Szép napok 

Hidegebb a halálnál

Bemutató: 2003. március 6.

Mundruczó hősei a társadalom legalján élnek, de sorsukat nem nincstelenségük teszi kilátástalanná, nem az a végzetük forrása, hogy „semmi emberek” (ahogy a Pasolini csórója gondolta egykor), hanem a vágyaik. „Nincsen nekem vágyam semmi” – mondja az első Mundruczó film címadó dala, hogy aztán rögtön rácáfoljon, kivágva az adu ászt: „Alain Delon szeretnék lenni”. Semmik vagyunk, s minden leszünk. Kerül, amibe kerül. Mundruczó hőseinek csak vágyai vannak, csupaszon lüktető szenvedély hajtja minden figuráját, éhség, bujaság, unalom gyötri őket, és féktelen, brutális boldogságvágy. „Kevesebb életvágyat, s több életerőt.” – így a költő. Efféle bölcs megfontolás azonban csak a boldog keveseken segít, a mélybe el nem juthat, a szegénység épp az életerőt apasztja el, a boldogságra való képességtől foszt meg.

A filantróp és a forradalmár szemében a szegénység a birtoklás hendikepjének látszik csupán, s onnan tényleg csak egyetlen logikai (bal)lépés, hogy akkor a nyomor – forradalmi igazságtétellel, vagy jóléti reformmal -- orvosolható.


A magyar olvasónak behozhatatlan előnye volna ezzel a leegyszerűsített társadalomrajzzal szemben, mi József Attila óta tudhatjuk, a nyomor -- lelki katasztrófa. Mundruczó hősei menthetetlenek, ha a szívünk szakad is meg értük, azt hogy nincstelen, a szó szoros és egyetemes értelmében kell értenünk, semmijük nincs. Mindenekfelett kisemmizték őket a nyelvből, és a szétbaszdmegelt nyelv, melyből egyszerű tőmondatnál többre ebben a filmben senkinek sem futja, aztán szépen befutja a pályáját, rombol mint a rák. Romeo és Júlia története reneszánsz szappanopera maradna, ha nem hangszerelné szerelemmé ezer nyelvi fortély, nem izzana benne a szellemesség kéje, a beszéd gyönyöre, ha nem tombolna benne nyelv vérbő erotikája. Péter és Maja között jeges űr tátong, esélyük sincs a szerelemre, mert nincsenek hozzá szavaik. Ne áltassuk magunkat valami romlatlan, animális őserővel. Hol itt a testbeszéd? Némák az izmok, az ujjbegyek. Ahogy nincs szavuk a szerelemre, a testük sem tudja, hogy mit is mondjon.
 

Nincs más, csak a néma vágyakozás. Péter csak meglesni s kívánni tudja a lányt, mihelyst a közelébe kerül, érintésnyire, hallótávolságra, folyton kiderül, hogy nem tud vele mit kezdeni. Marad az elemi ösztön: megkívánni, megszerezni, bekebelezni, elhajítani. És a lány is csak erre tud reagálni: ha Péter a született agresszor (most jött a börtönből: „A maxit kapta. De lefelezték. Fegyveres rablás.”), akkor Maja az örök áldozat, aki a megcsalatásban, a fájdalomban ismeri fel a boldogságot.

Nagy András képeiben, akár az Eszméletben vagy a Külvárosi éjben, pontosan benne van ez a jegesen tiszta áthidalhatatlan űr. Meg a minimál hanganyagban. Sivalkodnak a transzformátorok, jutott eszembe, és majdnem, mosógépek zúgnak (a Szép napokban mindenki kényszeresen tisztálkodik). Pontos, éles költészetet kapunk, egy gramm hazugság nem maradt ebben a filmben. Csak győzzük elviselni.

