Mennyei királyság

Digitális keresztes háború

Bemutató: 2005. május 5.

Az viszont egészen biztos, hogy a sokak által egész egyszerűen csak Gladiátor-folytatásnak titulált monstre történelmi tabló számos hollywoodi akciófilm-rajongó tetszését elnyeri majd, s a mozival Ridley Scott végleg beállt azon direktorok sorába, akik nagyszabású kommerszekkel próbálnak maradandót alkotni az utókor számára. Pedig A nyolcadik utas a halál és a Szárnyas fejvadász révén a nyolcvanas években egy időre kultrendezői státuszba kerülő angol európai tevékenykedése nem feltétlenül mutatott ebbe az irányba, ám legkésőbb a G.I. Jane után többen gyanakodni kezdtek – az egyéni stílus, a konvenciók áthágása a múlté lett, s helyébe lépett a rakkolós hollywoodi módi.

Rakkolós hollywoodi módi egyéni stílus helyett Jelenet a filmből

A Mennyei királyság közvetlenül természetesen nem folytatása a Gladiátornak, de a rendezői stílus, koncepció, és a történelmi alapanyag hasonlósága több mint nyilvánvaló. A trendi Russell Crowe-t ezúttal a feltörekvő Orlando Bloom váltja, aki számos nagy siker (A gyűrűk ura-trilógia, A Karib-tenger kalózai) mellékszerepei után találtatott érettnek főszerepre, s tulajdonképpen egyetlen húzónévnek egy százmilliós költségvetésű játékfilmbe. Az 1184-ben játszódó történetben Balian felesége öngyilkossága és gyereke halála után megkeseredett kovácsként dolgozik egy ködös faluban, mígnem életébe egy nap váratlanul belép sosem látott apja, s invitálja, hagyja hátra a nyomorúságos hétköznapokat a jeruzsálemi keresztes hadjárat kedvéért. A gyászoló kovács visszakozik, ám miután felesége feletti gyászában és felindultságában megöli a helyi papot, kénytelen elhagyni otthonát. Ezen elhatározásában még az sem gátolja meg, hogy apja Jeruzsálembe érkezésük előtt egy összecsapás áldozata lesz. A szentföldi csatározásokban aztán akaratán kívül főszereplővé lép elő, s elévülhetetlen érdemeket szerez vezetőként a teljes küldetés kudarcba fulladásának megakadályozásában. Nagy stratéga, remek, humánus vezető válik belőle, s még a szerelem is megtalálja a vérengzések közepette.

Ridley Scott rendezői repertoárjának teljes tárházát felvonultatja a filmben: a fontosnak és érzelmesnek vélt jeleneteket kilassítja, a harci jelenetekből alig látunk valamit a rángatózó kézi kamera, a másodpercenkénti plánváltások és vágások miatt, Harry Gregson-Williams akciózenéje (aki Hans Zimmer növendéke) hol harci csattogás, hol patetikus giccs, melyre néhány tudatosan elhelyezett áttűnés és kettős exponálás teszi fel a pontot.

A felfokozott várakozás azonban – mint rendesen – ezúttal is elsősorban az akciójelenetekre irányul: ha már egyszer keresztes hadjárat, kard és kultúrák ütköztetése kerül terítékre, akkor az feltétlenül véres öldöklések sokaságával kecsegtet. Ennek ellenére az erőszakorgia meglehetősen visszafogott, ráadásul a nyitó jelenet akciója hervasztóan bágyatag, mesterkélt és koncepciótlan. Az ezt követő összecsapásokban a digitálisan éltre keltett ellenfél, a számítógéppel virtuálisan gerjesztett harci vonulás és a totálképek szintén csalódást keltőek. 

Hol harci csattogás, hol patetikus giccs Mennyei királyság

Hogy ezek ellenére miben különbözik mégis a Mennyei királyság, mondjuk a Gladiátortól? Mindenekelőtt hogy a filmben – köszönhetően részben az ilyen szempontból hálás témának – szisztematikus deheroizálás folyik. Nincsenek csillogó héroszok, „mennybe szálló” dicső halált szenvedő pozitív figurák. A halál és a valóság realizmusa áthúzza a zsigerből hősi mítoszokhoz szokó, eltunyult elménk várakozásait, az emberi élet mulandóbb, mint valaha, nincs megkülönböztetés jó és rossz között, nincsen a keresztesek javára az igazságot elferdítő s a vietnami traumához hasonlóan, legalább a filmben utólag győzelmet hirdető torzítás. Itt vérvaló van, s abból is különösképpen sok a vér. A Mennyei királyságban a keresztesek királya leprától elcsúfult arcát ezüst maszk mögé rejti, szó sincs Brad Pitt-i Trójás szépségről, történelemhamisításról; Russell Crowe-i gladiátori ideálról. A főszereplő egyszeri kovács, aki tulajdonképpen véletlenül csöppen a háború sűrűjébe, s esze ágában sem volt hőssé válni. Ezért is fordulhatott elő, hogy – sajnos egy kínosan kimért és hatásvadász pillanatban – a korábban megdicsőült keresztes lovag fontosnak tartotta megjegyezni Arthur király számára, hogy ő bizony mindösszesen egy szimpla kovács, csókoltat mindenkit Jeruzsálemben, de inkább ellovagol a naplementében nagy harcok árán megszerzett kedvesével, s a nyugis, ismeretlenséget választja a strapás hétköznapok után. Nincs szüksége sem fele királyságra, sem a király elismerő süvegelésére. Ő a szürke hétköznapokból kiemelkedő, apró csodák sorozatát végrehajtó átlagember, akit nem a hírnév, sokkal inkább a felejtés, a bűnbánat, a megtisztulás vezérli a Szentföldre.

Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódnak a filmből kiérezhető politikai áthallások is. A film főhőse révén nyíltan hirdeti a békét és a háború értelmetlenségét, ráadásul szembeszáll a keresztes hadjáratot elindító ideológiával, melynek a jelenlegi amerikai kormány sincs híján, ha háborúról van szó. A pacifista szemlélet valószínűleg számos amerikai szívét dobogtatja meg (bár amerikai zászló lengetésére a történelmi hitelesség szem előtt tartása miatt nincs lehetőség), s még többen örömmel fogadják a George Bush-i külpolitika paraboláját, ugyanakkor sokak bizton felhúzott szemöldökkel fogják az egyházra vonatkozó kritikát hallgatni a köztudottan vallásos országban. És a kritikát még a film végén hosszan kitartott kereszt totálból ábrázolása sem feledteti.

A nincstelen kovácsfiú felkelést robbant ki a Jeruzsálembe tolakodó keresztes hadak kiűzésére. Monumentális történelmi eposz Ridley Scott vezénylése alatt.

Balián, a patkolókovács elvesztette egész családját és kis híján a hitét is. Eleinte úgy tűnik, hogy a messzi Szentföldön vívott vallási háború távol áll tőle, ám később őt is magával ragadja e történelemi folyamat hatalmas lendülete. A középkori Jeruzsálem hamis csillogása és ármánykodásai közepette szerelembe esik, később vezéralakja lesz az eseményeknek, és végül minden bátorságát és tudását összeszedve megpróbálja megvédeni a várost a hatalmas erőfölényben lévő ellenség elsöprő erejű támadásától.

Balián számára sorsa egy nagyszerű lovag, Ibelini Gottfried alakján keresztül világosodik meg, aki éppen a keresztes háborúból érkezik haza Franciaországba. Kiderül, hogy ő Balián apja, aki felfedi előtte a lovagság valódi értelmét és jelentését, majd magával viszi őt földrészeket átszelő utazására, melynek célja a mesés Szentföld.

Jeruzsálemben ekkor – a második és a harmadik keresztes hadjárat közötti időszakban – törékeny béke honol, köszönhetően IV. Balduin felvilágosult keresztény uralkodónak, valamint tanácsadójának, Tibériásznak, illetve a legendás muzulmán vezetővel, Szalahadinnal kötött megállapodásnak. De Balduin napjai meg vannak számlálva. A fanatizmus, a kapzsiság és az irigység már felütötte fejét a keresztes lovagok között, és ez óhatatlanul a fegyverszünet meghiúsulásával fenyeget.

Balduin király béke-elképzelését csupán az a maroknyi lovag osztja, akik e „mennyei királyság” támogatására és védelmére esküdtek fel. Gottfried kardjával együtt a szent esküvést is továbbadja fiának: megvédeni a gyámoltalanokat, óvni a békét, megteremteni és megtartani a különböző vallások és kultúrák közötti harmóniát: így virágozhat a Földön a mennyei királyság.

A Mennyei királyságban (Kingdom of Heaven) Orlando Bloom alakítja Baliánt, és Liam Neesont láthatjuk Gottfried, Balián apjának szerepében, aki bárói rangját és a lovagi becsület iránti elkötelezettségét is fiára hagyja. A további főbb szerepekben Jeremy Ironst (Tibériász, királyi katonai tanácsadó), David Thewlist (az ispotályos lovag, Gottfried lelki tanácsadója és katonai segítsége), és Brendan Gleesont csodálhatjuk (Chatilloni Rajnald).

Jeruzsálemben Balián szerelmes lesz Szibilla hercegnőbe, Balduin király húgába, akit Eva Green játszik. Szibilla a Marton Csokas alakította hataloméhes Lusignani Guidó felesége, akit a báró akarata ellenére vett el. Ghassan Massoud szíriai színész és rendező Szaladin, a híres szaracén hadvezér szerepében látható.