sex hikaye

Halott ember

Road movie a túlsó partra

2006. június 9. - Dénes Balázs
Halott ember
Jim Jarmusch Halott ember című filmje elképesztően erős vizuális hatásokat és zenét párosító mágikus élmény. A Johny Depp alakította „főhős” túlvilág felé tartó utazását követve több világvallás/világnézet is felidéződik, valamint William Blake látomásos költészetén keresztül összekapcsolódik kelet és nyugat misztikus világlátása. Szent és profán harmóniája most DVD is felidézhető.
 
 
 
 

A rendező már az 1999-es Szellemkutya előtt négy évvel elkészített egy teozófikus, merőben rendhagyó, karmikus westernt, a Halott embert. A vadnyugat azonban inkább kulisszaként jelenik meg ebben az Jim Jarmusch-ra jellemző belassult road movie-ban. A kezdő képek a western egyik legfontosabb szimbolikus eszközét, a Vasparipát mutatják, rajta városi élethez szokott főhősünkkel. A Vonat szinte rögtön keszonkamrává alakul azzal, hogy a még valóban vadnak tekinthető Nyugat mélyére ereszkedünk, és a fülke folyamatosan cserélődő utasai egyre erőteljesebben utalnak egy másik világ közeledésére.

Megérkezésekor főhősünk a Gyár felé veszi az irányt, ahová egy neki ígért állás betöltése végett utazott a vadnyugatra. Azonban a remélt biztonságot nyújtó könyvelői robot helyett csalódás vár rá, helyét egyszerűen már mással töltötték be. Vigaszt a kocsmában keres, ahol rövid idő alatt kialakuló szerelmi viszonyba kerülő hősünk önvédelemből ölni kényszerül, mert a korábbi, de immár hoppon maradt szerető nem az a lelkizős, „Beszéljük meg, drágám”-típus. Pisztolyt ránt, lő, és megöli hajdani kedvesét, valamint megsebzi ex-könyvelőaspiránsunkat, aki az első döbbenet után visszalő és talál.

Hősünk kezét a sors irányítja
A Halott emberben a pisztolypárbaj jelentősége átértékelődik. Tudjuk, mert látjuk, hősünk nem a kézifegyverek legyőzhetetlen mestere, nem ügyességének és gyorsaságának köszönheti győzelmeit, hanem a sors keze fogja az övét, és húzza meg a ravaszt a kellő időben.

A pisztolypárbajban szerzett seb halálos, de hosszú az út még a túlvilágig. A szív környéki lassú pusztulást egy meglehetősen kalandos sorsú, törzse által megtagadott indián igyekszik megfékezni. Az Angliában nevelkedett, és William Blake látomásos költészetét ismerő Senki segít hősünket ráébreszteni és elfogadni sorsát, amelyet a véletlen (?) névazonosság jelöl ki számára.

A kocsmai lövöldözésben meggyilkolt ellenfél maga a gyárigazgató fia. A leginkább a vadnyugatot felfedező első pionírokat idéző Igazgató a „gyilkos” után küldi válogatott bérgyilkosokból álló csapatát. Az elkerülhetetlen út során többek közt hihetetlen erdőkatedrális látványa ejt rabul, amelynek „falai” között az orosz ikonfestészetre emlékeztető képek idézik meg a legmélyebb vallásos áhítatot, hogy a következő pillanatban a profán világ megtestesítője szó szerint eltapossa. A jelenetek annyira erőteljesek, a kezdő vonatutazásos képekkel, hogy akár évek távlatából is tisztán látszanak.

Senki (Gary Farmer) az utazás végén
Az út során a sors és Senki, a saját nyelvén hazugnak - Xebeche – nevezett kitagadott indián azonban mindig a kellő pillanatban avatkozik közbe. Így Blake eléri az utazás harmadik etapját, a halálba tartó folyót, amely a görög-római-egyiptomi hitvilágban a túlvilágról alkotott elképzelésekben fontos szerepet játszik. William Blake sorsának elfogadásával a hindu világfelfogásra utal, megidézi az élet szüntelen körforgását.

Az extrák között szívesen megnéztem volna egy interjút Jim Jarmusch-sal, hogy mi vezette őt a Halott ember elkészítésére, jobb híján ennek a neten kell majd utánakeresni. A kiadó korábbi Jarmusch-filmek (Florida, a paradicsom, Éjszaka a földön, Törvénytől sújtva, Mystery Train) előzetesével igyekszik elterelni a figyelmet a hiányolt beszélgetésről. Valamint egy körülbelül tizenöt percnyi anyagban láthatók a kivágott jelenetek, amelyeket, ha valaki rákattant a film hangulatára, érdemes megnézni.






nka emblema 2012