Liberté ’56

Darabjaira hullott történelem

Bemutató: 2007. május 3.

"Panellakások bestiái! Nem volt elég a főzelék? Akasztófámon együtt lóg majd az Úristen s a csőcselék" - énekli Kádár János (Eperjes Károly), mintha csak most lépett volna elő Bertold Brecht Szecsuáni jóemberé-ből. Pár jelenettel később Andropov gigantikus vörös csillagot akaszt Kádár nyakába, mintegy jutalmául, s mintegy a történelem súlyos terheként.

Vidnyánszky Attila és Szőcs Géza ironikus-groteszk alkotásában daljáték keveredik népszínművel és dokumentumdrámával, s csak úgy hemzsegnek benne a szimbólumok. A forradalom tizenhárom napja, tablóképeken. Úgy tetszik, mintha az egész mű egyetlen hatalmas történelmi utalásrendszer lenne, amelyet a Csokonai Színház társulata a debreceni repülőtér hangárjai között hol dalban, hol prózában adott elő, s mindezt történetesen rögzítette egy kamera is.
 
„Ha mindenképpen hasonlítanom kellene valamihez, akkor Kardos Ferenc filmje, a Petőfi '73, illetve Lars Von Trier Dogville-je ugrik be" – fogalmazott Kántor László, a Liberté '56 producere nemrég a filmhu-nak. Valóban, vannak formai hasonlóságok, csakhogy míg az előzőeknél a stilizált világ a filmdramaturgia fontos segédeszköze, Vidnyánszky filmje leginkább (szabadtéri) színházi közvetítéshez hasonlít.

Nem is ez, a túlzó színpadiasság a legnagyobb baj (igaz, a sokszor didaktikus monológok között végül már fel sem tűnik Nagy Imre híres rádióbeszéde: "Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van"), hanem az, hogy a történelmi tablóból nem rajzolódik ki a történelem. Maga a cselekmény nehezen kibogozható, hiszen van itt szerelmi dráma, áriákban előadott politikai viszály, forradalmi kocsmafilozófia, a színpadiasságot megtörő személyes élménybeszámoló, s ahány szál, annyiféle irányba tart.

Mindeközben az egyes szereplők motivációja, az emberi tényező rejtve marad, holott az efféle tablókban felvonultatott, a nagypolitika árnyékában rettegve-bizakodva várakozó kisemberek személyes történetei épp azt a célt hivatottak elérni, hogy a személyességen, az egyénin keresztül közelebb jussunk az általánoshoz.

A Liberté '56 bővelkedik kitűnő epizódokban, azonban túl sok az apró, gyakran oda nem illő, de legalábbis értelmezhetetlen részlet, mintha a történelem amfóráját olyannyira földhöz vágták volna, hogy azt most lehetetlen újra összeragasztani. Ami főleg azért baj, mert ahogy azt a filmhu kritikusa a moziban tapasztalta, az első negyedóra után jó pár néző feladta, és nem óhajtott enyvbe nyúlni.

A Szőcs Géza által írt forgatókönyv filmes megvalósítása egy olyan műfaji kísérletet jelent, amely a teatralitás, a színházi tér, idő, illetve jelenlét stilizáltságát játékos módon, groteszk, lírai vagy éppen drámai eszközökkel ötvözi a filmes látásmód sajátos vizualitásával.Filmünk időben elsősorban a forradalom tizenkét napját fogja át, kerettörténetével együtt azonban egy három évtizedes cselekmény eseményeit követi. 1958 júniusában, Nagy Imrének és társainak kivégzését követően egy egyetemi klub diákjai elhatározzák, hogy színpadra állítják 1956 őszének budapesti történéseit. Egy másik cselekményszál a magyar politikai vezetésen belül – elsősorban Nagy Imre, Kádár János, Maléter Pál és Bibó István alakjához kötve – kíséri végig a konfliktusokat, olykor naiv, olykor torzkép-szerű értelmezésben.