Üvegtigris

Éppen ezt készül lefényképezni, amikor a büféhez autóbuszos vendégcsoportok érkeznek. Lalinak nagy döntést keli hozni, vagy elfelejti az év talán legnagyobb bevételét, vagy újabb évet várhat arra, hogy egy - maga készítette - képen lehessen igazi tengerészgyalogosokkal. Győz a pénz, Lali rohan, de mire odaér, á vendégek éppen visszaszállnak és elhajtanak.
Lalihoz eljár az összes barátja, különösebbnél különösebb figurák, Gábortól, az autóneppertől Péteren, a piti csencselőn, Sanyin, a hallgatag hulladékevő hajléktalanon és Misin, a konszolidált videokölcsönzös-árnyékvívón át Lóriig, az Amerikába készülő, illegális fegyverbirtokló alkoholistáig.
Viszonylag kiegyensúlyozottan telnek napjaik, míg egyszer Gábor egyik újságjában Lali meg nem pillant egy amerikai kocsit. Egy régi, piros Chevrolet Impalát, amiről kiderül, hogy Lali gyerekkorában ilyen matchbox-szal játszott. Gábornak egyrészt jól jönne egy kis pénz, másreszt pedig nem is igazán érti, hogy Lali miért idegenkedik attól a gondolattól, hogy most vegyen egy ilyen autót. Lali szeretné is (hogyne szeretné, ezzel telt el a gyerekkora) meg nem is, mert tudja, hogy a benzin drága, kevés az alkatrész, egyszóval nem praktikus autó. Végül Gábor óriási dumája, a Nagy Meggyőző Szöveg hatásos lesz és megígéri, hogy legalább átgondolja a dolgot. Gábor azért otthagyja az újságból kiszedett képet. Néhány nap alatt kiderül, hogy a kép osztatlan sikert arat még az út szélén sétáló, néha egy-egy kávéért betérő kurvák és a haverok körében is, úgyhogy Lali egyre inkább akarja a kocsit. Gábor azonban "morálisan ingoványos", sőt erre figyelmeztetik a többiek is, úgyhogy igyekszik a lehető legóvatosabban kezelni az ügyet. Kis huzavona után mégis ad pénzt, de Gábor - hormonálisan készteti erre a természete természetesen a saját hasznára fordítja az üzletet és egy egészen más, egészen kicsi, egészen csúnya, egészen visszataszító Chevy-t hoz Lalinak. Hosszas szóváltás után felajánlja, hogy eladja egy másik közvetítőnek. Ám kiderül, hogy annak sincs pénze, sőt a megrendelőjének sem, úgyhogy hoz a kis kocsiért egy régi Golfot, meg egy őrületesen lepukkant, első ránézésre is hasznavehetetlennek tűnő lagzis szintetizátort. Lali egy ekkora kudarc után már úgy érzi, hogy akkor vesztes, ha nem lesz ilyen autója, úgyhogy bekeményít és közli Gáborral, hogy a csereértékeket vigye innen, ahová akarja, de neki egy Chevrolet Impala kell, méghozzá olyan, amilyenben megegyeztek.
Mielőtt Gábor ezt megtehetné, komoly bajba kerülnek. Lóri és Péter kivételével épp mindannyian a büfénél vannak, amikor a kocsiba rakott kis tévéből, a hírekből azt hallják, hogy valahol nagy bankrablás történt és a fegyveres rablók össze-vissza lövöldöztek a pénztár körül. Hirtelen aggódni kezdenek Lóriért, biztosak benne, hogy ő volt olyan bolond, hogy az amerikai útiköltség elrablása után csak úgy lövöldözni kezdjen egy bankban. De mire komolyan keresni kezdenék, előkerül. Közli, hogy nem ő volt, sőt most még a pisztolya sincs nála.
Éppen megnyugodnának a kedélyek, amikor hirtelen megérkeznek az igazi rablók és fegyverrel a kézben mindenkit bezárnak a büfébe. Kiderül: két pohár kóláért álltak meg, mert annyira csuklik a sofőrük, hogy nem tudnak tovább menekülni az üldöző rendőrök elől. Végül komolytalanra fordul a helyzet, a csuklós sofőrön mindenki röhög, úgyhogy a rablók megszégyenülten elmenekülnek. Laliék pedig ott maradnak, bezárva a büfében, ahonnan sok sok várakozás és nehézség után Péter szabadítja ki őket. A bezártság feszült óráiban többször is felmerül a többiek részéről, hogy rossz helyen van a büfé, mert senki nem jár erre, aki észrevehetné hogy baj van. A kiszabadulás után Lali feldühödik, és mindenkit kiparancsol az út mellé, a dombokra, hogy tessék, nézzék meg, hol lehetne jobb helyen ez a kocsi. Természetesen az igazán jó helyben nem sikerül megállapodni.