Az egyik legszebb és legkegyetlenebb szerelmesfilmet látjuk, mert itt aztán nincs remény; a tavalyi szemlén látható első változatban még ezt nem tudta Mundruczó. Azt az ősváltozatot az esetlegesség uralta, a végkifejlet mostanra gondosan kimetszett, eldobott közhelyei mindent a körülményekre fogtak. Most végre ott belül a magyarázat.
"Azt hiszem sokkal egyszerűbb, tisztább sűrűbb és szigorúbb lett így a film. Bizonyos értelemben kegyetlenebb. Mert nem bonyolultan, elrejtve-feltárva akarja megmutatni ezt a történetet, hanem csak megmutatja és kész." - mondja a rendező az így kész Szép napokról.Mundruczó Kornél - Petrányi Viktória - Zsótér Sándor: Szép napok

Mintha egy kisvárosban lennénk. Egy mintha kisvárosban. Egy kis minthavárosban. Itt mindenből csak egy van. Egy történet.
Valaki megszületik. Rossz helyen, rossz időben. Titokban jön a világra egy patyolat vasalódeszkáján. Anyja, a 19 éves Maja nem akarja megtartani. Mária, a patyolat vezetőnője évek óta csak erre vár. Pénzért veszi meg az újszülöttet Majától. Pénzért veszi meg anyaságát, hogy rég elvesztett gyereke helyett most egy másikat hazudjon a magáénak. Férje, József, külföldön van, senki nem tudja a cserét.
Csak egy valaki látja ezt az egészet. Mert rossz helyen van, rossz időben. Titokban lesi meg a szülést, mikor váratlanul látogatóba érkezik a nevelőintézetből. Egy kis szabadságra. Mert javítóban van.
Látja Máriát, a nővérét. Látja Maját. Még nem tudja, hogy ki ez a lány. Látja a gyereket.
Tud a titkról. De őt nem látta senki.
ő Péter. Mária öccse. Mikor végre szabadul az intézetből nem akar hazamenni. A tengerhez készül, mert ott jó a szél, jó a víz és úgy repül a frizbi mint sehol. A városban nem várt vendég. Nem kavarna ő sok vizet. Nem akar ő semmit. Csak útlevelet. Mert indulna. De azt nem kap. Igy oda kell hazamennie, ahol rossz helyen volt rossz időben. Aki a szabadságot vágyja először menjen a tengerhez. Kitérő nélkül.
Meddig marad titokban a titok egy szűk és önző háromszögben? Meddig bírja Péter ebben a szűk és fojtogató városban? Mennyi idő, hogy újra hibát kövessen el? Hogy újra rossz helyen legyen rossz időben.
Mikor hazaérkezik Péter a város kirekesztő és érdektelen. Mindenki a maga szűkös és fojtogató problémájával van elfoglalva. És mégis. Egy ilyen helyen mindenkinek köze van a lappangó történethez. Majához vagy Máriához. Péter túl nyers és őszinte ahhoz, hogy betartsa a kisvárosi játékszabályokat.
Szerelmes lesz. Majába. Aki megbabonázta őt. Akinek tudja a titkát. Hogy a nővérénél van a gyereke. Na hát ebbe a lányba lesz szerelmes. Durván kikezd vele. Hisz fölényben érzi magát. Tudja, miért nem működik Maja szexusa. Féltékeny Maja kavarásaira, de vár a kapcsolódásra.
Maja is kíváncsi de zavarodott. Fel sem fogta még, hogy gyereke született. A túlélésre koncentrál és nem ért semmit. Nem érti, ki ez a fiú, mit akar tőle. Nem érti, miért fél tőle és miért vonzódik hozzá. Semmibe veszi de csak rá gondol.

János, aki kitartja Maját, a bontótelep vezetője munkát ad Péternek. Szereti Maját. Gyengén, szűkölve. Senkit nem engedne a közelébe. Még nem érzi, hogy Péter veszélyes lehet rá.
József Máriát szereti a maga módján. Meg az új gyereket, akit a magáénak hisz. Még nem sejti, hogy Péter, aki ellen összes indulatát gyűjti egyszer lehetetlenné teszi számára a várt sekélyes idillt. Nyugalmat akar, békességet. Péter nélkül.
Mária a gyerekével van elfoglalva. Maja gyerekével. Evidens és igazi szeretettel szereti Pétert. Minden ellenére. Most mégsem várta. Félti a titkát, és Péter túl közel van ahhoz, hogy biztonságban lehessen.

