sex hikaye

Arccal a földnek

Balkán-expressz

2002. november 13. - Mátyás Péter

Bemutató: 2002. november 14.

Egy kényszerűen besorozott, vajdasági magyar fiú eszelős tekintettel nyalogatja töltött fegyvere hideg csövét. Láthatóan mindenre elszánt. Ijedt arcok követik mozdulatait, hirtelen rárontanak és lefegyverzik őt. Hősünket szimulált elmebajának köszönhetően leszerelik. Azt hihetnénk, túl vagyunk a nehezén.
A másodfilmes Tolnai Szabolcs most a balkáni háború sebeitől vérző délvidékről küldi helyzetjelentését. Az Arccal a földnek a hazatérés története. A szülővárosába visszatérő Kornél a gyökértelenség és a feleslegesség érzésével szembesül. Cukorbeteg apja önpusztító módon él. Inzulin injekciót ad magának, miközben édességet majszol, és sokat iszik. Régi káder, munkahelyén vezető beosztásban dolgozik, a fiút csak a vérségi kötelék fűzi hozzá. Nem beszélnek, ha mégis, akkor a sértettség, a gyűlölet irányítja őket. A nemzedéki konfliktus feloldhatatlan. Az apa gyakran a lerongyolódott helyi kultúrházban mulatozik, ahol levitézlett, pocakos urak kacsingatnak csalódott vénkisasszonyokra. Ez alatt, a fiú meglátogatja Lenke nénit, aki valójában felnevelte őt. Ám a súlyos elmezavarral küzdő asszonnyal ugyancsak lehetetlen a kommunikáció. Később Kornél felkeresi szerelmét is. Találkozásuk kiábrándító, a két fiatal képtelen a közeledésre, az érzések kifejezésére. A fiúból feltörő suta vallomás mindent elront, a szerelmesek dulakodnak, végül a lány eltaszítja Kornélt, aki a hajnali részegség mámorába menekül.

Az Arccal a földnek ugyanakkor a pusztulás, a haláltánc filmje is. A szomszédságban évekig zajló délszláv polgárháború tömeges áldozatai a csatamezőkön, olykor jeltelen sírokban fekszenek. A túlélők viszont itt vannak közöttünk. Az egykori Jugoszlávia szétlőtt romjain egy felbomló, dekadens társadalom éli végnapjait. A háború többé nem befejezett dolog, nem elfeledhető, ami egy eltemetett múlthoz tartozik. Itt van fizikai jelenlétében és szimbolikusan is, az emberi kapcsolatokat megmérgező, bomlasztó erőként. Az utakon járőrök cirkálnak, egy félmeztelenre vetkőzött katona pedig unottan szemlélődik a járókelők fölé fenyegetően tornyosuló harckocsija tetejéről. Eközben szerelmesek fordítanak hátat egymásnak, barátok veszekszenek, apa és fia szinte ölre mennek. Az agresszió kézzel fogható, mindenkit magával ránt. Halvány reményt csak a megtébolyodott Lenke néni alakja jelenthetne, akinek titokban készített röpcédulái éppúgy visszhangtalanok maradnak, mint rögeszmés terve, hogy gyerekekkel foglalkozzon. Halála is csöndes, észrevétlen. Koporsója felett férje és Kornél némán sírnak. Tétova mozdulataikban mintha ott bujkálna az asszonyból sugárzó jóság és szeretet.

A Balkán-expressz persze megállíthatatlanul robog tovább. A Kusturica hatását leginkább felmutató jelenetben, a Szabadka-Szeged útvonalon közlekedő sínbuszon egy rezesbanda játszik. Vajon a feszes ritmusú, életteli zene képes lesz-e elnyomni a kakofónia erősödő hangjait.

Címkék

filmnévjegy , premier



nka emblema 2012