Rap, revü, Rómeó
Direkt van?
Bemutató: 2004. április 1.
Aztán ennyi. Jön a stáblista, jön a főcím, és a néző várja, várja azt az érzést, ami az első jelenetnél fogta el: ebből még lehet valami. Van két rivális „maffiacsalád” (az egyik cigány, a másik kínai), melyek gyermekei egymásba szeretnek, és elszöknek. Kész is a nyolcadik kerületi Rómeó és Júlia sztori, de a végén együtt vonatoznak el, hogy legyen valami pozitív is a dologban. Gálvölgyi János a nyolcadik kerület kiskirálya. Van neki óriási limuzinja, meg egy szellemileg visszamaradott, nagydarab testőre. Fél tőle a környék, mert már az Intézetben ő volt az úr. A kiskirály testvérét Monori Lili játssza, aki gyermekeit mindenáron megóvná a gondoskodó bátyustól. Sikertelenül. A végén kislányával együtt felrobbantják a lakást, a fiának pedig menekülnie kell, a kínai-mongol maffia elől.
Akkor most képzeljünk el egy olyan filmet, amiben minden színész rosszul játszik. Ilyenkor két dolog fordul meg az ember fejében: ez itt művészileg tudatos és kegyetlen és posztmodern és színház, és akkor direkt van, vagy pedig szimplán rossz a színészvezetés. Netán valami hibádzik a történet körül. Lehet találgatni.
 |
| Csak az igazi nyócker hiányzik - Csányi Dávid és Nguyen Ha Phuong |
A sztori már a forgatókönyv fázisában sántíthatott: a dialógusok nincsenek kidolgozva, a jelenetek néhány mondatosak, a mondatok papírízűek. A színészek szájából úgy hangzik egy-egy előkínzott mondat, mintha épp a felvétel előtt memorizálták volna szöveget, aztán azt ledarálnák, gyorsan, az egészet, mert ez a penzum. A szereplők nem figyelnek egymás reakcióira. Mi pedig nem tudunk figyelni rájuk, mert ha egymással sincsenek kontaktusban, akkor hogyan lehetnének érdekesek a néző számára?
A jelenetek felépítésével ugyanez a probléma. Látunk egy dialógust, egy konfliktust egyetlen képkivágatban. Bejön a képbe Rómeó, mond valamit Ilonkának, Ilonka kiborul, toporzékol, Rómeó kimegy a képből. Logikailag értjük, miért ez történik, emocionálisan nem. Hiába van a történetben szerelmi szál, hidegvérű gyilkosság, egyszerűen hiteltelen minden egyes szereplő.
Kár, ugyanis az ötlet jó, a sztoriból remek mozit lehetne összehozni. A helyszín is meggyőző, hiszen valóban a hetedik-nyolcadik kerületben forgattak, méghozzá sokszor úgy, hogy az utca embere, ha nem is feltűnően bámul bele a kamerába, de mindenképpen ott van, és látja a forgatást. Jó jelenet például az, amikor Dodi bácsi lepuffantása után, a kamera kimegy az ablakon, 180 fokot körbefordul az utcán, és már ott vannak a fekete ruhás maffiózók, akik lelőtték a kiskirályt, ülnek be a fekete limuzinba, az utca másik oldaláról, a buszmegállóból néz a kamera felé az utca embere. A forgatást, vagy az imént lezajlott eseményt nézi? – kérdezhetnénk, de tudjuk, hogy a kamera hozza lázba őket. Van még kb. két ilyen utcai jelenet a filmben, és sajnos csak ezeket lehet a film javára írni. Az pedig kifejezetten kínos, hogy egy ilyen költségvetésű filmben sok helyen csúszik a hang.
Az operatőri munka ellen nincs kifogás, nagyszerűen világítottak a képek (a rendező fővilágosító volt előtte – lehet hogy ezt az ő számlájára kell írnunk), a kameramozgások pedig dinamikusak, a kameraállások néha egész különlegesek.
Bár a színészek listája elsőosztályú, egyiküknek sem ez élete alakítása. Lőte Attila az 56-ban hozott halálos ítéletei miatt megkattant bíró alakjában a hitelesség határmezsgyéjén mozog, bár az ő filmbéli tragédiája az, ami még úgy ahogy megindíthatja az ember fantáziáját. Gálvölgyi János, Ónodi Eszter, Monori Lili biztos nem büszkék erre az alakításukra. Igaz, Monori Lili korábbi filmszerepei belevéstek néhány kitörölhetetlenül mély ráncot színészi arcába –amikor meglátja lakását és benne kislányát felrobbanni, abban hiteles fájdalom érződik. A főszereplő Csányi Dávid fiatal (inkább színházi) színész, egy tapasztalt rendező keze alatt lesz ő még jobb is.
Mind a történet szempontjából, mind pedig aláfestésként óriási hangsúlyt kap a filmben a zene és sok jelenet idézi a viedoklipek világát. A szerelmi jelenet ezek közül mindenképp figyelmet érdemel, hiszen a zenének és a képeknek az összhangja harmonikus és dinamikus, helyenként egész jó. Egy elbeszélő filmnek viszont nem a videoklip a műfaja.
Legközelebbre alaposabb forgatókönyvet kívánunk, valamint sok gyakorlást a rendezőnek, hogy tudjon mit kezdeni a színészeivel. William Shakespeare pedig abbahagyhatná a ponyvafüzetek gyártását, mert lám, ez lesz a vége.
|
| Dodi bácsi - Gálvölgyi János |
A biznisz beindításához elengedhetetlen a jó zene, ezért Dodi bácsi leszerződteti a Kalányos Rap Team nevű roma rapzenekart, amelynek tagjai (DOBOS JUDIT, GÁSPÁR ERNŐ, BABINDÁK GYÖRGY) egy falusi cigánysorról utaznak sikerre éhesen a fővárosba.
Az utcában kínai bolt nyílik, a boltos lánya, Mai-Lien és Rómeó szinte első látásra egymásba szeretnek. Egy összetűzésben Dodi testőre, Gugu (TÓTH ZOLTÁN) megöli a kínai boltos egyik fiát, az incidensnek Rómeó véletlen szemtanújává válik.
Rómeó anyja, Ilonka (MONORI LILI) kénytelen eladni a régi családi zongorát, így Rómeó húga, a tehetséges Rita a fiú esti iskolai tanárnőjénél, a középkorú Elzánál (ÓNODI ESZTER) gyakorol. Polgári lakásában Elza eszelős édesapját, az idős bírót (LŐTE ATTILA) „rejtegeti”, akit az 1956-os eseményekkel kapcsolatos kényszerképzetei gyötörnek.
A kínai családról kiderül, hogy Dodi bácsinál jóval nagyobb és kegyetlenebb maffiózók védelmét élvezi: Gugu torkát elvágják, és Rómeó nyomába erednek. Dodi kénytelen feldobni unokaöccsét a nagykutyák emberének, Pelének (STOHL ANDRÁS), ám a fiút Mai-Lien kiszabadítja. Végül Dodi alkut köt: ha beszáll a kábítószer-forgalmazásba, meghagyják unokaöccse életét.
A fiú azonban a szökés mellett dönt: ellopja az egyik szállítmányt, és a turnéra induló Kalányos Rt.-vel felszáll a párizsi vonatra. Amikor elindul, nem tudhatja, hogy a világ, amelyből kilépett, kártyavárként omlik össze…