Arc (1970)
Zolnay Pál
Zolnay Pál ötödik játékfilmjét, az Arcot úgy is jellemezhetnénk, mint a hetvenes évek nem jellegzetes nyitányát: a film önmagában áll, nincsenek előzményei és a mű hatásáról sem beszélhetünk, sőt a film után Zolnay pályája is más irányt vett. Az Arc különösen a második világháborús tematika szokatlan feldolgozása miatt hatott újszerűnek.
A főhős cselekvésképtelensége jóval inkább a hetvenes évek jellegzetes “csellengő” magatartásmódját vetíti előre, semmint a partizánhősök panteonját gazdagítja. Ugyanakkor Zolnay nem a múltban keresi a választ a jelen kérdéseire; nem modellál egy értelmiségi válsághelyzetet: a történet nagyon is egyetlen személyre hangolt és konkrét. Kétségtelen azonban, hogy a történelem külsődleges rekvizitumai feltűnően hiányoznak a filmből, a főszereplő magatartása, megjelenése nagyon is mai, pontosabban kortársi benyomást tesz: egy ifjú arc néz ránk a közelből.
A film 1944 telén, a nyilasuralom alatt játszódik Budapesten. A mindössze néhány nap alatt lezajló drámai történet koncentráltsága rendkívül erős: körözési, pontosabban likvidálási parancsot adnak ki egy szökésben lévő partizán ellen, akit végül a fényképe alapján felismernek és lelőnek. Vagyis az ellenállás hősi figurája ebben a történetben tétlenségre kárhoztatik – ez teremti meg a háborús sémával szemben a benső, egzisztenciális küzdelem hangsúlyozásának a lehetőségét. A Zala Márk által alakított, névtelen főszereplő megpróbál visszatérni a mozgalomba. Közben megismerkedik harcostársa családjával, és szerelmes lesz barátja nővérébe. A mozgalmi munka terén kudarcok érik, veszély fenyegeti, míg magánéletében, passzivitásra kárhoztatva ugyan, de biztonságban élhetné az életét. Látszólag elfogadva cselekvésképtelenségét, beáll a kivezényelt tömeg közé árkot ásni, azaz feladja a kapcsolatfelvétel, a háborúellenes akciók, az ellenállás folytatására tett próbálkozásait. Kedvesének óvó mondata – „Viselkedj úgy, mint a többiek, és akkor nem vesznek észre.” – azonban nem lehet számára vállalható alternatíva. Ott hagyja a lapátoló sokaságot, és fegyvertelenül néz szembe az őt felismerő detektív pisztolyával.
A film 1944 telén, a nyilasuralom alatt játszódik Budapesten. A mindössze néhány nap alatt lezajló drámai történet koncentráltsága rendkívül erős: körözési, pontosabban likvidálási parancsot adnak ki egy szökésben lévő partizán ellen, akit végül a fényképe alapján felismernek és lelőnek. Vagyis az ellenállás hősi figurája ebben a történetben tétlenségre kárhoztatik – ez teremti meg a háborús sémával szemben a benső, egzisztenciális küzdelem hangsúlyozásának a lehetőségét. A Zala Márk által alakított, névtelen főszereplő megpróbál visszatérni a mozgalomba. Közben megismerkedik harcostársa családjával, és szerelmes lesz barátja nővérébe. A mozgalmi munka terén kudarcok érik, veszély fenyegeti, míg magánéletében, passzivitásra kárhoztatva ugyan, de biztonságban élhetné az életét. Látszólag elfogadva cselekvésképtelenségét, beáll a kivezényelt tömeg közé árkot ásni, azaz feladja a kapcsolatfelvétel, a háborúellenes akciók, az ellenállás folytatására tett próbálkozásait. Kedvesének óvó mondata – „Viselkedj úgy, mint a többiek, és akkor nem vesznek észre.” – azonban nem lehet számára vállalható alternatíva. Ott hagyja a lapátoló sokaságot, és fegyvertelenül néz szembe az őt felismerő detektív pisztolyával.
Szerző: Gelencsér Gábor