Moziba be: Komoly dolgok
Heti filmajánló
Távolabb nem is állhatna a két heti premierfilm egymástól: a Hitvallók és ügynökök a közelmúlt, a magyar történelem eseményeit, konkrétabban a kommunista diktatúra egyházakra gyakorolt terrorát, elnyomó és beszervező tevékenységét bemutató dokumentumfilm, míg a Pánikfalva igazi franciás játék gyurmával, azaz animációs mese. Mindkettőt illik viszont komolyan venni.
Pánikfalva / Panique au village
A Pánikfalva bizonyos szempontból realista filmalkotás, csak úgy dől belőle az az érzés, amit francia közegben lehet érezni, mindazonáltal virtigli mesével állunk szemben. A címbéli helység is leképezi az átlagos francia kistelepülést: a lakosok, akikre később visszatérünk, mellett a rendőrség, az iskola képviseli az államot, azaz a rendet, és nem hiányozhat persze a menetrend szerint érkező postás sem. Aki hoz egy levelet a falu egyik házába: a Lónak van születésnapja. Lakótársai, Cowboy és Indián persze elfeledkeztek a dologról, ám sebtiben kitalálják, hogy építenek egy barbecue-t barátjuknak. Az építőanyag-rendelésbe viszont egy kis hiba csúszik, ami óriási kalamajkát eredményez - amihez tökéletes közeg a kis pánikoló közösség.
Innentől egyre szürreálisabb és elképzelhetetlenebb kalandok, utazások következnek. A hadaró, túlpörgött, állandóan sipítozó figurák persze abban a francia valóságban gyökereznek, ami olyannyira megérinti az arra érzékenyeket: még a legegyszerűbb dologban is van valami csavar, még a legszimplább ügyet is rengeteg energiával és odaadással intézik - a dolog legmélyén az élet íze, öröme áll.
De persze a Pánikfalva játék is, melyben megjelenik a franciák szenvedélye és szertelensége mellett a konzervatizmusuk és a bizalmatlanságuk is. Stephane Aubier és Vincent Patar filmje talán épp a játék heve, a franciás túlzások miatt tömény kicsit, ugyanakkor ez a töménység folyamatos nevetést is jelent - épp ettől lesz ez a játék komoly és komolyan veendő, kicsit ahogy az egész élet, amolyan franciásan.
 |
| Franciás íz, nyűzsgés, igazi játék |
Forgalmazza a Szuez Film Kft.
Amikor valaki a közelmúlt kérdéseivel foglalkozik, rögtön kényes kérdésekről, érzékeny témákról, neuralgikus pontokról beszélünk (sokszor persze csak saját megalkuvásainkat és gyávaságuknat takargatva ezzel). Az egypárti diktatúra egyház- és vallásellenessége, az egyházak üldöztetése, majd ezek továbbágazása (t.i. a diktatúra puhulásával kialakuló besúgói hálózat, kollaboráció) tipikusna ilyen téma. Ráadásul ahogy a múlt feltárása, pontos megismerése, az ebből fakadó katarzis (amelyhez persze némi nyitottság is kelletik), a szembenézés nem divat, ezért minden erre törekvő alkotás megszületése üdvözlendő, más kérdés, hogy olykor a múlt boncolgatása csak jelenbeli érdekek és politikai csaták muníciójaként szolgál, ilyenkor pedig inkébb beszélhetünk bújtatott propagandáról, pamfletről, mint értékes dokumentumfilmről.
Hogy a Hitvallók és ügynökök melyik csoportot erősíti, döntsék el a bírálói, nyilván megoszlanak majd a vélemények. Az alkotók (Petényi Katalin, Kabay Barna) évekig gyűjtötték az anyagot, a film egy verzióját egyszer már vetítette a Duna TV - a nagy érdeklődésre való tekintettel kerül most moziba. A koncepció szándékosan egy, az érzelmekre ható film elkészítése volt, amely megörökíti, elmondja, hogy bánt a politikai hatalom a katolikus egyházzal előbb a nyílt terror és megfélemlítés eszközeivel, majd a puha diktatúra eszköztárával, és bemutat pár életutat is.
A pontos képhez persze szükség lenne a múlt minél jobb ismeretére, a tényekhez való hozzáféréshez, de erre még várnunk kell. Addig is maradnak a feltáró jellegű, tisztességes dokumentumfilmek. A filmet az alkotók "az egyház megújulásának elősegítése" érdekében készítették.
 |
| Ismét egy film a közelmúltról |
Forgalmazza az Európa 2000
