Apák napjára

Kritika a Szarul állnak a dolgok című filmről

Ez a minden részletében visszataszító jelenet lehet minden gyerekvédelmis rémálma: márpedig így él a három életképtelen Strobbe-fiú saját anyjukkal egy fedél alatt. Az egyiknek gyereke is van, de a nevelésével nem sokat törődnek, berakták a legfiatalabb testvérrel egy szobába, így szegény Gunther esténként a nagybátyja által prezentált házipornóra alszik el, de nem igazán zavar ez senkit sem, tulajdonképpen azt mondhatnám, még őt magát sem, de ennél sokkal összetettebb Felix Van Groeningen filmje.

A magyar cím igazi bravúr, és a forgalmazó Cirkó filmet dicséri: Szarul állnak a dolgok. az eredeti cím a dolgok szarságára utal, az angol nemzetközi cím már egyszerűsít, amikor The Misfortunes - szerencsétlenek, balszerencsések formában akarja összefoglalni a film lényegét. A Szarul állnak a dolgok sem tökéletes fordítás, de visszaad valamit abból, amiről ez a film szól.

Merthogy egészen sok mindenről: nagyon könnyű egy fehér papírra kék golyóstollal azt leírni, hogy borzalmas dolog három, az anyja nyugdíját elkúró bajszos férfi mellett felnőni, de Gunthernek nincs sok választása: ez a családja. Itt van a kerti budi, itt lődöznek az ágyneműre szaró galambokra, itt nyerik meg a sörivó-versenyt, itt van az a kocsma, ahova az apjával újszülött csecsemőként járt először. És ez az a család is, ahol késsel kergeti az apja az asztal körül, és reggelente a delirium tremensben rángó szülőt kell itatni, és nincs, aki megszerelje a biciklit.

Szóval Gunther embertelen körülmények között él - aztán mégis ember lett belőle. Merthogy a film visszaemlékezés, az íróvá cseperedett Gunther eleveníti fel gyermekkorát, az események láncolatát, amelynek eredményeképpen ő az lett, aki. Nem lett jó ember, tele van parával, komplexussal, önsorsrontással, és bármennyire is küzdött ellene, ő is egy Strobbe, nem kerülheti el a végzetét: akarata ellenére (van ilyen? vagy ez csak önmentegető férfiduma?) teherbe ejt egy nőt, és nem képes megbirkózni az apasággal.

Gunther is Strobbe, végigjárja az apja útját, hogy ő is apává érjen: és ezek nagy szavak, hogy felnőtté válás, felelősségvállalás, élet-halál - a Szarul állnak a dolgok legnagyobb erénye, hogy mindezt elképesztően laza természetességgel mutatja be, így a kezdeti távolságtartó viszolygást felváltja valamiféle szeretetteljes együttérzés, mindenféle pátosztól mentesen. Ahogyan Gunther is nehezen tudja megfogalmazni ehhez a furcsa kompániához való viszonyát, úgy bennünk is sok minden keveredik egyszerre, de ahogyan az előkelő idegenként látogatóba érkező (mellesleg szétvert arcú) húg süldő lánya is, az első sör után már könnyebben megtalálni a közös hangot.

Iszonyú jó karakterek vannak ebben a filmben, és iszonyú jó színészek keltik életre ezeket a furcsa figurákat: kezdve a főszerepet alakító Kenneth Vanbaeden-en, akinél rondább haja és szomorúbb szeme nincs még egy tizenévesnek, a felnőttkori változata Valentijn Dhaenens, ökölbeszorult arcában benne van az egész film, éppen ezért ér olyan sokat a végén felragyogó mosolya.