DVD: Janisch Attila filmjei

"A kevesek egyike"

Ha van rendezői életmű a magyar filmben, mely mozivászonra született, Janisch Attiláé az, filmjei minimál-történeteit szinte felszívják enigmatikus tájképei. Jancsó óta nálunk talán csak Tarr Béla és Szaladják István tud annyit a tájról, mint ő, márpedig a nagy tájfestő rendezők filmjei kétségkívül a moziban szólalnak meg igazán. Állandó alkotótársa Forgács András szerint Janisch hőseivel valójában ’a táj történik meg’. A Janisch-filmek magja - a sajátos ozmotikus viszony táj és tudat között, s mindennek intenzív átélése - a képernyőn kétségkívül nehézkesebb.

"A táj történik meg" (Hosszú alkony)

A most megjelent négylemezes, díszdobozos DVD-kiadással -- mely a számtalan extrán kívül három kisjátékfilmet (Róbert és Róbert -- 1981, Zizi;  A másik part -- 1984) három nagyjátékfilmet, (Árnyék a havon -- 1991,  Hosszú alkony -- 1997 Másnap -- 2004) valamint egy remek tévéfilmet tartalmaz (Lélegzetvisszafojtva – 1985) kapunk a moziélményért cserébe sok egyéb más, nem kevésbé izgalmas  impulzust,  felismerést az életművel kapcsolatban, melyek csak így, a programok közötti jövés-menésben születhetnek meg.

A tájfestéshez, tájdramaturgiához például igen különös adalék a negyedik lemez helyszín-puzzle-je, melyben Janisch még szereplők és stáb nélkül modellezte a Másnap jeleneteinek egymásutánját - utak, fák, dombhajlatok, szurdokok, virágmezők, elhagyott tanyák, amint megpróbálnak elmesélni egy történetet.

A filmeket újranézve, be-belassítva a DVD-kiadásnak köszönhetően végre megfigyelhetjük, hogy a montázs, a plán, a színészi munka, a zene hogyan hoznak létre egy-egy különleges hatást. Mert Janisch nemcsak tájfestő, de a magyar filmben rokontalanul suspense-, horror- és egyéb, elsősorban modernista időfelbontó technikák professzionális kivitelezője is. Az extrák közé felvett miniportréban Janisch szerényen azt állítja, ő csak használ egy nyelvet, amit mások -- mindenekelőtt Hitchcock, Kubrick, Alain Resnais, Antonioni, Kuroszava -- már előtte kidolgoztak. A DVD-kiadás most láttatni engedi ennek a nyelvhasználatnak a tanulási fázisait is. A főiskolás A másik partban vagy például az Árnyék a havon oly fontos rablásjelenetében még nem elég folyékony, nem elég gördülékeny ez a beszédmód, a Hosszú alkonyban vagy a Másnapban már anyanyelvi szintű.

"Amikor valaki leszakad, leválik az őt addig megtartó közegről" - (Árnyék a havon)

Félelmetes felismerni - erre is ez a gyűjtemény ad először igazán alkalmat -, hogy Janisch és író-társalkotója, Forgács András valójában minden filmjükben ugyanarról beszélnek. Arról a tudatállapotról, melybe egyébként váratlanul, minden ok nélkül lökik be hőseiket (Veled is megtörténhet!). Amikor valaki leszakad, leválik az őt addig úgy-ahogy megtartó közegről -- látszólag minden ok nélkül --, amikor a személyiség keretei szétesnek, amikor belehullasz a semmibe, a bűnbe, a halálba. „Az érdekel -- mondja a rendező a Másnap werk-interjújában --, hogy az ember hogyan téved el a valóságban.”

A legszenvedélyesebben ez az alaptörténet az Árnyék a havon-ban szólal meg. A leggyötrelmesebben, a legnagyobb hiátusokkal a Másnapban és a főiskolás A másik partban.  A legtökéletesebben a Hosszú alkonyban  és a szintén főiskolás Ziziben. A három főiskolás film egyébként, melyeket technikailag igen nehéz volt DVD-képessé tenni, igazi meglepetése ennek a kiadványnak.

Az Alain Robbe-Grillet ihlette biciklis gyilkos története Forgács András szerint döntő volt abban a folyamatban, ahogy végül Janisch Attila filmrendezővé vált. Az 1984-es első fogalmazás, A másik part még kicsit bizonytalan, egyenetlen. A húsz évvel későbbi Másnap talán kissé túlhordott, barokkosan elbonyolított, dodonai, bár az új, tíz perccel (!) rövidebb változat, melyet Janisch a DVD-verzió kedvéért készített, jóval összefogottabb. Mindezt nem itt és most kell megítélni, viszont kétségkívül ez a kiadvány legérdekesebb lemeze. A fordulataiban, karaktereiben, olykor zenéiben is megegyező kis- és nagyfilmből izgalmasan rekonstruálható az a hosszúra nyúlt drámai alkotó folyamat, melyben Janisch és Forgács ezzel a számukra oly fontos történettel -- a civilizált gyilkos action gratuit-jével -- két évtizede küszködik.

Törőcsik Mari: "Janisch azon kevesek közé tartozik, akiket én rendezőnek nevezek" (Hosszú alkony)

A Janisch-összes  (nem összes egyébként), melyet maga a rendező állított össze, olyan gazdag és igényes, hogy azonnal rámutat DVD-kiadásunk zömének slamposságaira. Miért is nem érdemel meg Jancsótól Makkon Huszárikon át Jelesig, Tarrig, Gothárig, Grunwalskyig --  a sor szerencsére sokáig folytatható -- minden fontos magyar filmes életmű egy-egy hasonlóan színvonalas díszdobozt?  A Janisch-fanok, életműkutatók, médiatanárok ezzel a kiadvánnyal igazán el vannak kényeztetve.

Tartozik a lemezekhez -- ami itthon szokatlan --, egy hatvanoldalas füzet is, teli személyes, naplószerű feljegyzésekkel, forgatókönyvrészletekkel.  A legérdekesebb talán ebben annak a fiúnak a megrázó portréja, akiről a rendező az Árnyék a havon hősét mintázta. A lemezeken pedig a filmek mellett próbafelvételek, kameravázlatok, alkotói életrajzok, előzetesek, képgalériák, werk, miniportré, a Másnap korongján jó pár kimaradt jelenet. Számos interjú, Miroslaw Bakával, Újlaki Dénessel, aki nélkül nem nagyon van Janisch-film. („Én afféle kabalaszínész vagyok számára.”)  Csuja Imrével, aki a Hosszú alkonyban Janisch Attilától kapta élete első filmszerepét („Ő az én Kolumbusz Kristófom.”), Törőcsik Marival, akit annak idején Janisch osztályfőnöke, Fábri Zoltán közvetített ki a remek Zizihez. (Persze Medvigy Gáborral, Sas Tamással is jó lett volna interjú, ha már…)

Törőcsik Maritól kapja egyébként Janisch Attila a legnagyobb elismerést ebben a kiadványban. „Az a jó, ha egy rendező diktál. Janisch azon kevesek közé tartozik, akiket én rendezőnek nevezek.”

"Sajátos ozmotikus viszony táj és tudat között" (Másnap)