfelsőbb köreibe, és ott engedelmes robotkatonaként teljesítheti a vörösök parancsait. A történet viszonylag egyszerű alapképletét az alkotók Brian De Palma munkásságát megelőlegező tévémonitoros beállításokkal, gyönyörű szőke mellékszállal (Janet Leigh – A gonosz érintése, Psycho), elnökválasztás előtti hangulattal és egy alkoholista szenátor (James Gregory) útját egyengető karrierista anya figurájával (Angela Lansbury – A három testőr, Halál a Níluson) dobták fel. A gyanútlan Shaw őrmestert agymosói egy káró dáma kártyalap segítségével hozzák lendületbe, miközben anyja kommunistákat ostorozó beszédeket gyakoroltat szenátor mostohaapjával, Marco őrnagy pedig azon igyekszik, hogy megállítsa egykori bajtársát – bármire készüljön is az. A film készítése idején már Magyarországon is közszájon forgott a mondás, miszerint „az a gyanús, ami nem gyanús”, nem nehéz tehát kitalálni, hogy Shaw agymosása mögött véresszájú antikommunista anyja áll, aki alig várja, hogy hangyasavmániás férjéből „távirányítható” elnököt csináljon. Frankenheimer (Birdman of Alcatraz, Ronin) különös műgonddal elkészített filmjéből a vörös veszély paranoiaszinten tartása és a McCarthy-félék egyidejű megbélyegzése révén lett kétélű kritikai fegyver, ha tetszik, ideológiai Matrijoska baba.

Minden pillanatában működő remake-hez van szerencsénk
Bennett Marco őrnagy (Denzel Washington)

Bő négy évtizeddel később, a sztárgázsik (Stepfordi feleségek) és digitális technikai újítások (Megtorló) ihlette remake-ek között Jonathan Demme (A bárányok hallgatnak, Philadelphia) egy szigorúan ideológiai indíttatású újrafeldolgozást rendezett, mely feladja ugyan az eredeti mű kétfedelű üzenetét, és cserébe egy kevésbé elgondolkodtató, ám sokkal sodróbb tempójú, jóval sokkolóbb történetet vezet elő. Hőseink ezúttal nem koreai, hanem öbölháborús veteránok, akiket – a Balaton együttes felvetésével ellentétben – nem a kínai kormány programozott át, hanem korunk veszedelme: a jelentős belpolitikai befolyással bíró Manchurian Global világvállalat. Shaw őrmester (Liev Schreiber – Sikoly 3, Kiruccanók) édesanyja, Eleanor Shaw szenátorasszony (Meryl Streep) alkoholista férj híján szigorúan munkájának él, a helyi Torgyánné Cseh Máriák és Király B. Izabellák demagógiájával küzd „háborús hős” fia alelnöki jelöléséért, hogy az ördögi terv utolsó felvonásában egy másik agymosott alvó ügynök segítségével tisztítsa meg Shaw előtt az Ovális Irodába vezető utat. A Bush család mögött álló világvállalatok ismeretében – különösen W. újraválasztása után – cseppet sem hízelgő a politikai thrillerekben jártas forgatókönyvírók által felvázolt kép, s ha hozzávesszük, hogy a belső ellenség ellen egyedül az FBI segíthet, s hogy a megmentő Bennett Marco őrnagy (Denzel Washington) az őt sújtó rémálmok miatt alig áll a lábán, ráadásul az eredeti változatban használt szolgálati utak itt járhatatlanok, a helyzet egyenesen borzongató! Bár lehet, hogy a dolognak a probléma aktualitása ad nagy súlyt, a második sorból nézve pedig minden film durva.

Demme rendezésének legjellemzőbb ismertetőjegye a helyszűke: hőseink szűk tárgyalókban és étkezőkben érvelnek, izzadnak, veszekszenek és verekszenek, a háttérben levegős városkép helyett hatalmas monitorok éktelenkednek, jelezve az elnökválasztás közeledtét és a harc kiélezett voltát. A 2004-es változatban Marco rémálmai sokkal inkább idézik az Alien és a Mátrix világát, mint az eredeti abszurd humorba hajló álomképeit, bár a rendező itt apró engedményt tesz: az agymosás valós menetének bemutatásával groteszk hadseregellenes etűdöt csempész filmjébe. Tak Fujimoto operatőr (Sivár vidék, A bárányok hallgatnak, Gladiátor, Hatodik érzék) kamerakezelése most távol áll az elegánstól, a film vizuális világa a paranoiaérzet erősítését szolgálja. Minden pillanatában működő remake-hez van szerencsénk, amely az eredeti klasszikus nélkül is tökéletesen megállná a helyét, ráadásul annak ismerete sem von le értékéből, csupán tovább árnyalja a jelen politikai viszonyokról kialakított képet. Az egyedüli komoly gond a zárlat kritikátlan happy endjével van, amely fájóan üt el a film egészének kilátástalan hangulatától, s körülbelül annyira hiteles, mint a Schindler listájá-nak híres gyűrűleejtős jelenete.





1-1  /  2

nka emblema 2012