Hős

Az esztétikai tapasztalat

Bemutató: 2004. május 6.

Eizenstein azt mondta, hogy ha lesz végre szín a celluloidon (az unalmas ff helyett), akkor azzal a filmesek úgy dolgozhatnak majd, mint a festők a palettájukkal. Teremtő módon. Igazi oldszkúl hozzáállás, mely szerint a film organikus egység, és minden kockának, minden filmteremtő piciny elemnek funkciója és jelentősége van. A szín ehhez képest mára unalmas evidenciává vált - rögzítés, kopipészt, nézzed néző, színes a világ. Kivétel van, volt és lesz, legutóbb Zhang Yimou filmje – a Hős színhasználata olyan, hogy attól még a nagy szovjet maestro is megnyalná az összes hajszálát.

A történet epikai áradással, festményszerű tökélykompozíciókban mesélődik el, olyan színdramaturgiával, hogy a Psychén edződött magyar néző is bízvást leesik a székről. Névtelen, (így hívják) a hős elmeséli a császárnak, hogyan győzte le az akkor ismert világ leghíresebb bérgyilkosait (Repülő Hót, Törött Nyilat és Lándzsát). A jutalom pénz, hírnév - és az, hogy egyre közelebb kerülhet az uralkodóhoz. Aztán a harcokat megkapjuk egy második, majd egy harmadik (független?) nézőpontból is, ami már a beteljesedést is magába foglalja. A különböző történetsíkok más-más tónusban és színvilággal kerülnek a vászonra, de a légkoreográfia szépsége és a kínai kultúra beszüremkedő lokális sajátosságai ugyanazok. Zhang Yimou visszacsempészi a nagy történetek hangütését és hangvételét, figyelmen kívül hagyva a manapság oly divatos dekonstrukciót és önreflexivitást. A Hős tiszta és ártatlan mese, némi elbeszélői trüvájjal a cselekményvezetésben. Névtelen ül a császár előtt, narrálja az akciódús történteket, majd a császár meséli el a saját (szintén akciódús) verzióját, végül pedig azt látjuk, ahogy es(het)ett a dolog.

Jó arányérzékkel halad a giccs és a finom költészet harárvidékén Jet Li, a Névtelen

Kuroszava Akirát emlegetni a Hős kapcsán igen éleselméjű dolog, sőt, az éleslátás maga. Egyrészt ő is Ázsiában tevékenykedett (igaz, hogy japán alkotó és nem kínai - kábé mint az ég és a föld, mind esztétikában, mind szemléletben), másrészt Kuroszava Rashomonjában is csavaros elbeszélést talál a sastekintetű megfigyelő. Apró különbség, hogy A vihar kapujában egy a valóság, ezer a tapasztalata, a Hősben pedig egy a valóság, a többi meg mese. Ha már komparatisztika, akkor emlegessük inkább a Jackie Brown-t, vagy akár a legendás Iskoláslányok sorozat azon részét, amiben az aktust háromszor is látjuk: egyszer ahogy a fiú szeretné, egyszer, ahogy a lány, egyszer meg úgy, ahogy összejön. A Hősnek legtöbb köze talán ez utóbbihoz van, inkább mint Kuroszava Akira teljesen más dimenzókban mozgó klasszikusához.

A többszempontú elbeszélés érdekes, de a Hős inkább részleteinek szépségéből él. A filmben az akrobatika, a perfektre koreografált harc, a lassítások mind a lélekborzoló vizuális kielégülést szolgálják, jó arányérzékkel haladva a túlcsorduló giccs és a finom költészet harárvidékén. Zhang Yimou csak azt nem használ, amit nem szégyell. Halmoz és stilizál, gátlásoktól és esztétikai béklyóktól mentesen dobja fel a filmvászonra a gigantikus totálokat és a patetikus közeliket.

A szereplők a mítoszok világából lépnek a vászonra, a film pedig egyszerre szentimentális és vadromantikus. Ami zavaró lehet, az némi didaxis és politbüró felhang a zárlatban: egy a Birodalom - egy a vezér. Kínát nem muszáj szeretni, sőt geopolitikában maga a megtestesült fenevad (free Tibet!), de a Hős értékét kevéssé degradálja a film végén kilógó politikai lóláb  - a császárnak, ami a császáré. Akitől a lé jön, azé a tanulság. Nemcsak Kínában.

