Moziba be: horror, politika, romantika
Heti filmajánló
Kísértetjárás Connecticutban / The Haunting in Connecticut
Családi drámaként indul a Campbell család története, akiknek nem elég, hogy jelzálog van a házukon és a családfő nemrég 'lábalt ki' az alkoholizmusból, mindennek tetejébe nagyobbik fiúk rákos, és a kezelés bizony a messzi Connecticutban zajlik nap, mint nap. A család dönt, és az anya kibérel egy házat a kórház közelében, amelynek bérleti díja különösen alacsony, cserébe néhány, a korábban halottasházként működő ház ottmaradt szellemeivel kell összebútorozni. Eleinte csak a brutális sugárkezelést kapó Matt (Kyle Gallner) lát furcsa dolgokat, akit kitehetnek a programból, ha kiderül, hogy a kezelés mellékhatásaként hallucinál. A karakter elborulásait ügyesen hozó fiatal színész családját rémíti halálra, mi pedig az ő látomásaitól ijedezhetünk. A film végére a halottak, az élők és a nézők is megnyugodhatnak, arra az egy kérdésre azonban nem kapunk megnyugtató választ, mit is jelent az, hogy a történet 1987-es megtörtént eseményeken alapul?
Forgalmazza: Fórum Hungary honlap, előzetes, IMDB
Egy kis gubanc / In the loop
Mi történik, ha a brit külügyminiszter egy tévéinterjúban elszólja magát egy lehetséges közel-keleti háborúval kapcsolatban? Nem elég, hogy a brit politikai életben és a sajtóban elszabadul a pokol, az amerikai elnök sebtiben háborús bizottságot állít fel, és a szimatot fogott ellenzék is akcióba lendül. Armando Iannucci - számos BBC-sorozat jegyzője - egy vérbeli angol politikai szatírával debütál, és nem kímél senkit. Nincs itt szó konkrétumokról, brit vagy amerikai aktuálpolitikáról, így könnyedén odagondolhatjuk saját köztisztviselőinket, és elborzadva nevethetünk a politika elfajzott világának abszurd történésein. A fergeteges karakterek közt kiemelkedő a balfék miniszter, Simon Foster (Tom Hollander), vagy a kemény ellenzéki politikusnő, Karen Clarke (Mimi Kennedy) figurája, de a legütősebb kétségkívül a mocskos szájú, bárkit egy perc alatt porba tipró Malcolm Tucker (Peter Capaldi), kommunikációs igazgató. Az angol humor minden kedvelőjének ajánljuk, a politika szférájában dolgozóknak pedig egyenesen kihagyhatatlan!
Forgalmazza: Cirko Film honlap, előzetes, IMDB
A végső állomás 3D / The Final Destination
A végső állomás 3D a sorozat negyedik darabját rejti, amely ugyanazt a témát boncolgatja, mint elődei, miszerint nem lehet ellenszegülni a Halál akaratának. A film az első pár perc alapján akár egy tinivígjáték is lehetne, míg be nem csapódik egy versenyautó a lelátón üldögélő nézők - köztük Nick és barátai közé. Az érzékletesen bemutatott tömegkatasztrófa csak a kezdet, hiszen Nick látomásának köszönhetően néhányan megmenekülnek a véresen tragikus végtől. Vagyis csak azt hiszik, hiszen metszően okos főhősünk és barátnője hamar rájönnek, hogy a Halál be akarja fejezni, amit elkezdett... csak egy esélyük van: megszakítani a láncot, azaz megakadályozni a soron következő tragédiát. A film szereplői egytől-egyig antipatikusak, az alapkonfliktus pofonegyszerű bár, mégsem logikai buktatóktól mentes, a magyar szinkron viccesen borzalmas, a halálesetek körülményei kissé bosszantóak, így az egyszeri nézőnek jobb híján nem marad más dolga, mint élvezni a 3D trükköket, és elhajolgatni a felé repülő testrészek és húscafatok elől.
Forgalmazza: Intercom honlap, előzetes, IMDB |
A Filmhu ajánlata a hétre: Rózsaszín sajt
Tóth Barnabást eddig főként (gyerek)színészként ismerhette a közönség, illetve - részben Simonyi Balázzsal közösen - jegyzett, eredeti és humoros kisjátékfilmjeiről (Terepszemle, Vonaton, Egy szavazat). A fiatal rendező debütáló alkotása a Rózsaszín sajt, amelyben a főszerepet is magára osztotta, ő játssza ugyanis a szoknyapecér nőgyógyász, Tibor (Bezerédi Zoltán) tinédzser fiát. Az alapkonfliktus apa és fia jellembeli különbségeiben gyökeredzik, valamint Tibor törekvésében, hogy romantikus lelkű, mimóza fiából tökös alfahímet faragjon, azaz saját képére formálja, aki ijedtében Franciaországig menekül. A rendező blogján "enyhén tini vígjátékos film"-ként aposztrofált darab az említett zsáner és a szerzői önvallomás határán egyensúlyozik, s ettől a nézőnek az az érzése támad, hogy nem sikerült elég 'tökösre', de ezzel együtt egy szerethető és humoros darab (külön említendő a néhol végletesen modoros szövegekből adódó humor), és azt biztosan minden kamasz megtanulhatja belőle, hogy hogy fogsz kinézni, ha sok füvet szívsz.
Olvasd el a filmről írt kritikánkat!