Nagy Sándor, a hódító
Histotainment
Bemutató: 2004. december 9.
Vagyunk páran, akiket ifjabban, és időnként akár ma is, nagyon tudott lelkesíteni a makedón király fél világot megváltoztató kalandos hódítása lázba hozott. Alexander rövid de szinte teljes és ellentmondásos életet élt, ami csak részben derül ki a filmből, és ezt nem mentheti meg az alkotói szabadság.
Alexandert arra készítették fel, hogy emberi léptékkel mérve szinte isteni tetteket hajtson végre – Akhilleusz volt a példaképe, ami mellé kiváló nevelést és hadsereget kapott. Szinte mindent kihozott abból, ami adatott neki, még ha nem is volt teljesen elégedett azzal, amit elért – hiszen az ismeretlen világ határát, Indiát éppen csak átlépte, de lázongó katonái követelésére vissza kellett fordulnia.
Amúgy a szikár tények egy része sokkal disszonánsabb a fülnek. A görög polisztársadalom termelési válsága is közrejátszott abban, hogy a makedónok vezette görög katonai szövetség útra kelt meghódítani a Keletet, és nemcsak a romantikus kalandos hevület, az ismeretlen felfedezése vezette őket. Ez is része a történelmi hitelességnek!
Ezért rossz látni egy aprólékos részleteiben gazdag, de ugyanakkor unalmas filmet, nem beszélve bizonyos aktuális világpolitikai áthallásokról. Ez után, hogy ki hogyan magyarázza a bizonyítványt - még ha az maga rendező is - hiteltelen. A forgatókönyvíró-rendező választása kijelölte a hangsúlyokat. Gondolok itt arra a jelenetre, amelyben Arisztotelész megtanítja az ifjú makedón hercegnek és társainak, hogy a Kelet barbár, és ezért kultúrát kell oda vinni, amely feladatra a görögségnél alkalmasabb nincs. Mégpedig azért, mert civilizált és barbár között az a különbség, hogy előbbi tud az érzelmein uralkodni. A filmben következetesen éppen az látható – amit a rendelkezésünkre álló ismeretek is megerősítenek -, hogy korának elit nevelésében részesült Nagy Sándor miként tör meg többszörös túlerőben lévő hadseregeket, miközben éppen érzelmein nem tudott uralkodni. Ivott és kötekedett, aminek egyik legmegdöbbentőbb következménye, amikor egyik leghűségesebb alvezérét, Kleitoszt féktelen haragjában átszúrja egy lándzsával.
Alexander - akit nemcsak az arany érdekelt |
Az ókori forrásoknak köszönhetően még a legpontosabban rekonstruálható csatajelentekben is megtalálható az alkotói fantázia túlburjánzása. A gaugamelai csata olyan, mint egy samponreklám: „tú in van”. Belekeverednek a két évvel korábbi isszoszi ütközet következményei is – a perzsa uralkodó, Dareiosz családja kíséretének elfogása ekkor, és nem Gaugamela után történik. Igaz, kétségtelen, hogy a csata maga rendkívül látványos, és szerencsére nem nyomja el a számítógépes grafika. Sőt, itt már tényleg találkozhatunk a korabeli leírásokkal is egybehangzó hadieseményekkel.
Olyan ziccert kihagyni, mint ami a Gordion városában való látogatásban rejlik, vétek. Itt Nagy Sándor egyetlen kardvágással “megoldja” a kocsirúdra kötött csomót, ez pedig annyira amerikai problémamegoldás, hogy igazán helyet követel magának egy amerikai adaptációban. Hol volt az alkotó fantáziája, hogy azt az epizódot „besegítse” a filmbe?
Nagy Sándor biszexualitásának bemutatásával Oliver Stone olyan területre tévedt, ahol nem sok történelmileg hiteles kapaszkodóra számíthatott, mivel erre vonatkozóan semmiféle adat nincs, csak általános ismeretek a görögök szokásairól. Így a képzelettel lettek kiszínezve hiányzó részletek, például Alexandernek Hephaisztionnal való kapcsolata. Amit viszont a történelmi források valóban alátámasztanak az, hogy három felesége is volt, akik közül ebben a szerepben csak egy, Roxan látható a filmben.
A Sickratmanre hangolt kérdés, “Buzi-e vagy?” nem ad hozzá semmit a történelmi Alexanderről kialakult képhez. Az viszont meglepő, hogy a filmnek talán mégis ez az egyik - Alexander és Hephaisztion közötti szerelmi vallomás – leghitelesebb része, amellyel valóban egész közel kerül egy hiteles emberi drámához.
A történelmiséget az Anthony Hopkins által megjelenített patetikus Ptolemaiosz, és a többi történelmi alak bevonása sem teremti meg. Ráadásul az Alexanderben követhetetlen az arcok és nevek hada, főleg, ha hozzáveszem, hogy gyermekkori önmagukkal is össze kellene kapcsolnom őket. Mindezek csak illusztrálják a történelmiséget, pedig ebben az esetben nyugodtam szelektálhatott volna az alkotó drámaírói fantáziája.
Az örökkévalóság felé lovagolva |
Néhány nagy barátság, néhány felejthetetlen csábítás, és 9 év vérben és páncélban a világ legnagyobb hadserege élén. Nagy Sándor élete megváltoztatta a világ történetét.Gyermekkora óta diadalról és harcról álmodozott. Egy csöpp országból indult el, és mire 25 éves lett, meghódította az ismert világ nagy részét. A kis macedón sereget a hatalmas Perzsa Birodalom ellen vezette, elfoglalta Egyiptomot, majd a sivatag után a hófödte hegycsúcsok felé kanyarodott: India jelentős részét is meghódította. Korábban sosem egyesült ekkora hatalom egyetlen kézben, és talán azóta sem volt rá példa. Nagy Sándor a világ ura lett, mégis magányosan halt titokzatos halált alig 33 éves korában.