Álom luxuskivitelben
Kritika: Eredet
Letisztult terek
A film világa bonyolult, ezt már a kissé pipiskedő eredeti cím (Inception) is mutatja, amely amúgy latinosan tovább él a magyar szövegben is. Cobb (Leonardo DiCaprio) mások álmaiba bújva kémkedik, szerez fontos információkat. A film első tömbje rögtön csavar is egyet a dolgon, ami előrevetíti, nem lesz sétagalopp a súlyosnak tűnő két és fél óra, mely, tegyük hozzá, végig dübörög, igen feszes tempóban halad. Cobb szakmáját bemutatni, az alaphelyzetet felvázolni, az álomkutatás alapjait összerakni, a múltba belekapni, s közben haladni a cselekményben rendezőt, forgatókönyvírót próbáló feladat, de Nolan (mindkettőben ő a ludas) nem tud hibázni.
Cobb feladatot kap, egy gondolatot kéne elültetnie valakinek a fejében, ami sokkal nehezebb, mint kiolvasni, ellopni onnan valamit, ám a kísértés nagy, hisz cserében a magányos ügynök hazatérhet gyerekeihez Amerikába, ahová momentán nem teheti be a lábát. A feladathoz csapat kell, majd elindul a megvalósítás, ami egy barokk fúga bonyolultságú szituációba torkollik. Az alapötlet és a struktúra nagyon erős a filmben, lényegében nem hagy teret a karaktereknek (igazából egy működhetne, Cobbé, de őt is elsöpri a rendszer), mert vizualitásával, sodrásával úgy tarol le mindent, mint a filmben egy helyütt feltűnő lavina.
Dübörög az akció Leóval
Adva van tehát egy több földrészen átívelő akciófilm, amely többször is álmokban játszódik, de ezek az álmok nem álomszerűek, és azt hiszem, Nolan ebben a mozzanatban alkotott zseniálisat. Nyoma sincs az álom jegyeinek, David Lynch szekvenciáinak, nyilván, hisz a történet erről is szól, mennyire valószerűek lehetnek az álmok, ezért lehet Cobb sikeres a szakmájában. Ugyanakkor persze vannak furcsaságok, kisebb-nagyobb eltérések, mint egy rendes álomban. De miért fontos ez?
Azért, mert így teremtődik meg a film mélyebb rétege. A felszínen egy kacifántos, okos, jól kitalált de egy lényegében hollywoodi akciófilm zajlik eszméletlen mennyiségű és minőségű munkával, trükkel, narrációját tekintve viszont mindent gondosan követhetően, magyarázóan, nehogy a nagyérdemű nagy százaléka elveszítse a fonalat. A Hollywoodra olyannyira jellemző jól megrágott és felmondott információk, a mindenre hamar előkerülő magyarázat, a túl kerek világ az Eredet első szintjén torát üli – ez a film múlásával azért sok Nolan-rajongót bosszanthat, hisz öncélúnak és üresnek tűnik, épül a kommersz katedrálisa.
A film könyörtelenül magával ragadja a nézőt
Aztán egy idő múlva mindez megváltozik. Kisül, hogy az Eredet nem az akcióban ered, nem is az álomprobléma primér szintjén, hanem a mindennapjainkban. Az álmok gondosan kialakított világa (ön)iróniával van tele, amit nem tudok jobban érzékeltetni, mint azzal, hogy igenis tessék ezt a filmet multiplexben megnézni, majd a végefőcím után járni egyet a pláza folyosóin. A posztmodern nagyvárosok emberei pont ugyanolyan gondosan megválasztott, előre szelektált fogyasztói terekben élnek a hipermarkettől az autón, telekommunikáción át egészen a virtuális térig - amit épp most készülünk a legújabb informatikai trendeknek megfelelően totálisan egybemosni a valós terekkel (lásd augmented reality) -, mint az Eredet álom-világai. Álom és valóság szétválaszthatatlansága nem romantikus elméleti probléma többé, hanem a fogyasztói tudat jelene, mindennapjaink része. Úgy is mondhatnánk, Nolan filmes tükre (tessék amúgy csak megszámolni, hány hangsúlyos tükör-jelent van a filmben) jelenünket adja vissza, picit sem torzan, hanem tűélesen. Az álomgyár tükör.
Az Eredet pedig azért tud ilyen erővel rezonálni, mert olyan szintű filmipari munka lett belepakolva, amit az ember nem hisz el. Christopher Nolan ismét megcsinálta a tökéletes trükköt: hatalmas szakmai precizitással és ambícióval összerakott egy bonyolult hollywoodi gépet, miközben elfilozofálgatott némileg a hátérben, a maga mulatságára. No meg a mi okulásunkra.
Azért Amerikát irigylem, mert ott a film IMAX-verzióban is látható.