Belleville randevú – Francia rémes

Humor De France

Bemutató: 2004. május 6.

Aki emlékszik még Sylvain Chomet a tavalyi Titanicon vetített Az öreg hölgy és a galambok című rövidebb lélegzetvételű animációjára, az Oscar-jelölt egészestésben is fel fogja fedezni a tipikus chomet-i védjegyeket. A rendező a már megszokott rajzstílus mellett voltaképpen ugyanazokat a jól bevált karaktereket hozza ismét helyzetbe egy egészen új, szövevényesen szőtt felnőttmese fordulataiba ágyazva. A sajátos patinájú szerethető patriotizmussal megrajzolt Párizs, a nagyorrú, nyurga francia és az ostoba, túlsúlyos hamburgerzabáló tengerentúli friss poénokkal érkezik, s újra talál. A feszes tempóban elmesélt, zenével átitatott sztori pedig a szinte már elvárható kicsit morbid, enyhén gúnyos, de a még szerethető kategórián belül maradó humorral ragad magával.

Horgászni pedig kézigránáttal járnak

Az öreg hölgy, nem Szupernagyi és nem Miss Marple, csak egy szorgos francia háziasszony, akit semmivel nem lehet kihozni a sodrából, galambokról és csavargóról depresszív unokára vált. Ha nem segít a zongora, a kisvasút és a kiskutya sem, nem adja fel, vesz egy biciklit. A szorgos edzések sora egyenest a Tour De France-ra repít, ahonnan az időközben felnőtt bárgyú csemetét feltűnően rosszarcú szekrényalkatú gengszterek rabolják el. A francia svédcsavar szerint a láncra vert kerékpárosokat gladiátor-törvények szerint működő szobabicikli-versenyen futtatják, ahol maga a lét a tét. Ám a síppal, dobbal és küllőhangszerrel harcba induló amazont ennyivel nem lehet megrettenteni, ha kell, vízibiciklivel ered a gonoszok nyomába. Segítőtársaival, a vasúti rémálmokkal küzdő, kissé elhízott Bruno kutyával s három női muskétással veti bele magát az amerikai metropolis forgatagába. Szállásadói, a húszas évekből ittragadt, kiöregedett kabaréénekesnők, ütőképes csapatot alkotnak. Akár az igazi boszorkányok, békacombot vacsorálnak, horgászni pedig kézigránáttal járnak. Szólóhangszereik az újság, a porszívó no meg a hűtőszekrény. S ők még csak a szereplőgárda esszenciája, hiszen a körítésben ostobán lövöldöző amerikaiaktól Fred Astaire és Josephine Baker hasonmásán keresztül a furcsa sznob párokig mindenki felbukkan. A happy end pedig, ahogy illik, igazi össznépi kavalkáddal s persze egy autós-biciklis üldözéssel érkezik. A mese vége, ahogy az eleje is, zajos, figyelemfelkeltő televíziókészülék, amely megadóan újradobozolja a világot.

Champion mélabús vézna kisfiú, akit nagymamája, Madame Souza nevel. Kedvetlen gyermekkorában egyetlen társa Bruno, a nem túl szép, sőt ronda és mafla kutya. Mikor a mókás Souza mama felismeri, hogy a fiúcskát kizárólag a biciklik érdeklik, megajándékozza őt eggyel. A kezdeti örömöt hamar szigorú szellemű edzőgyakorlatok váltják fel – a bicegő idős hölgy esernyővel a kezében, síppal a szájában dirigál.

Az évek múlásával Champion a biciklizés nagymesterévé válik, olyannyira, hogy egy napon elindul a híres Tour de France-on. A verseny alatt azonban két, feketébe öltözött, titokzatos férfi elrabolja őt. Nincs mit tenni, Madame Souza és hűséges kutyája, Bruno Champion keresésére indulnak.

A nyomok az óceánhoz vezetnek, így hát vízibiciklivel könnyedén átszelik azt. A túlparton egy nagyvárosban találják magukat, melynek neve Belleville. Itt találkoznak a Belleville-i zenészhölgyek triójával, az 1930-as évekbeli Music Hall hajdani különc sztárjaival, akik különleges, elsősorban - sőt, mindig - békából készült eledeleken élnek, s a porszívótól, biciklikeréktől és hűtőszekrénytől kezdve szinte mindent képesek hangszerként megszólaltatni. A három hölgy elhatározza, hogy segítő kezet nyújt Madam Souzának és Brunónak a francia maffia ellen folytatott ádáz küzdelmükben.

Az öt éven át rajzolt, elsősorban felnőttek számára készített egészestés rajzfilm finom képi világa, öniróniával spékelt mélabús humora, és jazz-es zenei hangulata igazi ínyenceknek való csemegévé teszi a Belleville randevút! Nem csoda, hogy 2004-ben 2 Oscar-jelölést is kapott: a Legjobb Animációs Film és a Legjobb Film Betétdal kategóriában.