Yiddish Blues

Get the klezmer!

Bemutató: 2004. december 9.

Yiddish Blues címmel dokumentumfilm készült a Budapest Klezmer Band (BKB) történetéről, amelyben a zene és tagokkal készült portréinterjúk váltogatják egymást. A zenés doku vászonra viszi az együttes életének utóbbi, közel fél évtizedes tagcserékkel, és az ehhez kapcsolódó érzelmi fordulópontokkal tarkított fontosabb eseményeit. Hogy teljesebb legyen a kép, találkozhatunk olyan zenészekkel is, akik ma már nem tagjai BKB-nek.

Az együttes 1990-ben alakult Jávori Ferenc zongorista, más néven Fegya vezetésével. A zenekar már a kezdetektől számos nemzetközi elismerésben részesült, sőt, külföldön talán még ismertebbek is, mint itthon. Hollandiától, az Egyesült Királyságon át Svédországig rengeteg helyen megfordultak a világban. De nemcsak a Földet utazták körbe, hanem elkalandoztak más zenei műfaj, a klasszikus muzsika felé is, amelyet ötvöztek a klezmerrel. Ennek eredményeként „fedezte fel” őket a Liszt Ferenc Kamarazenekar, és készült el a Klezmer Szvit, amelynek az együttest bemutató film a születését köszönheti.

A film két rendezője, Péterffy András és Nagy Ernő, négy éve jártak a Magyar Rádióban a Liszt Ferenc Kamarazenekarral készülő stúdiófelvételen, ahol rabul ejtette őket a yiddish blues szelleme, amely pontosan olyan, mint a Mississippi vidékén megszületett legkarcosabb és „legfeketébb” örömet és bánatot kifejező balladák. Az alkotókat olyannyira megragadta a Klezmer Szvitet játszó BKB, hogy közel négy évig a zenekar nyomában maradtak, és ezen idő alatt több mint hatvanórányi anyagot vettek fel.

A közel fél évtizedet átfogó történet során a tagok közötti konfliktusokba nyerünk bepillantás, amelyek közül a legkeményebb, amikor Illényi Katica, hegedűs kivált, majd a zenekar megkísérli a “pótlást”. Az erről szóló személyes vallomásokat látva hiteles őszinte vívódással szembesülünk: átjön a dráma, ami a kilépett hegedűs és az alapító-zongorista-zenekarvezető közt lezajlott.

Az őszinte emberi pillanatok mellett egy-egy finom, apró részletre beállított közelkép mutatja azt, hogy milyen virtuóz módon mozognak az ujjak egy trombita billentyűin, vagy egy hegedűn és teremtenek ezzel sajátos képi mikrovilágot. A finom és gyors mozgások a hihetetlenül dinamikus zenével azt az érzetet keltik, amitől úgy érzzük, hirtelen szűk lett a moziterem. Legszívesebben ott járnánk a táncot a táncparketten, ahol mind a zenészek, mind a táncosok egymásra hangolva forrósítják fel a hangulatot.

Eljutunk a zene alapjához, amikor a médiumok “fordítási vesztesége” nélkül fejeződhetnek ki az érzések. Ez a fajta nyitott lélek és az élet megélése után érzett nem hétköznapi boldogság szintén átjön a vászonról, és érthetővé, láthatóvá válik, hogy mitől él a klezmer: a pillanatnyi örömök, bánatok, vagyis az emberi érzések teljes repertoárja “játszódik ki” a hangszerekkel. Láthatjuk, hallhatjuk, amint az együttes alapító-zongoristája, Jávori Ferenc legalább három nyelven megszólal, de amikor a zenét “beszélheti”, akkor van igazán elemében.

A zenekar történetének négy évét átfogó zenés doku a második felére megváltozik: az alkotók már-már kíméletlenül szembesítik a zenekar tagjait korábbi döntéseikkel. Igyekeznek kihozni mind a zenekarvezető Jávori Ferencből, mind a hegedűs Illényi Katicából, hogy életüket megváltoztató döntésüket milyen motívumok alapján hozták meg. Végül egy nagy visszatalálásnak is szemtanúi lehetünk, amikor a kivált hegedűs egy vendégszereplés erejéig csatlakozik korábbi zenekar-családjához.

A Holocaust tragédiája először a film közepén kerül szóba. Szinte villanásszerűen, majd a film végére még egy fiatal újonnan csatlakozott előadóművész, Bíró Eszter kapcsán egyre nagyobb szerepet kapva. Ugyanígy lesz egyre hangsúlyosabb 2001 szeptember 11-hez való viszony, ami erőteljesen hozzájárult az első komoly, zenekaron belüli szakításhoz vezető konfliktushoz.

Nemcsak azoknak érdemes a Yiddish Bluest megnézni, akik rajonganak a yiddish zenéért, és a zsidó kultúráért, hanem azoknak is, akik szeretik azt a kamerákkal befogott illékony valamit, ami a létezés, az élet teljessége felé törekvés. Get the Blues like Schulze.

A Budapest Klezmer Band 2001 májusában CD felvételt készített a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen a Magyar Rádió hármas stúdiójában. A Jávori Ferenc, Fegya által komponált Klezmer Suite –et játszák a zenészek. A Klezmer Band ennek a CD-nek a kiadásával ünnepli fennállásának 10 évfordulóját.

Itt kezdődik a film.

Mindannyian kitűnő zenészek, Egymásért, a Zenekarért, a Zene Öröméért játszanak együtt. A forgatások a Magyar Rádióban kezdődtek, és 2004 májusában fejeződtek be. Négy év alatt megannyi helyszínen és szituációban volt együtt velük a stáb, készült több mint 60 óra felvétel. A kamera újra meg újra megjelent az együttes körül és kísérte a csapatot koncertről koncertre. Eközben riportok, beszélgetések, formális és informális szituációk rögzítésének végeláthatatlan sorozata kezdődött meg. A Budapest Klezmer befogadta a stábot, zenekari tagként viszonyultak hozzá. Élmény volt velük lenni, hallgatni és látni Őket munka közben és otthon.

2001. szeptember 11.

Az ideálisnak tűnő felszín alól feszültségek törnek felszínre; ezeknek a sorsfordító konfliktusoknak a kipattanásánál és megoldásánál is jelen volt a kamera.
Miközben emberi sorsok, történetek tárultak fel; ezeknek a pontos rögzítése volt számunkra a legnagyobb és legszebb feladat.

Így lettek egy zenés dokumentumfilmben a Klezmer Band tagjai olyan szereplők, akik az általuk megélt igazságot hitelesen tudták felmutatni.