Lemony Snicket

A grimaszok áradása

Bemutató: 2005. március 10.

A világjáró szülők egy gyanús eredetű tűzvészben meghalnak, három gyermekük, Violet, Klaus és Sunny a bizarr életvitelű nagybácsi, Olaf gróf (a gumiarcú Jim Carrey) gyámsága alá kerül. Hamar kiderül, hogy a zord külső egyáltalán nem érző szívet takar. Az extravagáns, önmagát színész-zseniként elismertetni vágyó nagybácsi a családi örökséget megkaparintani akaró főgonosz. Jim Carrey színészrepertoárja ismét az Ace Ventura és a Maszk-ban megszokott túlzó grimaszolásban merül ki, Próteuszként ölt új és új alakot, de mindhiába. Olaf messze nem az a paranoid vagy skizoid figura, akiket a Truman Showban, a Ember a Holdon-ban vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-ban láttunk tőle.

Természetesen a Baudelaire gyerekek nem nyugszanak, nyomozásba kezdve igyekeznek kideríteni szüleik halálát okozó tűzvész eredetét, miközben hihetetlen találékonysággal vágják ki magukat az életveszélyek árjából. A három Baudelaire-MacGiver csemete különböző képességeit összeadva dacol minden veszéllyel, szörnyűséggel, sorscsapással. Így születik autók hátsó ablakban bólogató kutyából, rugóból és némi textíliából életmentő csúzli, vagy elrongyolódott esernyő vázából falmászó csáklya. Végül a menekülő árvák találékonyságát még egy, A Gyűrűk urá-ból elcsent jelenet is bizonyítja.

A Lemony Snicket dramaturgiai buktatói gyermekkorom színházi előadásait juttatták eszembe, amikor a színpadon a hozzánk forduló főhős felé hátulról lopakodik a Gonosz, az óvodás közönség pedig teli torokból üvölt: „Fordulj meg!!!”. A Baudelaire árvákon valami hasonló tehetetlenség uralkodik, egyszerűen csak el kéne mondaniuk a törvény képviselőinek, hogy gyámjuk nem szívjóságból vette őket pártfogásába, hanem a tekintélyes örökség megszerzése végett. Mindezt vélhetően csak azért nem teszik, hogy a néző másfél órán keresztül együttérzéssel vegyes izgalommal követhesse kálváriájukat.

Lemony Snicket Idill Monty bácsival

A film a meghökkentésben és a romantikusan hátborzongató képekben a legerősebb, igazi popcorn mozi. Ha valaki mégsem fejtette volna meg a rendkívül ügyesen bújtatott üzenetet, a szülőktől késve megkapott levélből Violet, a legidősebb Baudelaire gyermek még fel is olvassa nekünk. Miközben a felhők közül fénysugarak törnek elő, megtudhatjuk, hogy a szülök nagyon, de nagyon szerették csemetéiket, így igazából nem is hagyták el őket soha!

Az igazi meglepetés ez után következik: nem érdemes sietve elhagyni a nézőteret, mert a körülbelül tízperces vége főcím első fele rengeteg ötletes animációt és hozzájuk passzoló zenét tartogat, érdekesebb, mint a megelőző körülbelül 100 perc.

A gonoszság géniusza, aki még Harry Pottert is képes volt letaszítani a bestseller-listák éléről, Jim Carrey bőrébe bújt, és átköltözött celluloidra."Ezek a könyvek a világ legszomorúbb könyvei közé tartoznak, és ha a gyomrod nem bírja az olyasféle kellemetlenségeket, mint például egy fertelmes gonosztevő, egy halálos kígyó, a hideg uborkaleves vagy egy szörnyű tűzeset, akkor azt tanácsolom, olvass inkább vidám könyveket ezek helyett. De könyörgöm, attól függetlenül, hogy rászánod-e magad és az idődet vagy sem eme szörnyű történetek elolvasására, nagy zokogások és bánatos hajtépések közepette, tartsd őket nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon biztos helyen. Beleborzongok, ha arra gondolok, mi történne, ha az ellenségeimnek sikerülne megkaparintani őket, mielőtt el tudnék menni értük, hogy visszaszerezzem őket. Felhívom a figyelmedet arra, hogy amikor elmegyek a könyvekért, minden valószínűség szerint álruhában leszek.
Illő tisztelettel
Lemony Snicket"