Ég veled!

Egy férfi, egy nő

Bemutató: 2005. november 3.

A kapcsolatok alakulnak, fejlődnek, változnak, elhalnak Jelenet a filmből

Négy pár, négy történet, négy viszony – az űrhajós és kötéltáncos felesége (Dmitrij Pavlenko - Natalia Szeliversztova); a mikrobiológus és a félvér lány (Pindroch Csaba - Foso Nicoletta); a fodrászlány és vendége (Balla Eszter - Kállai Ferenc); a pszichológus és a gyilkos (Tóth Ildikó - László Zsolt).

A kapcsolatok alakulnak, fejlődnek, változnak, elhalnak, ami mindegyikükben közös, hogy lezárt egész benyomását keltik, ahová a férfi és a nő eljut egy-egy viszonyban, onnan már nincs visszaút, végérvényesen kimondatott az „ég veled!”. Ha a forgatókönyv, a dialógusok jók, igazi jutalomjáték a színészeknek egy ilyen film, rajtuk múlik lényegében minden, a párok közül kettő él is a kínálkozó lehetőséggel: a Balla Eszter és Kállai Ferenc, illetve a Tóth Ildikó és László Zsolt által életre keltett duó él, vibrál a vásznon, a férfi és nő közötti feszültség, a szereplők között áramló energia valósággal kitapintható.
 
A másik két pár azonban nem éri el az előzőek színvonalát, és ez nem csupán a színészek hibája – a mikrobiológus és a félvér lány csattanóra kihegyezett története érdekes, de kissé banális; az orosz házaspár kapcsolatát tárgyaló rész viszont olyannyira extrém, hogy már-már a valószerűtlenség határát súrolja.
Nem hiszem, hogy egy űrállomáson szolgálatot teljesítő asztronauta felesége, még ha csalja is a férjét egy olasz illuzionistával, és el akarja őt hagyni, nem várja meg, hogy a férfi visszatérjen a Földre, hogy a kapcsolat ott érhessen véget (ennyi talán kijár korunk hőseinek). És az is elég valószerűtlen, hogy az űrhajós kínjában különféle orosz népdalokat énekel, egyszer gitárkísérettel, máskor a földi személyzettel kiegészülve. Szintén irreális, hogy a kötéltáncosnő, amint komplikáció adódik abortusz közben, besétáljon a műtőbe, hogy segítségére legyen az orvosoknak.

Ha ezt a számomra igen kínosnak érzett párocskát a maga, városokon átívelő és az űrben véget érő történetével egyetemben elfelejtjük, élvezhető, érdekes filmet kapunk – igaz, akkor a mozi nem játszódhatna Rómában, Moszkvában és Budapesten, csak Budapesten, ráadásul sokkal rövidebb lenne.
 
A Robert Altman filmjeiben népszerűvé lett véletlen-dramaturgia az Ég veled! előzményének tekinthető, A boldogság színe című moziban mintha jobban sikerült volna – Tóth Ildikó egy padon ülve kapcsolatba kerül ugyan Natalia Szeliversztovával, és az ő örökbe fogadott lányának (Foso Nicoletta) történetét ismerhetjük meg a „mikrobiológus-szcénában”; a Kállai-Balla páros azonban semmilyen módon nem érintkezik a többiekkel, ettől mintha kicsit kilógnának a filmből.

Persze a központi szimbólumot érteni vélem – a Föld körül egy űrállomáson keringő asztronauta személye azokat a párocskákat is összekapcsolja egymással, akik nem találkoznak soha, hiszen ha más városban is, de egy bolygón élnek: az emberi viszonyok egyetemes érvényűek, a tündöklést egy idő után az elkerülhetetlen bukás követi.
 
Ami az előző moziban a szereplők számára a tenger volt, az most az ég metaforája. Ott a nagy kék víz a vágyott boldogságot jelképezte, itt az ég pedig a boldogtalanságot. A férfi-nő kapcsolatok mind egy szálig az égben köttetnek, és ott is érnek véget. Ha máshogy nem, stílszerűen egy „ég veleddel!”.

Főiskolás filmek:

Elégia egy nőért  TV-játék  1988.

Zafir kisjátékfilm  1988. Op: Gózon Francisco
                                                   Karlovy Vary Cilect Festival 1989. Harmadik helyezés
                                                   Edinburgh Film School Festival 1989. Virgin-díj
                                                   London BP Expo 1990. A legjobb külföldi kisfilm
                                                   Monte Cassino 1990. Második helyezés

Sellő félig a habokból kisjátékfilm Objektív Filmstúdió 1991.
                                                   Karlovy Vary 1991. Kodak díj

Nagyjátékfilmek:

- Esti Kornél csodálatos utazása  1994.  Hunnia Filmstúdió  Op: Gózon Francisco
                                                   Magyar Filmszemle 1995. :A legjobb operatőri munka
                                                   díja,  A legjobb női epizódszereplő díja
                                                   A Souvenir-alapítvány díja 1995.
                                                   7. Umbria Filmfestival Opera Nuova díj 1995.
                                                   Lagow 1995. Ezüst plakett
                                                   Magyar Filmkritikusok díja: Legjobb elsőfilm 1995.
                                                   Istambul Filmfestival  C.I.C.A.E. díja 1996.
       

- A mi szerelmünk 1999. Hunnia Filmstúdió-Gambit Production, Poland
 op.: Gózon Francisco
                                                  Moszkvai Filmfesztivál versenyprogramja
                                                   Róma - első díj, arany plakett

- A boldogság színe 2003 - Filmart.                                              
                                               Filmkultúra díja
- Ég veled 2005 – MTV Rt., FilmArt Kft, Palomar S.p.a. – Róma, 21st  Century DreamQuest

TV-Műsorok:
- Három szerelem  1998. Duna op.: Horváth Adrienne, Gózon Francisco, Szaladják István

- Petőfi relikviák  1998. Duna Televízió op.: Szaladják István

-VII. Olivér 2001. Hunnia Filmstúdió- Filmplus- Duna Televízió  op.: Szaladják István

- Schéner Mihály portré - video, 2001. Duna televízió  op: Czétényi Csilla
    Szolnok, Nemzetközi Képzőművészeti Kisfilm Fesztivál - Fő díj

- Gyanú -  2003. MTV-Filmart. op.: Szaladják István

 

 

Emberi sorsok Földön és Égen.
Egy orosz űrhajós és egy orosz kötéltáncosnő.
Egy levágott fülű öregember és egy fodrászlány.
Egy fekete lány és egy fehér mikrobiológus.
Egy gyilkos és egy kriminálpszichológusnő.
Budapest. Moszkva. Róma.