Getno

Viva, Las Vegas!

Bemutató: 2004. március 4.

Papa, mama és a gyerek (Gesztesi Károly, Szalontai Tünde, Péter Kata) már Budapesten sem tartozik a felső tízezerhez, több tízezer kilométerrel arrébb azonban talán van esélyük megváltani a világot. A Las Vegas-i helyszín remek hátteret biztosít a film történetének elmeséléséhez – a siker, pénz és csillogás városában ugyanúgy élnek gettólakók, mint bárhol a világon, a várost azok a bevándorlók, fekete munkások tartják el, akik közé hőseink is tartoznak.

A kezdeti lelkesedést és a nagypapa „keep smiling” típusú amerikai életszemléletét a realitás hamar megtorpedózza – az apa a nagypapa vállalkozásában dolgozik, az anya WC-t pucol, a lány pedig hamburgert süt a helyi gyorsétteremben. Ez igazán nem az, amiről álmodoztak. A szerencse végül egy szerencsétlenség formájában éri utol a családot – az apa „üzemi balesetet” szenved, a biztosító pedig hatalmas összeg kifizetését helyezi kilátásba.

Mondanom sem kell, a dolgok nem a terv szerint alakulnak. Salamon filmje egy részről kitűnő, dokumentum értékkel bíró mozi az amerikai-magyarokról – a nyelvhasználatukról, arról a sajátos hibrid kultúráról és életszemléletről, melyet a túlélés érdekében kifejlesztettek; éles kontraszttal tárja fel a gazdag Las Vegas-i családok és az őket kiszolgáló bevándorlók mindennapjait, azt a világot, ahol a legnagyobb érték az amerikai állampolgárság.

Más részről azonban történetvezetésében kicsit eltúlzott mozi – a családot ért megpróbáltatások a dokuszerű filmet az irrealitás irányába tolják el, egy ponton túl valahogy nem hiszi a néző, hogy ennyi sorscsapás valóban bekövetkezhet egymás után. Az a bizonyos Sárkány című Kosztolányi-novella jut erről az eszembe, melyben a famíliáját ért megpróbáltatásokat utastársainak egy vonatfülkében részletező elbeszélő horror történetein végül elröhögi magát a hallgatóság, elvégre a mű íróját idézve: „az unhappy end éppoly valószínűtlen lehet, mint a happy end”.  

Ha ez volt a rendező szándéka, elérte, amit akart – a lúzereken egy ponton túl már nem szánakozunk, hanem sajnálkozva elfordulunk tőlük. A forma azonban kicsit ellentmondásba keveredik a tartalommal – a filmnek annyira erős az operatőr, Tóth Zsolt világszínvonalú munkája által megteremtett dokumentumfilmekre, home videókra emlékeztető, főként kézikamerával rögzített képi világa, mely realitásszerűségének köszönhetően pont az ellenkezőjére, a teljes azonosulásra sarkallná a nézőt.

A Getno hőseit azonban, még ha számos kiváló jelenetnek köszönhetően meg is szerettük, hihetetlennek tetsző életfordulataik folytán („Sárkány-effektus”) egy ponton túl sorsukra hagyjuk.

A film láthatóan egyszerre igyekszik eleget tenni egy közönségfilm és egy művészfilm kívánalmainak – a történetet részben (talán túlzottan is) fordulatos; a mai kommersz filmes tendenciákból ismerős két videóklip-betét is szerepel benne, más részről viszont Stephen Frears „bevándorló-filmjeire” hajazó tragikomikus kordokumentum. 

Salamon András Getno című filmjével sajátos „amerikás magyar” mix született, melyben minden közönségréteg kedvét lelheti. A film van annyira „amerikai”, hogy másfél órán keresztül kikapcsol, de van annyira „magyar” is, hű maradjon a hazai tényfeltáró filmek hagyományaihoz. Ízlés dolga, hogy kihez mi áll közelebb. Én ez utóbbira szavaznék.

Játékfilmek:
Zsötem     1991

Közel a szerelemhez   1998
(Close to love)


Dokumentumfilmek:
Hajléktalanok    1989
(Homeless)

Cigányok    1989
(Gypsies)

Ki vigyáz ránk?    1990
(Who Takes Care of Us)

Miről álmodnak a kínaiak?  1991
(What Do the Chinese Dream About?)

Hős utca    1991
(Hős Street)

Gyerekek a városban   1991
(Children in the City)

Film a szépségről   1992
(A Film About Beauty)

Egy vidám nap a szeméttelepen 1992
(A Happy Day at the Junkyard)

Vágyakozás    1992
(Desire)

Cigányballada    1992
(Gipsy Ballad)

Az élet     1992
(The Life)

Idegenlégió    1993
(The Foreign Legion)

Robot     1993
(The Chore)

Gyilkosság semmiért   1993
(Murder for Nothing)



Elhagyott emberek   1993
(Abandoned People)

Film a melegekről   1993
(A Film About Gays)

Fiatal bűnözők    1994
(Juvenile Delinquents)

A tejesember    1994
(The Milkman)

Ózdi képeslapok   1994
(Postcards from Ózd)

Marika élete    1994
(Marika's Life)

Az utolsó út    1994
(The Last Journey)

Koldusgyerekek   1994
(Beggar Children)

Roller     1995
(Scooter)

Taxisofőr volt    1995
(He Was a Taxi Driver)

Lujza utca    1995
(Lujza Street)

A rádió     1995
(The Radio)

Bácsi és a villamos   1995
(Uncle and the Tram)

A vállalkozás szenvedélye  1995
(The Passion for Enterprise)

Elveszett család  -  Incze Ágnessel 1995 
(A Lost Family)

Anna Frank és a cigányok  1996
(Ann Frank and the Gypsies)

Huttyán     1996

Az ősember álma   1997
(The Cavemen's Dream)

Városlakók    1997
(City People)

"Már megint kezded. Mi lehetetlen? Tegnap kiderült,
hogy mégis van élet egy másik bolygón. Ezt hallottad? Apukám 12 milliárd éve
jön egy fuckin' fénysugár valahonnan, de ezt csak úgy lehet észrevenni, ha
te előre nézel és nem hátra... Nem vagy képes felfogni, hogy hova hoztalak?
Egyszerűen arról van szó, hogy meg kell érezned, amikor nálad apukám bekopog
a szerencse. És erre te azt mondod: 'Hoppá! Én vagyok a lucky boy?' Igen!
Mért, mit gondolsz, hogy a John Wayne, vagy az akárki az hogy' kezdte? "