Kútfejek

A Ravasz, az Agy, a tökös, a török meg egy füstölgő puskacső

Bemutató: 2006. február 16.

A film azt a Tarantino–Guy Ritchie-vonalat próbálja meghonosítani, ami már az Argónak sem sikerült. Hiába a négykamerás technika, hiába a fegyvernek látszó tárgyak, a Kútfejek azzal került legközelebb az akciófilm műfajához, hogy egyik szereplője Dörner György, Bruce Willis állandó magyar hangja.

Az események fő helyszíne és összetartó ereje egy benzinkút. Itt találkozik egymással néhány óra leforgása alatt - éppen a VB-döntő napján -- a focirajongó, a végtelenségig féltékeny kutas, bögyös barátnője, az idősödő hekker (valaki halott már ilyenről?), okoskodó lánya, két szökött rab, az egyszerre hivatásos és magánnyomozó és a kényszerpihenőre küldött reklámszakember. Nyolcuk csetlés-botlásának szálait – és ezt az alkotók és a szereplők nem győzik elégszer hangsúlyozni – alapvetően a Véletlen gabalyítja (kevés kivétellel mindenki éppen rossz helyen van és rossz időben, ám az egységesen igaz, hogy mindenki készül valamire, így az egymást keresztező érdekek néha kabarészerűen csapnak össze), egyetlen fix pont a kavalkádban a benzinkút – és ez érvényes abban az értelemben is, hogy amint távolodunk a kúttól, annál kevésbé élnek a tréfák. A viccesen bonyolódó helyzetek és jó dumák esetlen párbeszédekké változnak, amint a hősök kikerülnek a benzinkút vonzáskörzetéből (vagy még nem kerültek bele). Mindez leginkább a film legfontosabb figurájára, az egészet elmesélő és kitaláló (?) reklámos fiúra illik, aki erőltetett monológokkal próbálja berántani a nézőt a film világába, időnként kommandósnak képzeli magát és bukfencezik egyet, de minden eredetiséget és humort nélkülöz, mivel sajnos lejárt szavatosságú, elkoptatott szövegeket adtak a szájába („Viccnek azért elég durva lenne.”).

Ide igazi magyar figurák kellenének

A „máshol már láttuk, máshol már hallottuk” érdekes módon egyedül annál a két alaknál nem zavaró, akik közvetlenül léptek át ide a Ritchie-filmekből (egyiküknek még a beceneve is Török). A szökött rabok „agyas” Stan és Pan párosa („Én vagyok a Fej, te az Erő.”) ideig-óráig jól érvényesül, ám ők sem elég viccesek ahhoz, hogy elvigyék a filmet. Valamiért ez itt nálunk nem működik. Ide igazi magyar figurák kellenének. Például olyanok, mint Lali, Cingár, Róka vagy Gaben...

Ilyenkor szokták mondani, hogy a jó színészek még mindent megmenthetnek, ám itt ez sem áll: Ullmann Mónika a Bögyös Kutas, Böbe szerepében túl kevés, Kaszás Attila a féltékeny barát szerepében túl sok, és Sam Mendes Bőrnyakúak-beli felfedezettje, Fenyő Iván sem játszik jól (mentségére szóljon, hogy ő alakítja a fent említett rosszul kitalált, üzemképtelen főhőst). Van még ezenkívül egy teljesen felesleges szál amerikai katonákkal, az ő repülőjükkel és az abból kihulló titokzatos konténerrel, ami találjuk ki, vajon hol fog landolni véletlenül. Így történhet, hogy ami a Kútfejekben a legviccesebb, az a néhány burleszkelem (fotocellás ajtónak rohanás, kannával való hadonászás) és pár valóban vicces beszólás („Pislogj, ha érted... Bólints, ha pislogtál.”).

„Az életben bármi megtörténhet. És az a bármi meg is történik” – hangzik el a Kútfejekben. Ám egy filmben más a helyzet: ott annak a bárminek működnie – élnie, nevettetnie, szórakoztatnia – kell.

Egy benzinkút, egy nap, egy meccs. A kutas szereti a focit – a barátnője nem. Az egyik rab meg akar szökni – a másik nem. A két hacker közül az egyik tudja, mit csinál – a másik nem. Van egy helyi hekus, aki már tudja, mekkorát üt egy benzineskanna, és van egy reklámszövegíró, aki még nem. Egy álmos nyári délutánon egy álmos, mérsékelt forgalmú kis benzinkútnál éppen a szokásos kis párkapcsolati harc folyik a kutas és barátnője közt. A kutas elhajt, és hogy ez élete legnagyobb ostobasága vagy élete legnagyobb szerencséje volt-e, az csak másnapra derül ki.

Mindenki azt hiszi, hogy a nap legnagyobb eseménye a labdarúgó világbajnoki döntő, de történik valami sokkal, sokkal érdekesebb. Mert a magára hagyott kutas lányhoz befut egy bosszúálló hacker és aggódó lánya. Épphogy elkezdenék, amiért jöttek, amikor megérkezik két, arra menekülő szökött rab. Ha mindez nem lenne elég egy húzós délutánhoz, akkor befut még a rendőr, akit a féltékeny benzinkutas küldött a lányhoz, majd maga a féltékeny benzinkutas egy hatalmas sörétes puskával. És akkor már nem mehet el senki…

Ám azt, hogy hogyan jutnak ki ebből a helyzetből, nem ők döntik el, hanem a történet lélegzetelállító titkokat rejtő láthatatlan szereplője.