Rossz kaptafa

Az Igazából apa kritikája

Az Igazából apa kapcsán a legtöbbet arról lehetett olvasni, hogy Novák Emil, a film rendezője a stáblistán már csak "leforgatta" státuszban jelent meg, hiszen a forgatás után már nem vett részt a film munkálataiban. Miért érdekes ez?

Mert rámutat arra, hogy ez a film még rendező nélkül is képes volt eljutni a magyar mozikba. Nincs szükség egy olyan emberre, aki az elejétől a végig részt vesz a munkában, a forgatókönyv-előkészítésben, a helyszínkeresésben, a koncepciókidolgozásban, a castingban, csak kell valaki, aki a forgatáson annyit kiált, hogy "Ennyi", és aztán hogy az elkészült anyag milyen ritmusban, zenével, fényeléssel kerül a mozivászonra, az megint senkit nem érdekel - szemlátomást az alkotókat sem.

Az Igazából apa tipikus magyar közönségfilm, annak minden rákfenéjével: átgondolatlan, elkapkodott, túljátszott, koncepciótlan izé. A magyar közönségfilm az olyan, hogy létrejön magától, alig kell hozzá valami, csupán néhány ember egyirányú szándéka, és máris a mozik műsorán van. És ez a legeslegnagyobb hibája: a magyar közönségfilm a rossz ízléssel kikövezett futószalagon készül a Magyar Közönségfilm Gyárban, ahonnan bizonyítottan csak a minősíthetetlen, vacak gagyi jön ki.

Kell valami forgatókönyv (Péterfy Gergely szépíró, a Halál Budán szerzője, a Kalandorok és a Bányató című filmek forgatókönyvírója), valamiféle történet egy hazatérő képzőművészről, aki eredetileg festményeit szeretné visszaszerezni egy gátlástalan kecskeméti vállalkozótól, majd idővel kiderül, hogy egy lánygyermeket is hátrahagyott évekkel ezelőtt. Két apának mennyi a fele? kérdezné a francia, Apák napja, válaszolná az amerikai, de nem is az eredetiséget kérem én itt számon, csak szeretnék végre már egyszer felhőtlenül szórakozni egy szórakoztatónak szánt magyar filmen, és ezért bármilyen engedményre hajlandó lennék.

De nem, mert jönnek a producerek, Neményi Ádám és Kaszás Géza, virít a plakáton is, hogy a SOS Szerelem! és 9 és 1/2 randi alkotói, így előre tudható, hogy a megszokott modalitásban fog készülni ez a film: lebutított történet, egydimenziós karakterek, össze-vissza rendezett színészek, kínos pillanatok, sokszor felvillanó szponzorok és celebek, erőltetett médiakampány, óriásplakátok, és persze a fetisizált február 14-i bemutató, amit végül mindkét magyar premier (a Szinglik éjszakája is pályázott a szerelmesek napjára) elbukott, majd Neményi Ádám Novák Emilhez hasonlóan eltűnt a szürke ködben, maradt a producerség mellett a főszerepet is elvállaló Kaszás Géza.

Casting: fontos, hogy ismert arcok szerepeljenek a filmben, a jelenleg Amerikában szerencsét próbáló Kamarás Iván, vagy a jelenleg Berlinben tündöklő Gryllus Dorka. Jöhet még Kaszás Géza, népszerű kereskedelmi tévés figura, Polyák Lilla, az Operett Színház ünnepelt dívája, és persze Scherer Péter, Rudolf Péter és Kapócs Zsóka. Álljanak a kamera elé, és játsszanak valamit, ami eszükbe jut. Ebből valaki ki tud hozni valami értékelhetőt, valaki nem: Gryllus Dorka üdítő természetessége a galéria tulajdonosnő szerepében az egyetlen, amit az Igazából apa mellett pozitívumként fel tudok hozni, de rögtön hozzá kell tennem, hogy szegény Kapócs Zsókát betették két jelenetbe is, hogy visszaverje a fényt, de szemlátomást ő sem nagyon értette, hogy mit is kellene pontosan csinálnia, ennek megfelelően vergődik ízléstelenül szabott ruháiban.

Kaszás Géza társforgatókönyvíró, producer és főszereplő egyszemélyben, és noha sokszor egészen ügyesen eltalálta, hogy mit is kell játszania az ausztráliás magyar festő jeleneteiben, a Scherer Péterrel alkotott Stan és Pan párosuk működése már teljesen rapszódikus, hol már-már majdnem vicces, hol meg "ómájgád" ismételgetésben merül ki a dolog. És akkor persze ott van Kamarás Iván, aki az elején akkora kőbunkó, hogy a lányának a születésnapját is elfelejti, a kókadt titkárnőjéről pedig tudomást sem vesz, pedig ismételgeti eleget, hogy "Főnök!", a végére pedig hirtelen boldog férjjelölt és és törődő családapa lesz - de persze az sem érdekel senkit sem, hogy hogyan, miért, minek.

Teljesen értelmezhetetlen jelenetek követik egymást: kezdve a kislány kamu-születésnapi buliján, folytatva a őskáoszba fulladó galéria-koncerten, az egymást lejárató médiahekken, az egész katyvasz kicsúcsosodik a befejezésben, egykori KGB-dolgozók, elrabolt festmények, elrabolt gyermek, váltságdíj és tárgyalás elegyéből keveredik ki a happy end. Közben persze időről-időre feltűnik a gyönyörű kecskeméti táj, értsd: szállodák, irodaházak, plázák, éttermek, autószalonok képsorai tagolják a filmet.

Az Igazából apa legfőbb kérdése igazából az, hogy mi értelme volt megcsinálni ilyen formában: a Sas Tamás és Kaszás Géza által is egyaránt hivatkozott SOS szerelem! alig három éves film, ami akkor még kellemes kezdeményezésnek, és gyerekbetegségnek tűnt, mára már kötelező stíluseszközzé vált. A 9 és 1/2 randi-ban sikerült otrombasággá fejleszteni az előző mű botlásait, a Szinglik éjszakája ugyan egy kicsit közelebb került az alkotók által kitűzött célhoz, de még így is bumfordi maradt. És még egy nagyon fontos különbség: míg a 9 és 1/2 randi-t bemutatásának napján nézték meg 14 ezren, úgy a Szinglik éjszakájá-nak az első négy napja alatt jött össze a 10 ezer, az Igazából apá-nál pedig ez a szám mindössze 8 ezer, úgyhogy jó lenne, ha végre felismernénk, ennyi középkategória alatti blődli - bizony senkit sem érdekel.

kapcsolódó anyag