sex hikaye

Állítsátok meg Terézanyut!

Férfi szemmel / női szemmel

2004. december 17. - filmhu

Bemutató: 2004. december 16.

1-1  /  2
Mit lát a nő? És mit a férfi? Szívszaggatóan őszinte romantikus filmet, vagy a pontosan behatárolható fogyasztót a marketing-spektrumban? Rendhagyó kritikapárunkban a két nem szemszögéből nézünk rá az első magyar szingli-filmre.

Férfi szemmel:
Semmi anyázás
Vaskó Péter

A szingli nem hős, nem áldozat, nem harcos és nem új embertípus, a szingli: fogyasztó. Kezdete és vége pontosan behatárolható a marketing-spektrumban. Az egyedülálló nők/férfiak a társadalmi- és mítoszlépcsőn egy fokkal feljebb már „páratlan” femme fatale-ok/Casanovák, eggyel lejjebb viszont csak lesajnált vesztesek. folytatás »




Női szemmel:
A mi szinglink
Libor Anita

Bergendy Péter Terézanyu-ja a legkevésbé sem vígjáték, hanem romantikus film a javából, minden humora ellenére is szívszaggatóan őszinte, mert hát az vesse rá az első követ, aki nem ment bálba szőrös lábbal vagy kapásból kinyitna egy tolóajtót.

A Terézanyu-ról nehéz állást foglalni: a könyv megjelenése óta vártuk izgatottan a filmet, és erre most itt van. Bergendy Péter filmjének ugyanolyan hosszan lehetne sorolni hibáit, mint erényeit. folytatás »





(4) 
1-1  /  2
Hozzászólások
4-2  /  4
2004. december 23. csütörtök, 13:16#4| torolt felhasznalo
Szép, aranyos, jópofa film szvsz; a képek gyönyörűek, a zene is nagyon jó. Hosszúság, ráérősség: fene tudja, szvsz talán jobb is így, lehet túl sok klipszerű film nézése után hat csak szokatlannak a dolog... Könyvet nem ismerem, valóban nagyon nagy az eltérés (írónő kiszállása ennek szólt volna)?
2004. december 17. péntek, 17:50#3| vgabra
...valamiért kétszer ment el a szöveg, bocsánat...
=[đÄĐđ€%/"**!!!
2004. december 17. péntek, 17:49#2| vgabra
Valamiért azt hittem, nem én leszek az első hozzászóló, de sebaj; összességében "ööö úgy jól" (el)szórakoz(gat)tam, az első benyomásom az volt, hogy kissé összevissza a film, tulajdonképpen az utolsó is ez volt (és én még jóindulatú néző vagyok), a legutolsó pedig a megdöbbenés volt, mikor a végén ránéztem az órára ("Úristen, több mint két órás volt?!..."); szerencsére Hámori Gabriellát bármeddig el lehet nézni, megdolgozik keményen.
"Mindazonáltal" egy-két gesztust eléggé visszatetszőnek találtam, elsősorban azokat a nyamvadt szponzorokat (jó persze, ez így megy, közönségfilm, mittudomén, de engem, szerencsétlen nézőt AKKOR SEM érdekel, miből lett pénz a filmre), másrészt (ez egy konkrétum lesz): amikor Nagy Zsoltot és Rezes Juditot megláttam abban az üzemi konyhában, azt hittem, lefordulok a székről; ez egy film, gondoltam, nem pedig műveltségi vetélkedő (Török Ferenc: Szezon; mindegy, hagyjuk), kinek szólt ez, ilyesmi..végül, de nem utolsósorban a poénok, illetve poénosnak szánt helyzetek/párbeszédek hatásos kidolgozását hiányoltam: szépen ráérősen hömpölyögnek, csak sajnos néha másodperceken múlt volna a hatás (vagy hogy ne találjam ki a csattanót, pedig nem is olvastam a könyvet); szerencsére Hámori Gabriellát bármeddig el lehet nézni, megdolgozik keményen :) (ha valaki idáig eljutott az olvasásban, talán sejti, miről beszélek..)
A képek szépek, az angolnyelvű daloknál (bár jók voltak) és a filmvégi monológnál feszengtem kissé, ilyen apróságok..végül is a film elkészült, most már így marad, akik dolgoztak benne, megvédik, nyilván jól érezték magukat; ami végül moziba kerül, az úgyis mindig (jobb esetben) egy konszenzusféle
(karácsonyra kértem egy Idegen Szavak Szótárát, akkor még több idegen szó lesz, sőt még a jelentésüket is tudni fogom..)

Na, kiöntöttem a szívemet, abba is hagyom, akart a fene ilyen tudálékos lenni. (rengeteg ilyen figura szaladgál az országban, szerencsére legalább a filmbe nem jutott belőlük..)





nka emblema 2012