Godsend - A teremtés klinikája

Ádám és Frankenstein

Vajon van-e joga az embernek, és ha igen, akkor milyen következményekkel kell számolnia, ha frankensteini módon beleavatkozik a teremtés csodájába. A film feldobja a klónozással kapcsolatos morális, etikai kérdéseket, majd egy gyors fordulattal horrorba csap át. Aki szereti, ha feláll a hátán a szőr, nem fog csalódni.

Adam és szülei átlagos középosztálybeliek, nagyjából minden jól megy náluk, legfeljebb a szülők karrier-problémái zavarják meg csendes hétköznapjaikat. Adam apja dilemma előtt áll: döntenie kell fia és saját érdekei között. Ekkor kopogtat az igazi kérdés az ajtajukon.

Adamnak elérkezik a nyolcadik születésnapja, és ez alkalomból a szülők partit szerveznek gyermeküknek, ahová meghívják Adam barátait, iskolatársait. Idilli a kép, a fiút mindenki imádja, Adam és szüleinek viszonya harmonikus, hogy aztán persze annál nagyobb legyen a fájdalom a törvényszerűen bekövetkező tragédia miatt. De most még a születésnapnál vagyunk, ahonnan az ajándékok sem hiányoznak. Azonban az egyikért, egy fényes új kosaras cipőért be kell utazni a város egyik boltjába. Miközben az anya fizet, Adam az utcán játszik, és elüti egy autó.

A szülők – érthető módón - teljesen összeomlanak, hiszen életük legfontosabb szereplője nincs többé. Ekkor jön a sátáni fordulat, ami Robert de Niro által megformált tudós képében érkezik. A Godsend klinika orvosa azzal a javaslattal áll elő, hogy Adam még ép sejtjeiből „előállítana” egy új Adamet.

A klónozás Dolly bárány óta izgatja a tudósokat, és a laikusokat egyaránt. Persze a dolog bűn, de a szülők olyannyira szeretik gyermeküket, hogy - szintén törvényszerűen - végül a klónozás mellett döntenek. A nagy rábólintás előtt összezördül a házaspár: az anya az ajánlatot követő első sokk után elfogadja a frankensteini alkut, az apa viszont nem. Mindketten habitusuk és érdekei szerint cselekszenek. Az anya szívből, az apa észből dönt. Felvetődik, hogy lehet-e egyáltalán szerepelvárások alapján cselekedni; lehet-e ilyesfajta helyzetben bármiféle kész szabályt alkalmazni? Az új felfedezések új morális konfliktushelyzetek elé állítanak minket.

A kérdés ráadásul nemcsak az, hogy a szülők szeretnék-e faltámasztani  „frissen” halott gyermeküket, hanem az is, hogy valójában kit is támasztanak fel. Itt jut a film legközelebb ahhoz, hogy igazán komolyan vehető legyen. Nem sokáig tart ez a pillanat, mert szinte hallatszik a didaktikus kérdés: „Te mit tennél ebben az esetben?”, és nem maradunk sokáig válasz nélkül. Mivel az ész szavánál a szív hangja mindig erősebb, semmi kétség nem marad a szülők döntésével kapcsolatban, és ezzel megkönnyebbülhetünk: Adam visszatér. Jön a műfaji fordulat, a film idegborzoló thrillerbe vált át. 

Pokoli alkut mindig kemény feltételekkel alkotnak. Így a családnak barátokat, ismerősöket, megszokott környezetet hátrahagyva el kell költöznie egy kísérteties házba, ahol a sok zeg-zugban, főként a sötétkamrának kinevezett pincében bármi megtörténhet.

Látszólag ismét minden rendesen halad a maga útján, és Adam szépen cseperedik, egészen a nyolcadik születésnapjáig. Ekkor furcsa látomások kezdik gyötörni, és kómába zuhan, majd felépül belőle, de a látomások csak nem szűnnek. Sőt a fiú viselkedése is egyre furcsább lesz. Apja egy alkalommal követi őt a közeli erdőbe, ahol a szürkületben feltűnik egy elhagyatott, titokzatos kunyhó. Itt mindenféle dolog akad, például egy kalapács, amit még jó sokszor látunk a sufniban csüngő láncok egyikére akasztva.

Láthatjuk azt is, amint az Adamet piszkáló iskolatársak csoportjának főkolomposának tetemét a közeli folyó vízéből halásszák ki. Sőt, az apa az eset előtti napon szemtanúja volt annak, hogy egyre érthetetlenebbül viselkedő gyermeke a környéken járt: biciklije ott állt a közeli hídon. Tehát a fiú több mint gyanús, de a film végső fordulata most maradjon titok.

Aki szeret borzongani, és élvezi, ha a hátán futkározik a hideg, annak ez a film nem fog csalódást okozni. Van benne pár olyan képsor, például egy fürdőszobai jelenet, amit gyenge idegzetűeknek csak csukott szemmel ajánlott „megnézni”. A film az ijesztgetésben a legerősebb, mivel igazi mély gondolatból nem sok szorult belé. Ez a színészek véleményéből is kiderül, amelyet a werkfilmben saját karakterükről, és a moziról elmondanak. „Ki vagyok, mit csinálok, mi motivál?” a filmben, de semmi olyan extra, amit ne láthatnánk amúgy is vásznon. Ezért aztán remélem, a jövőben nem sok filmes kívánja ilyen módon klónozni a témát.