Moziba be: Felső és belső hatalmak közt

Heti Filmajánló

A múlt héthez képest igazán sokszínű a választék, van itt kérem misztikus-akciós manga-adaptáció, habkönnyű női vígjáték a vásárlás szerelmeseinek és áldozatainak, komor, mély maffiafilm éppúgy, mint klasszikus, böcsületes autós-csajos-lóerős darab, no meg egy magyar, valóságkócoló elsőfilm.

Dragonball: Evolúció (Dragonball Evolution)

Bár a népesség elenyésző hányada a "Mortal Kombat vagy Dragonball?" és a "Goku gáz?" kérdéseket járja körül ominózus filmünk kapcsán (melynek címe sokáig szimplán és pusztán Dragonball volt), a többség egyelőre csak a megszokott eposzi kellékeket képes felfogni, úgyis mint: tűz, robbanás, balett, dolby surround system mélyhangkiemeléssel, illetőleg "az idő eljött", "a gonosz ismét itt van", "te meg tudod csinálni" szövegpaneleket, azaz a heti (havi, kétheti, negyedéves stb.) rendes akciófilmes kellékeket. Pedig van itt rendesen történés is: az univerzum egyetlen állandó ereje, azaz a Gonosz (Piccolo névre hallgat - tréfa!) épp akkor tér vissza (hisz folytatásról van szó) egy napfogyatozáskor a sárkánygömbökért, amikor, és itt most idézet következik a port.hu-ról a 18 éves "Goku egy sárkánygömböt kap a születésnapjára titokzatos nagyapjától". Igaz, a film ennél komolyabban veszi magát, verekszik itt öreg és fiatal, nő és kisgyerek, bármiből lehet fegyver - a producer Stephen Chow és a rendező James Wong, maguk is nagy Dragonball-hívek, igyekeztek hűek maradni az eredeti manga szellemiségéhez. A film látványáért ugyanaz a kaszkadőrcsapat felel, amely a Mátrix vagy a 300 mozgáskoordinációját is összehozta. Induljon tehát a megannyi csi-robbanás, földindulás!

A manga-alakok épp gyűjtik a csít

Egy boltkóros naplója (Confessions of a Shopaholic)

Végre egy szellemes magyar filmcímfordítás! Hogy a vallomásá-val mi volt a probléma, nem tudom, de boltkórosért elnézzük. S hogy a filmet elnézzük-e? Más tészta. Kétségtelen, hogy a rutinos vígjátékrendező P. J. Hogan (Muriel esküvője, Álljon meg a nászmenet!) és a biztos szimatú Jerry Bruckheimer producer (Karib-tenger kalózai, A nemzet aranya, Armageddon) sokakat érintő humorforrást találtak: a bevásárlóközpontok zarándokai, a vásárlás papnői, a hitelkártyajátékosok száma napról napra nő, válság ide vagy oda. Rebecca Bloomwood, a fogyasztás Bridget Jonessza gyerekkorától fogva a vásárlás bűvöletében él, ám utoléri a végzete: hitelkártyái kimerülnek. Az élelmes nőnek dolgoznia kell, hogy ledolgozza tetemes költségeit, s ennek (vagyis a jó állás) érdekében mindenre képes: kreatívan írja meg önéletrajzát stb., stb. Filmünk persze nem a téma szociológiai megközelítését tűzi ki célul, sokkal inkább a különböző helyzetkomikumokra bukik, ami arra enged következtetni, hogy bár a Rebecca Bloomwood-regények lassan kultikussá válnak (szerző: Madeline Wickham), a film inkább meglovagolja ezt a státuszt, mintsem maga is kiérdemelné (s ezt az imdb 5,8-as osztályzata éppúgy megerősíti, mint anno az amerikai 15 milliós premierbevétel).

