Immortel (Ad vitam)

Minden néző halandó

Bemutató: 2004. december 16.

A filmet a legendás (elkoptatott jelző, de rá véletlenül illik) Enki Bilal rendezte, képregényzseni extraordinaire. Saját klasszikusát adaptálta filmvászonra, és a beavatatlanok szerencsétlenségére nem igazán volt rájuk tekintettel: akik nem olvasták Bilaltól a Nikopol-trilógiát, ha nem is kapkodnak majd kétségbeesetten felfogható történetszálak után, de itt-ott el lesznek veszve rendesen.

A film képi világa „blédránneres” – pontosabban nem is! Hiszen a Blade Runner merített Bilal képregényeiből, tehát inkább a Ridley Scott-film volt „bilalos”… vagy „enkis”… vagy… na jó, hagyjuk. A lényeg, hogy a történet helyszíne a közeljövő egy gigavárosa (hogy képregény-kontextusban maradjunk, Judge Dreddesen szólva „Megacity”), egy kivitelezésében és kultúrájában egyaránt eklektikus modern-pokol. Fantasztikus épületek, repülő autók, vámpirizmus, ókori görög istenek piramisformájú űrhajókban – Bilal nem kispályázik.

Bilal univerzumában az istenek halhatatlansága véges

A 2095-ös New Yorkot az Eugenics vállalat irányítja, ez a korporációs állam-az-államban. Kegyetlen gyógyászati-mutációs kísérleteikhez New York páriái közül szerzik be az alapanyagot – sajnos a szociális problémák felvetésének tekintetében a film (és Bilal fantáziája) nem bizonyul túlságosan eredetinek, a city szintekre osztott, alul a szegények, felül a gazdagok: ez már megint csak egy ezerszer lejátszott Metropolis-szerű elnyomó városállam (hogy a hasoncímű animét már fel se hozzam példaként). Ki kellene már találni valami újat…

Az antiutópia olajozottan forgó horrorkerekébe három egyiptomi isten lebegő, piramisformájú űrhajója ver éket: Hórusz, Anúbisz és Bastat libeg be a színre. Bilal univerzumában az istenek halhatatlansága véges, Hórusznak éppen hét napja van hátra belőle. Nekivág hát New Yorknak, valamilyen gyógymód reményében, így akad rá Nikopolra, a büntetésből mélyhűtött állapotban leledző forradalmárra, aki belegyezik abba, hogy Hórusz porhüvelyeként szolgáljon – lázonghatnékja ettől még nem csökken…

Sajnos az adaptáció úgy vet fel rengeteg tartalmi kérdést, hogy jó részüket elfelejti megválaszolni: kicsoda valójában Nikopol? Kicsoda Jill, a film női főhőse, ez a csontfehér bőrű, hupilila fejdíszű, élénk kéket könnyező szirén? Kicsoda Jill titokzatos drogdíler barátja? Milyen kapcsolatban áll Nikopol a város polgármesterével és a szörnyvállalattal? És mi a franc köze van akárkinek az egyiptomi istenekhez? Az az érzésem, Bilal soha nem is akarta – legalább is jelen adaptáció keretében nem – megválaszolni ezeket a kérdéseket.

A komputeres világmegvalósítás szintén elég necces. Egyes jelenetek számítógépes realitása tökéletesen harmonizál a közepükön ágáló színészekkel, máshol pedig a virtuális és a hús-vér olyannyira fájdalmasan elütnek egymástól, hogy a cikifaktor-mérő kilendül a vörös tartományba. Legjobban a város építészeti leképezése sikerült, post apocalypse.

Érdekes, de félresikerült kísérlet az Immortel. Túl kevés információt kapunk ahhoz, hogy a történéseket értelmezni lehessen, a figurák motivációi épp ezért érthetetlenek és ismeretlenek maradnak előttünk. A CGI helyenkénti kellemetlen egyértelműsége már-már végzetesen betesz a filmnek.

Kell egyáltalán mondanom? A képregény-eredeti jobb.

A huszonharmadik század kezdetén járunk. Valahol a háromszintes New York utcáin bolyong egy kék hajú nő, aki kék könnyeket sír és hamarosan rádöbben titkos képességeire. Neve Jill Bioskop. Még nem tudja, de Horus a sólyomfejű isten végigrepülte a fél univerzumot, hogy megtalálja. Horust halálra ítélték ősi egyiptomi istentársai és már csak hét nap maradt hátra az életéből. Hét nap, hogy megtalálja Jillt a város útvesztőiben és elcsábítsa. De ehhez egy emberi testre van szüksége. Valódi hús és vér testre, amit egy szív hajt. Választása Alcide Nikopolra esik, akit harminc éve zártak börtönbe, mert túl sokat tudott a sötét város titkairól. Az eszelős hármasban innentől minden összekuszálódik: hangok, testek és emlékképek. Minden kivéve a szerelmet, ami mindig ott bukkan fel, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Ezalatt az Istenek Piramisa odaköltözik Manhattan fölé, szörnyszülöttek lepik el a felhőkarcolókat és egy emberfeletti sorozatgyilkos szabadul az első szintre...

Az eseményekből egy zsaru - Jonatan Froebe - is igyekszik hasznot húzni a közelgő választásokra készülő Allgood Jr szenátor megzsarolásával.