Moziba be! Anyák, nagyanyák, apafejek
Heti filmajánló
Kilencedik mennyország
Ki mondta, hogy a szerelmi történetek csak 50 éves korig szalon, avagy filmvászonképesek? Habár Larry Clarknak már egy 19 éves is összaszott vénségnek tűnhet, tény, kozmetikumoktól, liposzómáktól terhelt világunkban egy szerelmi aktus közben duplán ráncolódó bőr, egy egymásnak kissé komótosabban eső emberpár látványa nagyobb botrány, mint egy meghívásos autópálya-tender. Andreas Dresen filmje egy nagyon egyszerű szerelmi történet, s habár legalább is Örkény István Macskajátékaóta tudjuk, hogy 60-on felül is tud tombolni szerelem, féltékenység, Dresen ezt megdobja még a testiséggel is. Mindezt pedig egyáltalán nem a már emlegetett Larry Clark-os voyeurizmussal téve, rá és filmjeire mindig is az emberség, a méltóság volt jellemző. Le a kalappal előtte, mint ahogy színészei is megérdemlik a dicséretet a bevállalós jelenetekért.
 |
| Idősebbek is elkezdhetik |
imdb előzetessaját oldal
A látogató
Richard Jenkinsnél nincs is tökéletesebb unalmas, megszokásba fulladt arc, ezt nemcsak a paradox módon későbbi, de már ideérkezett Égető bizonyítékban bizonyította, hanem első itthon is bemutatott filmjében, az Eastwicki boszorkányokban is. A kétéves spéttel érkező A látogatóban épp felsőközéposztálybeli egyetemi tanárként (a neve Walter Vale, hm, Vale a Yale-ről, bocs) hozza a sótlan fapofát, aki betoppanván kis szobájába, akarom mondani lakásába, illegális bevándorlókra (Tarek és Zainab) lel odabent. Amerikában ilyenkor két lehetőség van, a tulajdonos lelövi a betolakodókat, vagy fordítva, ám most egy romantikus-emberbaráti zsánerben vagyunk, tehát a szenegáli menekültek szépen maradhatnak New York-i foglalt lakásukban, míg cserébe megtanítják Vale-t dobolni kongán (cseppet sablonos elgondolás), amitől ő hirtelen újra rálel az élet ízére, ja nem, előbb a zéró tolerancia lecsap Tarekre, és börtönbe veti, na, innentől folytatódik a félbevágott félmondat, ízére, és éljen Obama. Jenkinsnek pedig Oscart!
 |
| Dobban a szív |
Marcela
Michael Moore a dokumentumfilm új korszakának emblematikus alakja, az ő sokat szidott-dicsért ideológiai pamfletjei valóságos dokus boomot keltettek. A műfajba így-úgy lecsorgott, beette magát a fikció, de időről időre jön egy klasszikus szabályokat követő alkotás, amely képes bizonyítani, hogy egy jó téma minden finesz és trükk nélkül is működik. De mi lenne olyan ütős egy kis, verébszerű lány-lény életében? Marcela valamikor a 80-as évek elején esküdött örök hűséget férjének, Helena Třeštíková rendezőnő ekkortól kezdi követni életét. Az eredetileg az áldatlan lakáshelyzet visszásságait bemutató, afféle régimódi doku egyre nyúlt, Marcela hamarosan elválik, gyereke születik, countryzenét hallgat, megszületik második gyereke is, megy az élete, eljön a rendszerváltás - tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért is tűnik a film végére elszomorítóan kevésnek ennek az egyre kisebb és hörcsögszerűbb asszonynak az élete, s emelkedik ugyanakkor az emberi lét szimbólumává. Na, ez az érthetlen hatás lehet a nagy dokuk védjegye.
 |
| Részben az egész |
A rózsaszín párduc 2.
Nocsak, gondolták volna, hogy Steve Martin nemcsak hogy él, de épp az egyik legnagyobb klasszikus krimivígjátékot porolja lefele? Immár másodszor. Az egyre többször forgatókönyvíróskodó Martin nyilván nem a kísérleti film felé tolta el a 2006-os első Pink Panther-feldolgozás folytatását, hanem továbbra is azzal a végtelenül veszélyes eleggyel dolgozott, amit a francia és az amerikai humor vegyítésével nyer. Jacques Clouseau egyenlő Drebin felügyelő Louis de Funes vicceivel - quo vadis, emberiség? Szerencsére a tekintélyes színészgárdával felálló produkció a paródiát is parodizálta némileg, így a direkt rossz poénok bizarr birodalmába is eljuthatunk, miután kiélveztük Martin tökéletes francia akcentussal dúsított, illetve Jean Reno akcentus nélküli angolját. Az említetteken kívül Emily Mortimer, Andy Garcia, Alfred Molina, Aishwarya Rai és John Cleese vesz részt rendkívül veszélyes kísérletben, amely elképzelhető, hogy nem az utolsó.
 |
| Ripacskodik az egész (rablási) osztály |
A sötét lovag
Könnyű lenne most azon viccelődni, hogy sokaknak lehet déja vu érzése, de legyünk egy fokkal komolyabbak a tavalyi év egyik nagy dobásával, amely jelen pillanatban 5. az IMDb 250-es örökranglistáján - kedves társaság, itt az alkalom, hogy aki eddig betegség vagy egyéb igazolt hiányzás miatt nem tudta magáévá tenni a bűn és peremvidékei témakörében összedobott dolgozatot, annak itt az alkalom, hogy még egyszer megpróbálja. Illetőleg azok is biztos szívesen elzarándokolnak Gotham Citybe, akik még mindig nem teltek be Heath Ledger Jokerével, Gerry Oldman James Gordonával, Morgan Freeman Lucious Foxával, Aaron Eckhart Harvey Dentével, illetőleg Chritopher Nolan A sötét lovagjával. A közeledő Oscar-átadó közeledtével sem árt még egyszer felidézni, miért is érdemli meg Ledger a poszthumusz elismerést (és a film még ezenkívül hét másik nevezést).
 |
| Vissza a jövőbe |
A filmhu ajánlja: Elcserélt életek
És ha már Oscar: igen nagy összeget merne lehetne feltenni arra, hogy a női főszereplőnek járó szobrocskát az idén Brad Pittné fogja átvenni (bár az örök második Kate Winsletnek erről biztos más a véleménye). Clint Eastwood filmje megint egy tökéletes témából bontja ki d(r)ámáját: Christine Collins gyereke eltűnik, majd a rendőrség megpróbálja átverni úgy, hogy egy másik gyereket ad neki vissza. A nő persze tiltakozik, megpróbálja felkutatni fiát, amiben társra is lel Briegleb tiszteletes személyében, akit John Malkovich alakít. Az 1928-ban játszódó történet idején azonban még nehezebb volt a rendőrség ellen küzdeni, ha az kevéssé szolgált és védett, így nem csoda, ha Collins hamarosan egy elmegyógyintézetben találja magát.
A klasszikus harc az ügyért felállás a Millió dolláros bébihez hasonló felállással (kiszolgáltatott nő, illetve a hit embere) ígér nemcsak nagy élményt, nagy érzelmeket, de pár díjat is: az Elcserélt életek nyolc BAFTA-, három Oscar-, két Golden Globe- és egy cannes-i jelöléssel dicsekedhet, az utóbbi kettő nem hozta meg a sikert, de szerintem nem érdemes betlire játszani (ha nem épp azért bukik el a film, mert túlságosan tökéletesen egy díjkiosztó zsűrire van kitalálva).
|
| Fiam, téged mintha teljesen kicseréltek volna! |