Nagy Sándor, a hódító
Antik Hollywood
Bemutató: 2005. június 21.
Nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy ráérezzünk, az ókori témák milyen szerepet töltenek be újvilágban. Egy néhányszáz éves történelemi múlttal rendelkező országban szívesen nyúlnak olyan matériához, amely évezredekig fennálló birodalmak tündöklését és bukását meséli el.
Az sem véletlen, hogy éppen Nagy Sándorra esett az alkotók választása. Pár évvel ezelőtt Stone mellett két másik nagyágyú is ringbe szállt, hogy mozivászonra álmodja saját antik hőseposzát. Scorsese ugyan feladta saját Alexander-projectjét, ám Buz Luhrman éppen most készül folytatni az évek óta késlekedő filmprojektet.
Személyiségrajzolás közben |
Lehet vitatkozni a Stone-féle verzió minőségén, valószínűleg ügyesebben is el lehetett volna készíteni a közel háromórás kimerítő filmes hőseposzt, de átjön, hogy mindenki, aki - ha máshogy nem, hát Oliver Stone révén - közel került az ókor legnagyobb alakjához, az valamilyen módon átlényegült Alexander személyiségének hatására. Másfelől a mozi tavalyi indulása óta hallható anyagi bukást jósló híradások egyre inkább elcsendesedtek, és film világszerte elért bevételei felülmúlták az amerikai mozikban mutatkozó veszteséget.
Ahhoz képest, hogy egykorongos a lemez, viszonylag jól felszerelt. A menürendszere kimondottan látványos, az ókori harcosok környezetét idézi, „antikolt” barnás-sárgás színekkel. A filmajánló természetesen nem számít igazi extrának, de az „Így készült” bónusz már igen. Igaz, kissé nyersnek tűnik, ahogy a kamera szinte céltalanul pásztázza az alkotókat és a szereplőket, de visszaad valamit abból a miliőből, amelyben a forgatás zajlott, „hangulatjelentésnek” azonban kissé hosszú.
Ezt követően pedig 11 (!) villáminterjú sorakozik a lemezen, kezdve az egypercestől az ötpercesig. A színészek főként arról számolnak be, hogy milyennek látták az általuk alakított figurát, mennyire jók voltak a többiek, és mennyire csodálták egymás munkáját. Ugyan nem tudunk meg különleges kulisszatitkokat, de „beleérzés” megvan.
Nagy Sándor, a hódító - a legújabb színes hollywoodi tabló a hellén világról. |
Az első interjúban Colin Farrellt látjuk, amint kissé másnaposnak tűnő fejjel, némiképp elveszve, de kis erőfeszítéssel önmagához visszatalálva beszél Nagy Sándorról, valamint Angelina Jolie-val és Stone-nal végzett munkájáról. Az ő része a leghosszabb, körülbelül ötperces. A filmben szinte mellékszereplőnek tűnhet a Roxane-t alakító Rosario Dawson, az extrák közt megbúvó egyperces hozzászólása a munkához ugyanezt az érzést erősíti.
A megszólalók közül még Val Kilmer hagy bennünk nyomot, aki lassan, akár egy öreg bölcs, nyilatkozik a forgatásról. A filmbeli tisztes öregkort megért Ptolemaios alakítója, Anthony Hopkins sokatmondóan semmitmondó – körülbelül két percben. Néhány udvarias közhelyet említ, és külön kiemeli Colin Farrell színészi tehetségét.