sex hikaye

Tömegbutító fegyverek

Kritika a Zöld Zóna című filmről

2010. június 2. - Hámori Dániel
Tömegbutító  fegyverek

Amerika csak az elmúlt években kezdi feldolgozni az iraki háború traumáját. Szaddam megbuktatását, a demokráciaépítés elhúzódását, s mindenekelőtt a W. Bush-adminisztráció hadigépezete miatt kirobbant botrányokat. Paul Greengrass thrillerje nem gyógyír, inkább mozgóképes lelkiismereti ördögűzés.

Míg Kathryn Bigelow A bombák földjén című ünnepelt mozijának hősei hatástalanítják a fegyvereket, bombákat, addig Greengrass filmjében még csupán próbálják felkutatni azokat. No persze lövöldözés akad, de inkább egy kizsigerelt országban zajló árnyékbokszolást látunk.

A TPF-ultimátum

Itt a fegyver, hol a fegyver? Az iraki háború egyik alaptétele volt a vegyifegyverarzenál fenyegetésének felszámolása a Közel-kelet gócpontjában. Azzal nem árulunk el nagy titkokat, hogy ma már köztudott, a hírszerzési források – így a Bush-kormányzat indítékai is – megkérdőjeleződtek. Greengrass tovább feszíti a húrt, történetében a washingtoni adminisztráció fejesei bármit megtennének, hogy senki se firtassa az információkat, s a közvélemény boldogan rágódjon a hírtévék drámatizált adásain.


A baj ott kezdődik, hogy egy gerinces amerikai katona beleköp a levesükbe, miután elege lesz abból, hogy életeket kockáztat azért, hogy azután rendre üres raktárakra, értelmezhetetlen célpontokra csapjon le. A vegyifegyvereket kutató Roy Miller főtörzszászlós (Matt Damon) vesszőfutása a Pentagon és a CIA berkeit behálózó hatalmi játszmákon át a néző pulzusát garantáltan az egekbe emeli. Elszántsága, ahogy előbb saját egységével, majd fokozatosan feletteseivel is összeütközésbe kerül, csak még jobban kiemeli a háború színfalai mögött húzódó feszültségeket.

Megszállott erők

A film azonban nem csak Amerika sötét arcát mutatja meg, hanem kis időt szakít arra, hogy az amerikai jelenléttel napi szinten birkózó Irak szemszögéből is láttassa a helyzetet. „Freddy” (Khalid Abdalla, a rendező A United 93-as járat című filmjének nagy felfedezettje), az életét is kockáztató informátor/tolmács alakja egyértelműen a nép sematikus „hangja”. Szeretne demokratikus változást, de megköveteli az egyszerű tényt, hogy irakiként legalább emberszámba vegyék.

zoldzona_04_500


Paul Greengrass megfelelő választás a Zöld Zóna rendezői posztjára. A Bourne-mozikkal új korszakot nyitó filmes újfent Matt Damonnal dolgozik, s az összeszokott páros a jól ismert adrenalinfröccsös fordulatszámon pörög. Miller karaktere szinte egy pillanatra sem áll meg. Emellett pedig a lecsupaszított, dokumentarista – vagy annak látszó – képi világ leköt, a hullámzó kézikamera CNN haditudósításait idéző realizmussal követi a színészeket, az akciók sűrűjébe rántja a nézőt.

Rajiv Chandrasekaran, a Washington Post oknyomozó újságírójának 2006-ban megjelent, tényfeltáró könyvéből az Oscar-díjas Brian Helgeland gyúrt fikciós forgatókönyvet. A játékfilm képes a feszültségszintet úgy fenntartani, hogy az állandó katonai helyzetek, a szakzsargon, az elsuhanó helyszínek, a szemcsés éjszakai felvételek egyetlen folyamatos suhanásba mosódnak össze.

green-zone-foto21_500


Ugyanakkor a történet egyes didaktikus dramaturgiai megoldásai és a karakterek egysíkúsága miatt helyenként trehányabbnak érződik a film. Szembetűnő a helyzetek és motivációk leegyszerűsítése, mely a témaválasztás – az események, politikai elemek ismeretének – tükrében megkérdőjelezhető. Greengrass lényegében annak esik áldozatául, hogy a korábban magasra rakott lécet átviszi ugyan, de most inkább biztonsági játékot játszik. Mindazonáltal az emberben felidéződnek a híradófelvételek, a napvilágra került hazugságok húsbavágó rögvalósága. A hibás döntések, a megszállt kultúra nem ismerése, az erőviszonyok félreértelmezése.

Damon a Bourne-filmekben megszokott homlokráncolós elszántsággal alakítja a mozaik darabjait fokozatosan összerakó katonát. A rendezővel korábban forgatott munkák fizikai felkészülése itt kifizetődik, vívódó, de megállíthatatlan tankként trappol végig a mozin. Mellette a veterán karakterszínész, Brendan Gleeson Martin Brown CIA összekötő röpke megformálásával ismét bizonyít, ahogy Greg Kinnear is, aki tőle némileg szokatlanul, Poundstone komoly szerepében, visszataszító pentagonos bürokrataként tűnik fel.

green-zone-foto10_500


Greengrass nem fest szép jövőt, gyorséttermes happy endet, csak egy szeletet a háborús gépezet világából. Thrillerje hatásos, annak ellenére, hogy immár ismert történelmi elemekkel játszadozik el. Hősei nem a csillagos-sávos jó fiúk, inkább machiavellista intrikusok és a fogaskerekek közt őrlődő gyalogok, akik vakon rohantak le egy országot. Ez még a mai Hollywoodban is igencsak kemény, nyers állásfoglalás. Még akkor is, ha esetleg a felvetés igazi.






nka emblema 2012