De a lényeg, az egy mondatban összefoglalható enigma ez: a Hős az érzékeinket rabul ejtő mese az álmok és legendák idejéből. És mint ilyen, gyönyörű.

Kína, kétezer évvel ezelőtt, a Csin-dinasztia uralkodásának hajnalán. Csin királyát, aki hamarosan Kína első császára lesz, már csak egy lépés választja el a háború sújtotta ország elfoglalásától. Három legendás harcos esküszik föl ellene, céljuk: megölni a királyt.
Csak egyvalaki képes megakadályozni tervük megvalósítását…

Kína történetének egyik legvéresebb korszaka ez: a birodalom hét királyságra szakadt, a különböző uralkodók évszázadok óta vívnak elkeseredett küzdelmet a hatalomért, a halál és a szenvedés a mindennapi élet részévé vált.

A hét királyság közül a Csin birodalom a legerősebb, királya az egész országot meg akarja hódítani, hogy ő lehessen a Kínai Birodalom első császára. A többi uralkodó orgyilkosok seregét küldi ellene, de mindeddig senkinek sem sikerült a közelébe férkőznie. A merénylők közül senki nem jelent akkora veszélyt, mint a király ellen szövetkezett három legendás harcos: Törött Kard, Repülő Hó és Ég.
Csin királya hatalmat, tonnányi aranyat és személyes meghallgatást ígér annak a harcosnak, aki legyőzi három félelmetes ellenfelét, csakhogy ez szinte lehetetlen feladat, tíz év alatt senkinek sem sikerült. Ezért amikor egy titokzatos idegen, Névtelen érkezik a palotába a legyőzött harcosok legendás fegyvereivel, a király türelmetlenül várja, hogy hallhassa az összecsapás történetét. Névtelen tehát helyet foglal a palotában, mindössze tíz lépésnyi távolságra a királytól, és belefog a különös történetbe.

Elmeséli, hogy az elmúlt tíz évet harcművészeti technikája tökéletesítésének szentelte, végig azt tervezgetve, hogy kihívja a három harcost. A kardforgatás ősi tanai segítségével először a gőgös Éget sikerült legyőznie, ezt követően pedig Repülő Hó és Törött Kard híres duóját törte meg, ám ez alkalommal a kardnál sokkal pusztítóbb fegyvert használt: az egymás iránti szerelmüket.

A király izgatottan hallgatja végig az előadást, de aztán valami váratlan dolog történik: a király előáll egy teljesen más teóriával arról, hogyan került vele Névtelen szemtől szembe. Hamarosan kiderül, hogy ez a történet jóval bonyolultabb és szövevényesebb az imént hallott mesénél. A történet középpontjában Névtelen, a magányos farkas és Csin király, a nagyhatalmú uralkodó áll – köztük mindössze az a tíz lépésnyi távolság. Ezen a tíz lépésen belül bontakozik ki ez az örökérvényű történet szerelemről, tiszteletről, kötelességtudatról.

A Hős megvalósításához Ázsia filmművészetének legnagyobb tehetségei fogtak össze. A harcművészetek nemzetközi hírű mestere, Jet Li áll a színészi csapat élén Névtelen szerepében. A két hongkongi megasztár, Tony Leung Chiu Wai és Maggie Cheung Man Yuk Wong Kar Wai Szerelemre hangolva című filmjét követően ismét egy pár Törött Kard és Repülő Hó szerepében. Zhang Ziyi, a Tigris és sárkány sztárja játssza Törött Kard elkötelezett szolgáját, Donnie Yen, Yuen Wo Ping mester legújabb felfedezettje a harmadik merénylőt, Éget, a hatalmas Csin királyt pedig a hongkongi film nagy veteránja, Chen Daoming alakítja.

Az alkotói csapat élén Zhang Yimou, kétszeres Oscar-jelölt rendező áll, a többszörös Oscar-díjas Tigris és sárkány producerével, Bill Konggal, a cannes-i díjazott Christopher Doyle operatőrrel, Peter Greenaway Oscar-díjas jelmeztervezőjével, a japán Emi Wadával és az Oscar-díjas Tan Dun zeneszerzővel kiegészülve.