Péter indulni akar. Újra. De megint meglátja Maját. Rászáll. Épp arra, akire nem szabadna. Pont ezért. Ez a szerelem lehetetlen. Ez nyilvánvaló mikor együtt látja Máriát és Maját. Nyilvánvaló kényszeredett és unalmas napok után. Egy hosszú áttombolt éjszaka után. Megint menni akar.
Maja visszakéri a gyerekét. A hosszú, áttombolt éjszaka után. Erre senki nem számított. Péter megint ott van. Rossz helyen, rossz időben. Hallja a két nőt, akiket szeret. Ezzel minden megváltozik. Aktivizálódik a lappangó város.

Mária megbízza Pétert, hogy intézze el a lányt. Hogy ne akarja a gyerekét.
De Maja akarja a gyereket. Nem tágít. Kéri Pétert, hogy segítsen visszaszerezni. Új életet kezdene a gyerekével egy városi peep-showban.
József már érzi a veszélyt. Nem tűri meg Pétert a házában.
János legszívesebben megölné, mert Péter megtámadta őt. Mert megbabonázta Maját.
Péter már mást akar. Még mindig elmenni innen.
Csak már Majával.
A szándékok keresztezik egymást, a tragédia elkerülhetetlen. Péter még nem érti, hogy mindez miatta történik.
Maja kétségbeesésében kéri Pétert, hogy tanúskodjon mellette.
Péter, mert a lány nem akar elutazni vele, kétségbeesésében megerőszakolja Maját.
Máriának kiderül a titka. Kétségbeesésében öngyilkos lesz.

Péter egészen a tengerig menekül. Végre eljut oda két hónapnyi kitérő után. Ennyi idő kellett, hogy beteljesítse a két nő tragédiáját. Hogy eljusson a tengerhez. Elvégre oda vágyott.
Tekinthetjük happy endnek. Tényleg. Szép napok után.

Mintha egy kisvárosban lennénk. Egy mintha kisvárosban. Egy kis minthavárosban. Itt mindenből csak egy van. Egy történet.

Valaki megszületik. Rossz helyen, rossz időben. Titokban jön a világra. Anyja, a 17 éves Maja nem akarja megtartani. A 24 éves Mária évek óta csak erre vár. Pénzért veszi meg az újszülöttet Majától. Pénzért veszi meg anyaságát. Férje, József külföldön dolgozik, senki nem tudja a cserét. Csak egy valaki látja ezt az egészet. Mert rossz helyen van, rossz időben. Titokban lesi meg a szülést, mikor kiszabadul a javító-nevelőintézetből. Látja Máriát, a nővérét. Látja a vajúdó Maját. Még nem tudja, hogy ki ez a lány. Tud a titokról. De őt nem látta senki.

Ő Péter. Mária öccse. Útlevelet szeretne. Várnia kell rá. Egy hetet vagy egy hónapot. Nem tudni mennyi időt. Így haza kell mennie nővéréhez, ahol a vásárolt gyerek az új családtag. Mikor hazaérkezik Péter, a város kirekesztő és érdektelen. Mindenki a maga szűkös és fojtogató problémájával van elfoglalva. Ákos, aki régen a legjobb barátja volt már hűvös és távolságtartó. Péter mégis szerelmes lesz. Majába. Ez a szerelem lehetetlen. Ez nyilvánvaló. Hiszen Maja annak a gyereknek az anyja, akit Péter nővére nevel, annak a férfinak, Jánosnak a szerelme, akinél Péter dolgozni kezd, Ákos - Maja volt szerelme pedig a gyerek apja.

"Azt hiszem sokkal egyszerűbb, tisztább sűrűbb és szigorúbb lett így a film. Bizonyos értelemben kegyetlenebb. Mert nem bonyolultan, elrejtve-feltárva akarja megmutatni ezt a történetet, hanem csak megmutatja és kész." - mondja a rendező az így kész Szép napokról.