Csak szex és más semmi

csak vígjáték

Bemutató: 2005. december 8.

Goda Krisztina első nagyjátékfilmjében csak nagyítóval találhatunk hibát. A Csak szex és más semmi az új magyar romantikus vígjáték iskolapéldája lehet.  A műfaji filmezés ugyanis elsősorban egy szabályrendszer ismeretén alapszik: a keretek adottak, az alkotók feladata, hogy izgalmas tartalommal töltsék fel.  Ez csöppet sem egyszerű, de annyira azért mégsem bonyolult feladat haladta meg az elmúlt tizenöt évben a magyar filmesek képességeit: ígéretesnek tűnő próbálkozások buktak el a forgatókönyvön, színészi alakításon, ritmustalanságon.

Az eddig elkészült ún. közönségfilmek nem túl sok jót árultak el a magyarországi filmes képzésről, így nem is csoda, ha Szabó István tanácsára Goda Krisztina külföldre ment elsajátítani a mesterséget. Úgy látszik, Londonban sikerült a lehetetlen: a klisék, a sablonok, és a megfelelő ritmus megtanítása.

A keretek feltöltése

A magyar filmek folyamatosan támadott pontja a forgatókönyv. A rendezőnő Divinyi Rékával és Heller Gáborral közösen jegyzi a Csak szex sztoriját, ami (hál' Istennek) nem túl bonyolult: adott egy harmincas nő, aki szerelmi csalódásai után úgy dönt, hogy nem vacakol tovább, egyedül vállal gyereket. Ez azonban korántsem olyan könnyű feladat, mint először látszik: elindul a robinzonád a gyerekvállalás felé.

A számtalan kacagtató kaland (egyéjszakás kalandokkal való próbálkozás, spermabank, ismerős török fiú felkérése és a szexhirdetés) után kettőre szűkül a lehetséges hímek száma. Versenyben marad a sármőr skalpvadász és a visszahúzódó özvegyember. Egy hasonló párharcból (Mark Darcy vs. Daniel Cleaver) egyszer már a karót nyelt alak került ki győztesen (Bridget Jones naplója), de ízléstelen lenne lelőni a Csak szex befejezését, legyen elég annyi, hogy romantikus vígjátékról van szó, tehát nem lesznek óriási csavarok a lezárásban, csupán egy szimpla happy end.

Egy harmincas nő, aki nem vacakol tovább, egyedül vállal gyereket  Schell Judit, Dobó Kata

A sztorival tehát nincsen gond, úgyhogy a következő buktató a dialógus lehetett volna. De szerencsére nem lett. Bár vannak, akik szerint nem feltétlenül tesz jót a filmnek, hogy kizárólag a szex körül forognak a párbeszédek, de hát a cím és téma ismeretében ez egyáltalán nem meglepő. Valóban becsúszik egy-két gyengébb altáji poén, de a megfelelő környezetben ez is helyére kerülhet. A „Hány éves vagy? - És neked hány centi a farkad? -30. -Én meg 20 vagyok.” látszólag primitív poén, a vásznon azonban tartozik hozzá egy olyan csibészes Csányi Sándoros nézés, szemfelcsillanás, hogy az egészből mégis inkább kedves hülyéskedés kerekedik ki az alpáriság helyett.

Mert a jó szöveg jó színészek szájába került. Schell Judit kvalitásait eddig sem vitatta senki, most viszont szélesebb közönség számára is ismertté válhat a színésznő. A film alapjában Dóra karakterére épül, nagyon sok múlott tehát a színészválasztáson: Schell elvinné ugyan a hátán a filmet egyedül is, de nem szükséges. Csányi Sándornak ez a Jávor Pálos szívdöglesztés még mindig nagyon megy, ez már a Terézanyu-ban is kiderült, most nagyobb szerepben, jobban megírt karakterben feltűnőbben tud érvényesülni ez az oldala. Gesztesi Károly pedig eleget gyakorolta már kamera előtt a tahóságot ahhoz, hogy gond nélkül és teljesen hitelesen alakítsa az egyszerű lelkű színházigazgatót. Aki pedig azt gondolná, hogy Dobó Kata nem véletlen nem szerepelt hét évig, és biztos csak az eladásához szükséges celeb a filmben, annak is csalódnia kell:  Zsófi szerepében tud kellemes meglepetéseket is okozni.  A török Aliért pedig minden érző szív megszakad, és ebben nagy szerep jut Czapkó Antalnak is.

A sztori tehát jó, a dialógok működnek, a színészek brillíroznak. A többi meg hab a tortán: a lagzi tánc-koreográfiája, a színpadi jelenetek, a visszafogott filmzene (csak a főcím és a befejezés sláger, egyébként aláfestő muzsika szól), a jelmezek, a díszletek. Meg persze HD-re készült, de ebben a műfajban talán nem a nyersanyag a legfontosabb tényező.

Csak szórakoz(tat)ás

A Csak szex és más semmi legfontosabb és legkiemelkedőbb erénye azonban a mindvégig megtartott ritmus: a rendezőnő tanult ugyan vágást, de saját rendezésének egybeollózását másra bízta (azaz kivédte a következő lehetséges öngólt), de a szemléletmódban látszik, hogy tudta, mit mire lehet váltani (a HD nyújtotta túlforgatás jóvoltából pedig rendelkezésre állt mindenféle variáció): jó helyen vágnak, megfelelő hosszúságú egy-egy jelenet, nem nyújtanak, nem csapják össze, poéntól poénig tart egy egység.

Lehetséges hímek: az özvegyember, az igazgató és a skalpvadász Seress Zoltán, Gesztesi Károly, Csányi Sándor

A Csak szex és más semmi tehát tisztességesen és lelkiismeretesen összehangolt romantikus vígjáték, amelyen csak nagyítóval kereshetünk hibát. Persze, fanyaloghatnánk, hogy kiszámítható, nem túl mély, és nem túl személyes, de ehelyett örüljünk inkább annak, hogy végre van egy olyan magyar vígjáték, ami kilencvenhárom percen keresztül szórakoztat, anélkül, hogy egyszer is szívni kéne a fogunkat. (Önkéntelenül adódik a Terézanyu-val való összevetés: egyedülálló magyar nőkről szól mindkét film, ez tény, és sajnos/szerencsére az is tény, hogy a Csak szex jobban kitalált, jobban megírt, fordulatosabb és kidolgozottabb, mint elődje, mert hát amennyire szerethető film a Terézanyu, annyira esetlen is néhány megoldása. A két film közötti választás azonban egyéni szimpátia kérdése.)

De mielőtt az elfogultság vádja érne minket: a film leggyengébb pontja kétségkívül a címe: még egyetlen egyszer sem láttam/hallottam helyesen leírva, és sajnos az Egy csók és más semmi asszociáció is annyira távolra kerül, hogy csak egy hosszú és bonyolult cím marad meg a nézőben, amit össze-vissza rövidít. De hát ez legyen minden magyar film legnagyobb gondja!