Én, Pán Péter

Sohaországban ne mondd, hogy soha!

Bemutató: 2005. február 24.

A Szörnyek keringőjét is jegyző Marc Forster eredetileg Megtalált Sohaország címen futó szélesvásznú meséje igazi angol-amerikai koprodukció. Összefogott a Szigetország finomveretű, teázgatós mesélőkedve és a tengerentúl akadályokat legyőző csodaépítő apparátusa. Maga a produkció pedig egy újabb kísérlet arra, hogy majd két órára eltávolítson a szürke valóságtól és mint oly sok elődje, bebizonyítsa, hogy csodák a Földön is vannak, a derűs gyermek pedig bármelyikünkben tovább élhet, ha akarjuk, de főleg, ha elhisszük.

Vajon kinek jutna eszébe Pán Péter meséje mögött valódi személyt kutatni, mikor Sohaország kis felfedezője öröknek tűnik, akár a tündérek? Pedig a történet, ki gondolná, alig százéves, s még csak nem is a nép ajkán, hanem nagyon is valós, színpadra szánt sorok útján maradt fenn az utókor számára. Mindazonáltal az Én, Pán Péter mégsem a sikeres skót színpadi szerző, J. M. Barrie életének hű krónikája, hanem Allan Knee The Man Who Was Peter Pan című színdarabjának David Magee forgatókönyvíró által filmre dolgozott moziváltozata. Egy olyan kellően könnyfakasztó, finoman nevelőszándékú, mégis elsősorban szórakoztatni és elvarázsolni vágyó szívmelengető történet, amit vélhetően minden karácsonykor műsorukra tűznek majd a televíziók, hogy az Óz, a csodák csodája, A muzsika hangja, vagy akár a Pán Péter méltó társa legyen.

Beleszeret egy teljes családba Johnny Depp és Kate Winslet

A produkció külön érdekessége, hogy az alakításáért Oscarra jelölt Johnny Depp elképesztő mókázó-kedvvel komédiázza végig a darabot. A független produkcióktól egyre inkább a közönségbarát mozik mellé pártoló színész egyszerűen fogja magát, „lemegy gyerekbe”, s a legnagyobb lelkesedéssel figurázza ki saját magát. Ha kell, indián harci díszekben pompázik, máskor viszont egyenest Jack Sparrow kapitány maszkját ölti magára A Karib-tenger kalózaiból. Nem ez az egyetlen Marc Forster filmjében a nüansznyi mesterfogások sorában, amiket nem az aprónépnek, hanem a gyermeki énjét felvállaló „fölnőtt-nézőnek” szántak. Ugyanis a rendező, amolyan duplacsavarképpen, a néha kétkedő, máskor annál lelkesebb színházigazgató szerepét a rettegett Hook kapitányra, azaz Dustin Hoffmanra osztotta.

A Megtalált Sohaország helyszíne a századfordulós London a maga kellően merev, keménygalléros erkölcseivel és társadalmi normáival. Középpontjában pedig „a felnőtt Pán Péter”, azaz J. M. Barrie (Johnny Depp) áll, aki akkor döbben rá, hogy majdnem tökéletes élete nem teljes, amikor páratlan fantáziavilágából egy pillanatra kitekintve, beleszeret egy teljes családba. Az az egészen ártatlan tündérlánc, ami közte és a négygyermekes Sylvia Davies (Kate Winslet) között szövődik, voltaképpen nem is hagyományos szerelem, inkább valamiféle soha be nem teljesülő plátói vonzalom, gyermeklelkek találkozása Sohaországban. Annál valósabban meghatározható a négy gyerekkel való viszonya, hiszen prüdéria ide, előítéletek oda, Barrie, elhanyagolva teljesen elhidegült feleségét, apja helyett apja lesz az árváknak. És ha hinni lehet a mesének, ebből a különleges kapcsolatból született meg Pán Péter "igaz" története.