Jenő Heltai

Író, költő, újságíró, dramaturg, színigazgató, műfordító. 1900-1901-ben a Vígszínház művészeti titkára, majd 1915-től 1919-ig dramaturgja, igazgatója. 1907-ben Molnár Ferenccel együtt a Modern Színház Cabaret művészeti vezetője. 1929 és 1932 között a Belvárosi, azt követően pedig a Magyar Színház élére kerül (1932-1934 ). A Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke (1916-1930) és az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója (1918-1939). Humoros krokikat, tárcákat, regényeket ír. Írásait derűs bölcsesség, csípős szellemesség, mély irónia jellemzi. Dalaival és jeleneteivel meghatározó hatást gyakorol a születő magyar kabaré arculatára. Színpadi életműve is jelentős. Színművei 1899-től rendszeresen műsoron vannak, elsősorban a Magyar Színházban és a Vígszínházban. Több tucat színdarabot, főként francia bohózatot és operettet fordít. Műfordítói tevékenységéért francia becsületrendet kap. Kossuth-díjas (1957). Főbb színpadi művei: A királyné apródja (társszerzőként,1899); Bernát (1907); Naftalin (1908); A masamód (1910); A Tündérlaki lányok (1914); A kis cukrászda (1922); Az orvos és a halál (1931); Jó üzlet (1935); A néma levente (1936); Az ezerkettedik éjszaka (1939); Lumpáciusz Vagabundusz (1943); Szépek szépe (1955).