Rövid, de kemény... életem

„Még komolyabb humor”

Bemutató: 2008. március 27.

„Rövid az életvonalad, meg fogsz halni…”. A 30. életévén éppen túllendülő félszeg Kornél értetlenül néz a jósnőre. „…de ha gyorsan csinálsz egy gyereket, akkor még talán megmenekülsz”. Kornél a padlón. Ahogy az élete is. Se feleség, se fix barátnő, se jól fizető állás, csak az egyre tornyosuló lelki problémái. Nem baj, sosem késő: menjünk és szerezzünk csajt, cselezzük ki a végzetet! – mondja magának Kornél és a történet kezdetén még nem is sejti, hogy milyen lavinákat fog elindítani fenti elhatározása…

Nyíri Kovács István író-rendező azonban pontosan tudta, hogy mi vár majd a Ruszina Szabolcs alakította főhősére: nimfomán és szuicid-hajlamú anya-jelölt, apa-komplexusból következő rémálmok, idegbeteg pénzügyi-befektető barát, mindez szép adag iróniával és filmes önreflexióval keverve. Akárcsak előző munkájánál, a Szűzijáték-nál Nyíri most sem spórolt a függetlenfilmesek kedvenc patronjaival: groteszk hangvétel, korlátlan fantázia és zsigeri filmszeretet.

Nem spórolt a függetlenfilmesek kedvenc patronjaival

„Bátor, de mégsem bántó, ha nagyon a mélyére nézel” – vallotta munkájáról a rendező. Valóban bátor: főleg akkor, amikor barátja tanácsára Kornél nyári mikulásnak öltözik és összetűzésbe kerül a szintén beöltözött húsvéti nyuszival, akinek eltökélt szándéka, hogy likvidálja az összes mikulást a föld színéről. A függetlenfilmesekre oly jellemző erőltetett és funkciótlan jelenetnek tűnhet, de a főszereplő háttértörténetének megszerkesztettsége, a magával ragadó azonosulási vágy és a sztori íve mást is belevetít a jelenetbe: a szerepjátszás, a kirekesztettség és a hiábavalóság érzete csendül meg – ha nem is túl árnyalt, de őszinte és humoros tónusban.

És bántónak sem érezzük: még akkor sem, amikor Kornél kis cd-boltját Scherer Péter és Gazsó György, a két kultúrterrorista (a rendező saját meghatározása) akarja levegőbe küldeni, a cd-másolás, a kalózkodás és amúgy az egész fogyasztói-társadalom bomlottságára hivatkozva. Nem egy jelenetben kissé talán direktnek hat a társadalomkritikai felhang, de Nyírinél ez szépen beágyazódik egy általánosabb érvényű karakter-dráma archaikus toposzába: Kornél az őrült világ egyetlen normálisa – sejteti a film.

Bátor, de mégsem bántó

És valóban: karakter és világ együttállása. Profi filmes ismérvek ezek, amiket a függetlenfilmesek nem igazán mernek/tudnak megugrani. Az oly sokszor tapasztalt logikátlan történetvezetés, az egydimenziós karakterek vagy a parodisztikus, geg-halmozó hangvétel erre a munkára nem jellemző – a mérleg nyelve ehelyett a komolyan vett humor felé billen. Nyíri munkájáról az árulkodik, hogy pontosan tudja, hogy Linklater vagy Trier természetes fényhatásokkal, videóra forgatott nagy-kiállású (vagy éppen csendes) dolgozatai a megfelelő tartalommal párosulva nemhogy levesznek, de hozzáadnak a filmélményhez.

A gyártás idejére összeállt Kult/verzKör munkájának megtekintése után az amerikai professzionalista standardokhoz szok(tat)ott mozinéző hajlamos lenne az amatőrfilmes skatulyát használni és egyszerűen rossznak titulálni a filmet. A magam részéről ettől eltekintenék. A Rövid, de kemény…életem szigorúan saját magához, illetve a (hazai) amatőrfilmes kategóriához mérve magasra tette a mércét és talán sikerült is átugrania. A Filmhu kérdésére a rendező így fogalmazott: „A hazai függetlenfilmezés nehéz. Főleg, ha komolyan veszed. A következő munkámat még komolyabban fogom venni”. Drukkolunk neki!

Egy nap, nem sokkal az egyedülálló Kornél harmincadik születésnapja után kiderül, hogy az átlagosnál sokkal rövidebb az életvonala. Sőt! A jövendőmondó szerint az égi konstellációk azt mutatják, hogy ha hamarosan nem születik gyermeke, akkor brutális esemény vet majd véget az életének. Amikor munkahelyét fel akarja robbantani két kultúrterrorista, és egy húsvéti nyúlnak öltözött pszichopata sorozatgyilkos is az életére tör, Kornél elkezdi komolyan venni a jósnő intelmeit. A gyermeknemzésért folyó versenyfutásban számtalan groteszk helyzettel kell megküzdenie, hogy kicselezze könyörtelen végzetét.