Immigrants ‑ Jóska menni Amerika

Tét nélküli nagy álom

Bemutató: 2008. október 30.

A Jóska és Vlagyimir újvilági kalandjait megörökítő animáció a bevándorlás bonyolult problémájának megértéséhez kevés, a szórakozáshoz viszont túlsúlyos. Az egyik legnagyobb gond, hogy azt érezzük, mintha nem is lenne tétje az idegen környezetben boldogulni akaró „számkivetettek” történetének. A simpsonos és fecsegő tipegős rajzfilmfigurák problémái mintha egy másik, virtuális világhoz tartoznának.

A hazai filmes viszonylatban szokatlanul átfogó médiakampánnyal meghirdetett Immigrants nézve folyamatosan felmerült bennem, hogy talán az elvárásaim voltak eltúlzottak. De hát Csupó Gábor annakidején nem azért mászott át egy négy kilométer hosszú alagúton Jugoszláviába, hogy annak másik felén kibukkanva, és végül az Újvilágba megérkezve megújítsa a rajzfilmkészítést?!

A bürokrácia jelenti a közös nevezőt a fogyasztói társadalmak között

A film kedélyeskedve, viccelődve próbál mesélni az emigráns lét megpróbáltatásairól. Közel egyéves angliai életem során saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mit jelent egy idegen országban, egy másfajta kulturális közegben érvényesülni, hogy milyen buktatói és nehézségei vannak az emigráns létnek. A való világban, és nincs ez másképp Csupó filmjében sem, mindenekelőtt pénz kell az alapvető életszükségletek kielégítéséhez, amit munkával lehet megteremteni, de munkát csak megfelelő társadalombiztosítási számmal – vagyis állampolgárként -- rendelkezve lehet szerezni. Egy újabb lehetséges variáns a 22-es csapdájára. Hiába, úgy tűnik, a bürokrácia jelenti a legtágabb értelemben vett közös nevezőt a modern fogyasztói társadalmak között.

Kedélyeskedve, viccelődve mesél az emigráns megpróbáltatásairól

A bevándorló, minden ilyen kaland kezdetén -- akár Jóska, a magyar szerencsevadász és Vlagyimir, az orosz haver -- bevállal minden munkát. A legális lehetőségek mellett ott vannak az USA feketegazdasága által kínált opciók is. Hőseink mindkét irányban próbálkoznak, míg kitartásuknak meglesz az eredménye, és ha nem is mindig szinkronban, de megragadják a szerencséjüket. Eközben persze van – szó szerint -- szarlapátolás, és a társadalomkritikának szánt legális áruházi meló, amikor pedig beindul a pénzcsináló gépezet, annak ára van, Jóska és Vlad már nem spanol azokkal, akikkel korábban együtt szívott. Azonban ez sem akadálya a boldog befejezésnek.

A jellegzetes helyzetek (munkakeresés, pénztelenség) mellett ott vannak az ugyancsak jellegzetesnek gondolt helyi arcok is, a mexikói, a pakisztáni vagy a kubai haver, mindegyikük úgy boldogul, ahogy tud. A kihívások bemutatásának dacára az Immigrants súlytalan marad, mert a Simpsons vagy a Fecsegő tipegő „bőrébe” bújt kedélyesen csetlő-botló karakterek problémái mintha tényleg csak egy leegyszerűsített, színes, rajzolt világban léteznének, hús-vér ember itt nem érzi magát megszólítva. Rendben, az alkotók nem ígértek mélyreható társadalomelemezést, de a sablonos jelenetek, a megszokott hollywoodi dramaturgia (happy end!) sem teszi hitelesebbé a figurákat, az önironikus, szatirikus humor pedig sokszor túl vaskosra sikeredik. A film végére érve sem jöttem rá, hogy kikhez is akar szólni a film.

Az önironikus, szatirikus humor pedig sokszor túl vaskosra sikeredik

Nem érzem, hogy itt olyan ember mesélne egy történetet, aki átélte az emigráns lét hosszú és keserves éveit – pedig eleinte Csupónak sem ment egyszerűen a sorsa, igaz ő más kollégáival szemben Amerikába érkezve rögtön a rajzfilm-szakmában kezdhetett dolgozni. Egy olyan rendezőt látok most magam előtt, aki kihúzza a fiókot, amiben megtalálja a régi rajzfilmek fóliáit, aztán hozzárajzol pár újabb karaktert, majd  azokat egy megszokott dramaturgia sablon szerint mozgatja.

Pedig Csupó Gábor eddigi munkái, és nemcsak a rajzfilmek, azt mutatják, hogy jó arányérzékkel képes felhasználni a látványelemeket, erős érzelmi hatásokat tud kelteni élő karakterek esetében is, amire jó példa volt a Híd Terabithia földjére. Ha most a legutóbbi animációs munkája nem is sorolható az életmű legjobbjai közé, azért remélhetőleg az ugyancsak élőszereplős (tavaly részben nálunk forgatott) Holdhercegnő remélhetőleg ismét bebizonyítja, hogy Csupó Gábor valóban képes kimondottan igényesen szórakoztató filmeket rendezni, még ha el is távolodik a rajzasztaltól. Sőt, lehet, hogy épp ez lenne az ideális megoldás?!

A kihívások bemutatásának dacára az Immigrants súlytalan marad

De hogy valami pozitívumot is felhozzak az Immigrants mellett, a szereplők törhetetlen optimizmusa mindenképpen követésre méltó, Csupó bevándorlóinak  pozitív szemléletére nemcsak külföldre szakadva, de itthon is nagy szükségünk lenne!