Boldog születésnapot!

Találj ki mást!

A film főhőse, Osváth András, az általános iskola negyedik osztályában a tanítónő kérésére megfestette a saját képét: legyen egy sikeres zenész, feleséggel, gyerekekkel, házzal, kocsival. Mindez húsz év alatt. Osváth András harmincadik születésnapja reggelén arra ébred, hogy az ideálképből semmi sem valósult meg és elhatározza, hogy éjfélig mindent, de mindent bepótol. Sőt, még azt is, ami tízéves korában érthetetlen módon nem jutott eszébe: álomszex egyszerre két nővel! Speciel ezt a programpontot a legkönnyebb betartani, alig egy óra és nyolcezer forint ráfordításával megvalósítható az ügy. A többihez némi leleményesség, bátorság és szerencse szükséges, de, de, de… és ha megvan, akkor mi van? A semmi. Egy polaroidfotó, amit akár zsebre lehet tenni, egy kép, amit akár el is lehet dobni. Harminc évesen ideje elfelejteni a gyerekkori eszményeket és más képeket kitalálni. Vagy elfelejteni az egészet és élni, ahogy nagyot puffan.

Nem nagy bölcsesség, de mélyen emberi. Olyan, amin mindenki elgondolkodik egyszer-kétszer az életében. Olyan, ami szépen beleszőhető egy világos, jópofa történetbe, egy történetbe, ami különösebb intellektuális erőfeszítés nélkül felfogható, ami első pillanattól fogva azonosulásra késztet. Fazekas Csaba tökéletesen belehibázott abba, hogy mi kell egy színvonalas szórakoztató filmhez -  bár a főiskolás rövidfilmjei, A titok és a Sabadabada ismeretében egyáltalán nem tekinthető véletlennek ez a telitalálat. Fazekas nagy mesélőkedvvel megáldott rendező (a Simó-osztály tagjai közül Török Ferenc mérhető hozzá ezen a téren), aki nem átall egyszerű ötletből kiindulni, amiből egy dramaturgiailag alaposan kicentizett történetet kanyarít, életszagú karakterekkel és remek párbeszédekkel, vagyis olyan szerepekkel, amiket élvezettel, görcsök nélkül játszanak el a színészek. A Boldog születésnapot! elsőfilm és nemzedéki film, de nem a filmbeli moziplakáton megidézett példaképek, a Szemüvegesek és az Álmodozások kora moralizáló, hanem a Moszkva tér játékosan frivol stílusában, és ez garanciát jelent arra, hogy a korosztályának tagjai magukénak fogják tekinteni a rendező közérzetjelentését a harminc évesen is helyüket kereső férfiakról. Fazekas nagyszerű humor- és pontos ritmusérzékkel vezeti végig a nézőt a történet érzelmi hullámzásain a bővérű viccelődés és a szelíd szomorúság, a csinibabás hangulatú - de Tímár Péter filmjénél sokszorta szellemesebb és tempósabb - nyitójelenet és az édesbús zárlat között.

A színészek veszik a lapot és tévedhetetlenül megérzik az érzelmi ingajáték ritmusát. A főszerepet egyenesen Kocsis Gergelyre szabták, aki már kinézetre hozza a komikusan esetlen karaktert, de a vígjátéki típusoknál összetettebb, egyszerre intelligens és közönséges, idealista és anyagias, félénk és bátor karakter, szóval beskatulyázhatatlanul egyszeri példány a csudabogarak gyűjteményében. Talán még nehezebb feladat jutott Ónodi Eszternek, aki egy rámenős riherongyból csodálatosan finom átmenetekkel, mindenféle olcsó didaxis és melankolikus hatásvadászat nélkül bontja ki az elesett és érzékeny emberi lényt. De a mellékszereplők közül sem téveszt senki egyetlen gesztust vagy hangsúlyt sem, egyik színész sem korábbi filmes paneljeit hozza, pedig olyan sokat foglalkoztatott színészek játszanak a filmben, mint Máté Gábor, Hernádi Judit, Bálint András. Szóval minden elismerésre méltóan együttvan a Boldog születésnapba!:: a magával ragadó történet, a sokszínű humor, az intelligens színészi játék, a gondos fényképezés (Sas Tamás szeme és keze munkája), a jó ritmusú vágás (Barsi Béla követte el) és persze az egészet egységbe fogó, átgondolt rendezés. A Boldog születésnapot! alaposan ki van találva. A közönségfilm, a populáris film, nevezzük bárhogy, itt kezdődik. Szépen feszül a vászon keretébe Fazekas Csaba első képe.