Dallas Pashamende
Szemét dolog a szerelem
Bemutató: 2005. március 24.
Radu, a tanítóvá lett cigányfiú (Bogdán Zsolt) apja temetésére érkezik vissza szülőföldjére a romániai szemétbányába, ahol kis viskókban tengetik mindennapjaikat a romák, és ahol a napi szórakozások közé a balhé, a szex, a pálinka és a szipuzás tartozik. Fehér ingjében, autójával anakronisztikus látványt kelt a nyomorban, élettörténetét csakhamar megtudjuk: alkoholista apa, ambiciózus anya, neki köszönheti hősünk, hogy sikerült kikeverednie a telepről.
Hamarosan felbukkan az egykori szerelem is (Gryllus Dorka), mára azonban már mindketten más kapcsolatban élnek: a lány férjhez ment, gyerekeket szült, Radunak szintén akadt menyasszonya a kinti világban.
A többértelmű címre is magyarázatot kapunk –a szemétbányát és lakosait egy cowboy-kalapos, Jockey-nak becézett gádzsó látogatja naponta (nevezzük őt jobb híján szemét-dealernek), neki adják el a romák azokat a még használható dolgokat, amiket dzsuvából guberáltak. A telep klubélete a Dallas nevű lakókocsiban zajlik –a hely kocsma és tévészoba egyszerre, itt nézik videóról a romák az amerikai szappanopera részeit.
Bármennyire is egyéni hangú, megrázó, majdhogynem dokumentumértékű a mozi szociográfiai vonulata, Pejó nem érez benne egy filmidőnyi konfliktust, így megfejeli azt egy szerelmi drámával; ez azonban komoly csapdának bizonyul –a főszereplő motivációit mondvacsináltnak érezzük, a film alatt nem egyszer indokolatlan, érthetetlen, hogy adott szituációban miért éppen úgy dönt, vagy cselekszik.
A gikszerek közül rögtön az első az autólopási-ügybe keveredő Radu, aki könnyedén tisztázhatná magát a rendőrök előtt, ehelyett azonban menekülőre fogja, és a telepen bujkál; de ugyanilyen érthetetlen, hogy ha mindezt a szerelem miatt teszi, miért nem fogja kézen kedvesét, aki amúgy is a városba vágyik, és viszi el őt a telepről, miért érzi úgy, hogy maradnia kell, hogy (Koncsalovszkij után szabadon) a szemétbánya „első tanítója” lehessen.
Mindezt magyarázhatjuk persze a predesztinációval, esetleg azzal, hogy „a vér nem válik vízzé”, de valahogy túl sok mindent ért már el hősünk a kinti világban ahhoz (biztos állás, egzisztencia, menyasszony), hogy mindezt kockára tegye, ráadásul egy olyan nőért, akit akár kézen is foghatna, és magával vihetne.
A szerelmi tragédiává avanzsált mozi az utolsó harmadában melodrámai húrokat penget –család-egyesítés, véráldozat, megégett gyerek, az apaság kérdése: ez már tényleg tiszta Dallas.
Ha a végjáték szapponoperákra emlékeztető meseszövésével az volt a rendező szándéka, hogy a történetet valamilyen módon ismét visszacsatolja a címhez, jelzem, csak részben járt sikerrel. Bobby, Samantha, Jockey, Pamela szövevényes sztorija nem bír egy olyan központi szállal, hogy egyértelmű volna a néző számára a Dallas Pashamende és az amerikai sikerszéria közötti párhuzam.
Tényleg kár ezért a filmért – a szemétbánya és az ott bóklászó, többségükben gonosszá, kisstílűvé és amorálissá lett emberek képe olyannyira meghatározó látvány, hogy napokig elkíséri az embert. Csak ezt az agyonbonyolított, kínos szerelmi szálat tudnám feledni.
Születési év: 1964
Filmográfia:
1. Lipstick/ Rúzs / - 1994
2. Road to Eden/ Út a paradicsomba/ - 1995
3. Rest in Pieces – 1997
4. Soha többé operát/ Newer Ever Opera/ – 1999
5. Franz és Anna/ Franz and Ana / – 2001
6. Halál a kongresszuson / Death at the Congress/– 2001
7. Szex vagy élet / Sex or Life/– 2002
8. Dallas Pashamende/ Dallas Pashamende/– 2004.
Radu Dima, a tanítóvá lett cigány tizenkét év után visszatér szülőfalujába, Dallasba. A barakkokból álló település egy apokaliptikus állapotokat tükröző szeméttelep mellett fekvő völgyben terül el. Nincs víz, villany, csatorna. Mindenütt sistergés, gomolygó füst. Az emberek szürke, arctalan alakokként mozognak a szinte lihegő, gigászi szeméthalmon. Papírt, fémet, üveget gyűjtenek. Ismeretlen fogalom itt a tulajdon, senkinek sincs magánélete. Mindenki mindenkiről mindent tud, mindenki beleüti az orrát a másik dolgába.
Apja temetése után Radu, amilyen gyorsan csak lehet, szeretne eltűnni innen. Elkerülhetetlen azonban a találkozás a régi, erőszakkal elfelejtett időkben elmerült arcokkal, ismerősökkel. Amikor Radu belekeveredik egy ”autólopási” ügybe, be kell látnia, hogy tervezett elutazása eltolódik. Minden erejével megpróbál ragaszkodni ideáihoz, ezek azonban fokról-fokra szertefoszlanak. Szembesülnie kell saját elfojtott személyiségével, valamint a falu lakóinak sorsával.