Made in Hungaria

Gépzsírpomádé

A musical a magyar film fehér hollója. Míg zenés filmek viszonylag szép számmal készülnek a hatvanas évektől (Ezek a fiatalok) napjainkig (Valami Amerika 1. és 2.), addig a musical forma a régi magyar filmben inkább operett jelleget ölt (2x2 néha 5, Állami áruház, Bástyasétány ’74), így egyértelmű magyar musicalként jóformán egyedül Bacsó Péter Szikrázó lányok című filmjét ismerjük, illetve a rendszerváltás után Tímár Péter kísérletezett a formával a Csinibabában.

Fenyő Miklós is Amerikából mentette át a rock and rollt

Talán ezért is fordult inspirációért Fonyó Gergely – az eredeti színdarabon kívül – a kis számú magyar előzmény helyett inkább a nagy amerikai elődökhöz. Habár a retróérzés és a korszak, a hatvanas évek egyezése miatt sokaknak ugorhat be elsőre a Csinibaba, a Made in Hungaria sokkal inkább a Grease-nek rokona (ahogy a rendező annak idején a disznólkodós tinivígjáték műfaját is német és amerikai mintára ültette át Tibor vagyok, de hódítani akarok című filmjébe, vagy ahogy maga Fenyő Miklós is Amerikából mentette át a rock and rollt a hazai polbeat és „igényes tánczene” helyébe).

A Made in Hungariát ugyanaz a rock and roll-életérzés, szabadságvágy hatja át, mint a Travolta-féle amerikai musicalfilmet, igaz, ez „made in Hungária”, de a Csinibabás groteszk és abszurd játék, a szatirikus látásmód helyett nagy adag glamúrral nyakon öntött színes-szagos-csillogó, csodálatosan megkoreografált zenés-táncos-dalos nagyjeleneteket kapunk, „dobjuk el az agyunkat”-érzést, egyszerre mozgó táncosok kavalkádját, sőt még egy remekbe szabott vízibalett-betétet is, ami már-már a Mamma Mia! megfelelő képsorait idézi – és mindez nagyon jól mutat a szokásosnál szélesebbre vett vásznon.

A könnyed lazulás mellett megjelenik egy komolyabb vonal is

A Grease-hez hasonlóan ezenkívül itt is fontos helyszínné válik az autószerelő műhely, és az alkotók még egy autóversenyzős jelenetet is beleírtak a filmbe. Miki szerelme, Vera jókislányból jampilány lesz, kivirul, akárcsak az Olivia Newton-John által életre keltett Sandy, és a Rizzo–Kenickie duó mintájára a Made in...-ben is van a főfigurákon kívül egy párhuzamos, pontosabban ellenpontot képező másik pár, akiknek karaktere majdnem ugyanolyan aprólékosan kidolgozott, mint Mikié és Veráé, sőt a cselekmény egy pontján Röné, a csókkirály és Marina egy darabig átveszik a főszerepet is. S ahogy a Grease-ben a könnyed lazulás mellett megjelenik egy komolyabb vonal is (lásd: a középiskola elhagyása, kibukás, a szüzesség elvesztése, félelem a nem kívánt terhességtől), ugyanez a Fonyó-filmben is megvan, csak itt a korabeli politikai háttér és a „megélhetési bűnözés” témájának megjelenése jelenti.

A Made in Hungaria egyediségét és összetéveszthetetlen voltát ugyanakkor a „csak a miénk” slágerek adják és egy igazi magyar nemzeti kincs személye és dramatizált-fikcionalizált biográfiája. Filmünk sztoriját vélhetően senkinek nem kell bemutatni, hiszen Fenyő Miklós élettörténete az évek-évtizedek során afféle budapesti legendává nőtte ki magát: négy év Amerika után Miki és családja hazatér Magyarhonba – s míg a fiatal fiú kint a tomboló rock and roll-lázzal ismerkedhetett meg, addig idehaza a tomboló hatvanas évekkel kell megbarátkoznia. Kitörési lehetőséget egyedül a zene (egy saját banda és a Ki mit tud?) és egy régi-új szerelem nyújthat...

A Made in Hungaria egyediségét a „csak a miénk” slágerek adják

Magyaros ízt ezenkívül a jellegzetesen hazai nagy dumák („Világos a képes beszédem?”) és az apró, visszatérő viccek adnak a filmnek (Miki állandóan javítgatja társai magyaros angol kiejtését, a fiú ellenpólusaként működő Röné gépzsírral próbálja belőni a séróját a főhős fazonjára  stb.). Van a Made in Hungáriának ezenkívül egy nem túl nagyra törő, de határozott vonulata, melyben miniatűr látleletet nyúj a kor (kultúr)politikájáról: Miltényi elvtárs kedvelt szólása, a „szigorúan ellenőrzött keretek között” a „tilt-tűr-támogat” elvet képviseli kicsiben, az apa és Röné alakjával pedig ízelítőt kapunk a korszak árnyoldalából és láthatunk néhány karikatúraszerű, tipikus „komcsi” figurát is – mindez hitelessé teszi a művet, anélkül, hogy a  „komolykodás” ránehezedne a dögös musical-könnyedségre.

A Made in Hungaria ugyanakkor nem lett tiszta, száz százalékos musical, hiszen elég óvatosan bánik a musical formával: a strandjelenetet leszámítva a dalra fakadós részeket szinte mindig beleágyazzák egy koncert, egy fellépés, egy házibuli, egy próba, egy Ki mit tud? vagy éppen egy szerenád kereteibe (vagy onnan származtatják, lásd Röné menekülését), de mindenképpen virtuóz stílusbravúr a retró és a nosztalgia jegyében, melynek az eddig felsoroltak melletti további erényei (tökéletes szereposztás, élő hősök és mellékfigurák, jól, pontosan és arányosan megírt forgatókönyv, remek ritmus) azt eredményezik, hogy méltó kihívója akadt a Valami Amerika 2-nek.