Színes, szélesvásznú álomszoknya a szürke napokra

Gomorra

Nápolyt látni és meghalni, tartja a mondás, és a helyi maffia, a camorra gondoskodik róla, hogy mindkettő bekövetkezzen, ha úgy alakul. Maffia: Don Corlene, Marlon Brando a cicával az ölében, Thompson gépfegyverek, kalapok, markáns arcélek, szivar, széfek, rettegő fűszeresek, dögös nők - mindebből semmi nem igaz, mára a bűnszövetkezet is megújította magát, ruhákat varr, szemetet exportál, összefonódik a legalitással, mindent átsző, franchise-rendszerben működik, sok száz klánra bomlik, melyek önmozgása annyira kiszámítható, mint a forintárfolyamé, vagy a BUX-indexé.
A camorráról mindezt megírni, majd egy életen át illegalitásban, bujkálva élni: Roberto Saviano döntött így, s valószínűleg csak jelentős felárral köthet életbiztosítást. Viszont a könyvét több mint 50 nyelvre lefordították (magyarra is, nem túl jól), s nem árt beleolvasni a film megtekintése előtt, Matteo Garrone rendező alkotása ugyanis keveset magyaráz, ellenben kiemel pár történetet, és egymás mellé rakja őket, eljátszatja 95%-ig amatőr szereplőkkel - tökéletesen (így látta ezt a Müncheni Filmfesztivál, az Európai Filmdíj, a Chicagói Filmfesztivál, vagy Cannes zsűrije is). A végeredmény hátborzongató, a camorra bölcsőtől a koporsóig elkísérő jeges, totális tapasztalása egyszerre igazolja a déliek nemtörődöm életstílusát, és a reménytelenséget - ennek soha ne lesz vége.

Olvasd el a kritikánkat!

Tenger, fegyverek, Nápoly - igazi gengszterromantika

Halálos iram (Fast and furious)

Ismét egy korábbi filmhez kapcsolódó alkotás, konkrétan a Halálos iramban: Tokiói hajsza (2006) előzményfilmjét, és a Halálos iramban (2001) utózmányfilmjét láthatjuk, és a cím megint megszólít: milyen kár, hogy itthon nem a "Too Fast for Chuck Norris", azaz Chuck Norrisnak túl gyors címváltozatot próbálta a forgalmazó magyarítani (arról nem is beszélve, hogy a 2001-es és a 2009-es változatnak majdnem ugyanaz a címe). Maradt tehát a nem túl invenciózus változat, egy nem túl bonyolult, de annál jóízűbb előzetessel kombinálva. Mert hát miről is szól az élet ebben az univerzumban? Sportauspufon kigomolygó, dörmögő motorhangról, lóerőkről, dögös, de rafinált (Jordana Brewster), illetve dögös, de sportos (Michelle Rodriguez) nőkről, és a férfiról, a Férfiról, Vin Dieselről, aki Bruce Willis, Starsky és Hutch, Jason és Statham egy személyben. És olyan kellemes, hogy ezzel mindenki tisztában van. A film ennek megfelelően jól mutatkozott be Ámerikában, és tennék rá némi pénzösszeget, hogy itthon is ez lesz az első a box office listákon. Én amúgy nagyon kíváncsi vagyok a következő rész címére, mondjuk, ööö, Halálos iramot? -nak? -hoz? -nként?

A dögös-sportos, Vin és a dízel

A filmhu heti ajánlata: Papírrepülők

A 40. Magyar Filmszemlén megosztva a legjobb elsőfilm díját kiérdemlő filmet mindenkinek lehet ajánlani: fiataloknak, hogy viszontlássák maguk a vásznon, idősebbeknek, hogy megismerjék a fiatalabbakat. Szabó Simon vizuális áttekintése hét párhuzamos történeten keresztül beszél a városról, azaz Budapestről, és az utcáit, tereit, autóit, biciklijeit, pincéit, klubjait, dombjait-hegyeit, villamosait, lépcsőházait kitöltő emberekről. Történnek kis és nagy dolgok, lazán elpihen egymáson hűtlenség, halál, szerelem, lemezvásárlás, verekedés, graffitizés, vagyis az élet, amelytől Szabó egyáltalán nem hatódik meg, de nem is sugall semmilyen hamis optimizmust, erőltetett derűt. A maga nyerseségében, egyenetlenségében, keresetlenségében az utóbbi évek egyik legőszintébb magyar filmjét van szerencsénk köszönteni, amely bár nem jár meg szédítő mélységeket, azt adja, amit ígér.

Olvasd el a kritikánkat (amely a Filmszemlén készült)!

Mindenki hajtogatja-reszelgeti a magáét

előzetes saját oldal