Később, pár nap múlva egy hosszú, fekete autóval két fekete öltönyös, marcona alak jelenik meg a büfénél, és aggasztóan hallgatagon kávét rendelnek az egyedül maradt Lalinál. Elég komolynak tűnik a helyzet, a két nagydarab egyenzakósban Lali pénzbehajtókat sejt. A legdrámaibb pillanatban érkezik meg Lóri, aki most vezeti le a bezártság feszültségeit és az azóta állandóan magánál hordott fegyverrel sakkban tartja a gyanús idegeneket, míg ki nem nyittatja velük a kocsit. Végül kiderül, hogy ezek nem pénzbehajtók hanem egyszerű szakmai okokból komor temetkezési vállalkozók, akik a szolgálati autóban egy ravatalozóba feldíszített koporsóval temetés előtt megálltak inni egy-egy feketét. Majd ellenőrzésre érkezik az egyik udvariatlanul kiszolgált vevő rokona; egy hivatali ember, akit azonban balszerencséjére és Lali mázlijára éppen a bezárás jegyzőkönyvezése előtt megüt az áram egy rosszul szigetelt vezeték miatt.
Végül Gábor meghozza a várva várt Impalát, de mielőtt Lali örülhetne, összetöri egy, a jogosítványát éppen próbálgató kamasz. Még ezen az estén kiderül, hogy a többiek helyzete is rosszabbra fordult, Misit kirúgták a munkahelyéről, Gábornak elúszott az összes pénze. Hirtelen elegük lesz. Elegük a csalódásokból, a sehová sem tartásból, az egyhelyben topogó szerencsétlenkedésből. Kitalálják, hogyha már úgyis mindig erre jár, kirabolják a pénzszállító kocsit.
Lóri félrészegen állandóan valamiféle Üvegtigris című filmről hantázik, amit ő látott, és amiben volt egy pont ilyen rablás és nagyon jól sikerült. A terv egyszerű, Lali mindent megszervez, mindenkinek jut valami feladat, még szegény Sanyinak is, aki egészen eddig mást sem csinált, mint ült a büfé melletti porban, félhülyén vihogott és ette a borzalmasabbnál borzalmasabb ételek maradékait. Ha ez sikerül, mindenki lelép, ki Amerikába, ki máshová, mindenki megvalósítja a legnagyobb, álmait. A terv természetesen nem sikerül. Ha annyi mindennek rosszak, miért pont bűnözőnek lennének jók? Az akció reggelén Lali a büfében várja a megbeszélt időpontban érte jövő többieket, de már ki sem nyit. Érzi, hogy hamarosan új élet vár rá. Ám sok késéssel befut Misi, akinek vérző orrából óriási vatta- és gézcsomók lógnak. Orrhangon, levegőt kapkodva elmeséli, hogy Gábor, az akció sofőrje, előző este útban a büféből hazafelé elütött egy őzet. A kocsi összetört, ő pedig lefejelte a kormányt és a mentők kórházba vitték. Onnan üzent Misinek, hogy fújja le az akciót, de Misi a rablás izgalmain és a hirtelen rossz híren annyira felidegesítette magát, hogy elkezdett vérezni az orra. Perceken belül be kellett vinni az ügyeletre, se telefonálni, se üzenni nem tudott. Lali ezeket hallva dühöng, és együtt izgulnak, hogy mi lehet a többiekkel, vajon nélkülük megcsinálták-e. Később dúltan érkezik Lóri és Péter. Meghallgatják az egész történetet és elmondják, hogy már majdnem ketten raboltak, de váratlan nehézségeik adódtak
Hirtelen eszükbe jut, hogy vajon mi lehet szegény Sanyival. Lóriék végül elmondják, hogy az, akit félhülyének hittek, egyedül csinálta végig az egészet. Felgyújtotta a legelőt, a helyiek kirohantak a házakból, ö meg be. Összeszedte az értékeket és elszökött. Erről beszélt az egész falu.
Sanyi nyert. Mindenki más marad, ahol van. Senki nem megy Amerikába. Lóri lassacskán megint berúg. Még az is kiderül, hogy annak a nyomorult filmnek a címére sem emlékszik rendesen, nem Üvegtigris, hanem Aranytigris volt és nem is sikerült benne a rablás, ellenkezőleg, mindenkit lecsuktak. A büfét újra kinyitják.
Aztán Lali úgy dönt, hogy mégis igazuk lehet a többieknek és a kocsi tényleg rossz helyen van. A nagy ötlet: át kell tolni ugyanennek az útnak a másik oldalára. Ott talán majd könnyebben észreveszik. Öten tolják a kocsit, de nehéz, régóta nem mozdult már, az út közepén elakadnak vele. Közben elkezd esni az eső, a két oldalon óriási dugó lesz és még a rendőröket is kihívják.
Az igazoltatás közben az öt pancser exrabló büfétaszigáló kínjában elröhögi a hivatalos eljárást, és a rendőrök megorrolnak. Rájuk förmednek: - Maguknak annyi... Erre Lali már csak annyit kérdez: - Mennyi?!