∏

Az ésszerű irracionális

Bemutató: 2003. október 9.

Darren Aronofsky 2000-es filmje, a Rekviem egy álomért nagyjából időben érte el a magyar mozikat, így a rendező neve sokaknak lehet ismerős. A kábítószerfüggőség brutális és következetes megjelenítése sokkoló élményt nyújt, helyenként az elviselhetőség határát súrolva. Ha azonban sikerül túltenni magunkat az első sokkon, egy logikusan építkező, formanyelvi újításokkal kísérletező film bújik elő a valljuk meg, néhol keresett, hogy azt ne mondjam erőltetett borzalmak kavalkádja mögül.

Absztrakt állítás absztrakt újításokkal teli absztrakt filmben Sean Gullette

A ’98-as Pi, melyet a Rekviem előtt és után is volt szerencsém látni, éppen ezt a mindenáron sokkolni akarást nélkülözi, nincs társadalmi értéke, vagy konkrét alkalmazási területe, különösebb mondanivalója sincs, ha csak az nem, hogy bizonyos dolgokat nincs értelme a mindennapi életre alkalmazni, mert önnön megfoghatatlanságukban szépek. Miután absztrakt újításokkal teli absztrakt filmjében, ezt az absztrakt állítást megfogalmazta, Aronofsky következő filmjében éppen azt tette meg, amit a Pi matematikusának nem hagyott: eredményeit konkrét témában, a kábítószer problémakörében használta fel. A Pi pedig éppen attól került közelebb a mestermű kategóriájához, mint görcsösen megfelelni akaró utódja, hogy nincs benne semmi, ami tematizálódhatna, nincs benne konkrét kinyilatkoztatás, csak probléma van, mely a formát is hatalmába keríti.

A történet nem túl bonyolult: adva van egy matek-zseni, aki a ∏ szám konkrét megjelenését keresi a mindennapi életben. Hősünk persze nincs egészen rendben pszichésen, gyógyszerezi magát – itt jelennek meg először a gyógyszerezés mechanikus folyamatának gyorsan vágott rövid snittjei – és egy kissé paranoiás is. De lehet, hogy félelmei valóságosak, hiszen munkája mind a tőzsdecápák, mind az Isten által a Tórába kódolt élet értelmét kétségbeesetten kutató zsidók érdeklődését felkelti. Vallás és pénz, a két jó öreg toposz most, mint az alapvetően absztrakt matematika potenciális alkalmazási területei jelennek meg. A tőzsdén pénzt keresni vágyó gengszterek épp olyan konkrétak és csak egy kicsivel agresszívabbak, mint a vallási fanatizmus hatására cselekvő számelmélet-szakértő zsidó, akit aztán meg is feddnek a rabbik modortalanságáért.

A film szinte teljesen ugyanazt a dramaturgiai ívet járja be, mint a Rekviem egy álomért. Ahogy hősünk alól fokozatosan kicsúszik a talaj, a film egyre jobban elszakad bármiféle tér-idő egységtől, itt azonban a gyógyszerfüggőség eleve adott, a ∏ utáni hajsza az, ami felpörgeti az eseményeket és – ahogy az egy valamire való irracionális számhoz illik – az irracionalitás felé sodorja a cselekményt. Irracionális és racionális egymásnak feszülő ellentéte építi fel az egész filmet, a fekete-fehér, szándékosan torz, szemcsés képektől, az időkezelésen át, a főhős szobáját parazita módjára belakó számítógépig, mely egyébként az egyetlen utalás arra nézve, hogy a film a pre-PC korban játszódik (a gép méretéből ítélve valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján).

Jancsó tanítványa volt Darren Aronofsky

Furcsa fintora a sorsnak, hogy a Pi matematikusa nagyon hasonló utat jár be a film során, mint maga Aronofsky. Maximillian Cohen egy olyan absztrakt matematikai fogalom konkrét, kézzelfogható alkalmazásait kutatja, melynek szépsége éppen megfoghatatlanságában rejlik, abban, ahogy nem tudunk nyomára bukkanni az életünket irányító törvényszerűségekben, noha sejtjük, hogy ott van.

Éppen így járt maga Aronofsky is – remélhetőleg csak időlegesen – hiszen a Pi-ben felfedezett formai újítások és dramaturgiai szervező elv - azaz a tehetsége, a Rekviem egy álomért konkrétságával társulva meghozta számára a sikert, mégsem tudott tovább lépni, a következő produkció – egy Sci-fi többek között Brad Pitt közreműködésével - összeomlott. Az pedig jelen esetben nem számít, hogy konkrétan milyen okok miatt nem jött létre A kút (The Fountain) című film, a Pi főhőse sem tudja megmagyarázni, hogy mi miért történik vele. Maximilliam Cohen egyetlen lehetősége az, hogy felhagy az irracionális keresésével a racionálisban. Aronofsky esetében ez azt jelenti, hogy nem próbálja absztrakt tehetségét konkrét célok szolgálatába állítani, nem erőszakol rá magára semmit. Az imdb adatbázisa szerint a rendező két filmet is tervez 2004-re, reméljük a legjobbakat. Addig, pedig itt van nekünk a Pi.
Káosz-elmélet: a kis dolgok történése nagy változásokat okozhat a világban. Vegyük csak példának a pillangó-effektust, amely szerint, ha egy pillangó valahol Kínában megrezzenti szárnyait, a légáramlat, amit a mozgása gerjeszt, egyszer megváltoztathatja az időjárást akár New Yorkban is. Az időutazás az egyik legizgalmasabb gondolat mai világunkban, hiszen általa meg tudnánk változtatni az emberiség történelmének menetét. Ezek a bonyolult és egyben mély teóriák, melyekre a Pi című film is épül, kihívást jelentenek az egész világnak.A matematikus zseni Max Cohen egy új felfedezés küszöbén és az őrület határán áll. Körülöttünk minden rendszerekből áll össze, és Max az egyik legnagyobbat akarja megfejteni: a tőzsde rendszerezett káoszát. Egy hatalmas számítógép, az Euclid segítségével megpróbál rendszert találni a másodpercenként gazdát cserélő részvények forgalmában. Miután Max a számítógépbe táplálja a héber ábécét, az Euclid kiad egy kétszáztizenhat számjegyű összeget. Ez a számsor a Tóra szerint Isten neve lehet. Maxot eközben folyamatosan üldözi egy cég, amely bármit megtenne, hogy megszerezze a kapott eredményt. Ez az elviselhetetlen helyzet és állandó migrénjei, élet és halál közé sodorják a matematikust.

A film mindössze 60,000 dollárból készült.