A szenvedélyek labirintusa

Haverok, buli, transzex

Bemutató: 2004. április 1.

A focicsapat vs. Sexilia (ő a női főszereplő) meccset sajnos nem látjuk, csak említés esik róla, amikor a hölgy a pszichológusánál dekkol. Aki (a pszichológusnő) Sexilia apjával egyesülne szexuálisan, ha az apának nem lenne szeretkezésundora. És nem fehéregerek nemzőképtelenné tételével töltené a hétköznapokat. Aztán van egy ifjú hercegfi, aki inkognitóban bulizik a városban, lefekszik Antonio Banderas-szal, de aztán mégis  Sexiliába szeret bele. Meg van néhány transzexuális. Meg transzvesztita. Meg egy magát összeszaró portársnő. Meg ilyenek.

Pedro Almodóvar második filmje mindenképpen tanulságos alkotás, kezdő filmrendezőknek pedig kötelező. Ilyen film születik, ha egy rendező meg a baráti köre, meg azok barátai leülnek és beledobálják a nagy szkript-kalapba az összes agyament ötletüket, ami csak eszükbe jut.

Ettől persze még működhetne a film, de ahhoz tökéletes arányérzék és egyfajta kívülállás szükségeltetne, hogy az alkotó dolgozzon az anyagával és ne az anyag vele. Almodóvar a bizarr ötletparádéból nem tud egységes filmvilágot létrehozni, a parádé egy idő után érdektelenségbe fullad és ásításra ingerel. Az viszont látszik A szenvedély labirintusán, hogy a stáb az utolsó kellékesig remekül szórakozott.

Ami miatt érdemes megnézni, az természetesen Antonio Banderas fiatalon, és a vásznon  megjelenő Almodóvar, ahogy egy glam zenekar énekeseként, női ruhában, kisminkelve, vérkomoly arccal nyekereg. Az a jelenet például ötös. Akit érdekel a nyolcvanas évek elejének műmájer spanyol undergroundja, az sem fog csalódni, aki pedig Almodóvar rajongó, nézze meg mindenképp, megérdemli.

A későbbi Pedróból persze itt még nem sok látszik. Az abszurd még blődli, a nemek közti kavarás pedig még súlytalan álarcosbál, de néhol legalább vicces. A filmhez méltó stílusban szólva: Pedro Almodóvar még bontogatja a csikószárnyait, tesztelgeti rendezői vénáját, és szórakoztatja a haverjait meg önmagát.

Ez viszont most, 2004-ben édeskevés. Akkor inkább az úthenger.

A szenvedélyek labirintusa Almodóvar második filmje, de már ekkor nyilvánvaló volt a rendező zsenije, ahogy több szálon vezeti a történetet, tele szeretetreméltó figurákkal és érzékiséggel. Az alkotás kultfilmnek számít Spanyolországban. A vásznon nemcsak a rendkívül fiatal Antonio Banderas tűnik fel Riza egyik szeretőjének szerepében, hanem maga Almodóvar is, egy hihetelen koncertjelenet főszereplőjeként.A szenvedélyek labirintusa melodramatikus vígjáték Sexiliáról, Sadec-ről, a meleg iszlám terroristáról, Riza Niro-ról, Tiran uralkodójának meleg fiáról, és Quetiről, egy vegytisztító lányáról. Riza Niro, aki apja elől menekült el szigetükről Madridba, rájön, hogy Sadec és társai a nyomában vannak. Punk-rockernek álcázza magát, és beleszeret a káprázatos Sexiliába. Ez lesz Riza Niro első heteroszexuális kapcsolata. Eközben Queti, Sexilia "legnagyobb rajongója", segíti a lányt, hogy megszokja új életstílusát.

Pedro Almodovar a filmről:
Ez a film egy a sok lehetőség közül, amely lehetőséget ad az embereknek, hogy biztonságban legyenek két órát. Hadd magyarázzam meg. Rengeteg veszély leselkedik ránk az utcákon vagy akár az otthonunkban, ahol tévét nézünk. Kirabolhatnak, megölhetnek, megerőszakolhatnak, elszedhetik a pénzedet vagy a papírjaidat, a rendőrség letartóztathat, elgázolhat egy autó, megharaphat egy patkány, belefuthatsz egy volt szeretődbe stb. Amíg nézed A szenvedély labirintusát, ezek nem fenyegetnek. Ha ez még mind nem elég: lesznek emberek, akik tényleg szórakozni fognak rajta, mások pedig elgondolkodnak.