Az ember, aki ott se volt

A borotva éle

Bemutató: 2005. május 18.

Az élet egyszerű, gondolhatnánk a film bevezetője alapján. Elég egy csinos feleség, egy nyugis állás egy csendes, talán túlságosan is csendes amerikai kisvárosban, és a dolgok szépen, kockázat nélkül haladnak a maguk útján. Az ember kényelmesen meg is ülhetne a fenekén, ha nem érezné azt, hogy addigi élete üres és semmilyen nyomot sem hagy maga után. A Billy Bob Thornton (Szörnyek keringője, Banditák) alakította főszereplő, Ed Crane, pontosan ezt érzi. Sehol sincs jelen. A fodrászüzletbe beházasodott borbély végül cselekvésre szánja el magát, azonban a cél felé törve akaratlanul is gyilkossá válik. De hogy valóban az, vagy sem, már csak nézőpont kérdése, ahogy a filmben a határozatlansági elv felemlegetése határozottan figyelmeztet is erre.

A rendező páros, Ethan és Joel Coen

A kétlemezes DVD átlagos felszereltségű. A bónuszok első darabja, az Így készült, kissé laza szerkezetű, ahol a film fő- és mellékszereplői leginkább a saját maguk alakította karakterről beszélnek. A színészekkel és alkotókkal forgatott interjúk között egyszerű vágás vezet át, és gyakran még látható, hogy éppen belekezdtek a következő mondatba, de a szöveg már nem hallatszik. Megmarad az érzés, hogy esetleg valami fontosról maradhattunk le – mintha már mi sem lennénk ott!

A színészeken kívül megszólalnak az alkotók, a Coen testvérpár is, munkájukat 2001-ben a legjobb rendezésnek járó díjjal jutalmazta a cannes-i zsűri. Többek közt azt is megtudhatjuk, hogy a filmhez a kezdő lökést egy fodrászüzlet plakátja adta. A velük folytatott beszélgetést az teszi hangulatosabbá, hogy a stúdió udvarán készült felvételen a háttérben ott látható a díszlet, 50-es évekbeli autók, épületek. Azonban sokat levon az interjú értékéből, hogy még magyar felirat sincs az anyaghoz.

A lemez legkiadósabb bónusza az a körülbelül egyórás anyag, amelyben az operatőr, Roger Deakins (Fargo, Halott ember) meglehetős nyugalommal válaszol egy kezdő, de már gyakorlattal rendelkező filmes benyomását keltő riporternek. A beszélgetés legfőbb és egyben visszatérő kérdése, hogy miért is készült fekete-fehérben a film, valamint az ezzel járó technikai és művészi kérdések. Túl sok minden kerül szóba, és talán ennek köszönhető, hogy kissé szétfolyik a beszélgetés.

Most vajon hol van?

Az extrák közül a Képgaléria tartalmaz körülbelül egy tucat képet. Ezeken főleg a kamerakép és a körülötte látható díszletek valamint technikai eszközök is láthatóak. Semmi kiugró, de érdemes átlapozni.

Az első lemezen van még egy rövid gyűjtemény a Kimaradt jelenetek-ből. Az elsőt leszámítva néhány másodperces snittekről van szó, azonban a legelső kár, hogy nem találta meg a helyét a filmben. Ebben látható, ahogy a Crane-t védője a posztmodern filozófia és művészet eszköztárával felszerelkezve lehengerlő védőbeszédet mond védence mellett a bágyadt kisváros tagjaiból álló esküdtszék előtt. Tony Shalhoub (Man in Black I-II., Kémkölykök) ebben a részben hozza ki a legtöbbet a nagyvárosi menő ügyvéd figurájából, ezért még inkább fáj, hogy jelenete nem fért bele a filmbe.

A legérdekesebb opció, hogy a fekete-fehérre forgatott alkotás, amely technikai választásról hosszan mesél Roger Deakins, színes változatban is megtekinthető a második lemezen. Ennek a verziónak az adja különlegességét, hogy egyes jelenetek a maguk barnás monokróm változatában is megtartják az eredeti film noir hatást.