sex hikaye

Egy szerelem három éjszakája (1967)

Révész György

2006. szeptember 28. - filmhu
Régi színháztörténeti emlékké nemesedett a tény, hogy a hatvanas évek legelején volt Budapesten egy társulat, amely szakítva a hazánkban is népszerű bécsi operett negédes hagyományával modern zenés darabok bemutatásával kísérletezett. Bár a Petőfi Színház társulatának csak négy esztendeje volt a musical műfajának meghonosítására, e rövid idő során is kitörölhetetlen nyomot hagyott a hazai teátrumok krónikájában. (Például itt mutatták be, és sajnos itt bukott meg, Mándy Iván Mélyvíz című darabja, amelyből jó másfél évtizeddel később Sándor Pál a Szabadíts meg a gonosztól című filmjét forgatta.)
 
 
 
 
Az Egy szerelem három éjszakája (1960) előbb egész estét betöltő változatban került a nézők elé, később rövidített, egyfelvonásos verzióban is játszották a színházak. A verses zenés dráma és az előadása szerencsés csillagzat alatt született. Ungvári Tamás irodalomtörténész dramaturgiai szervezőkészsége által jött össze a csapat. Radnóti Miklós életének utolsó időszaka ihlette a librettót, melyet a kitűnő színpadi érzékkel rendelkező drámaíró, Hubay Miklós jegyzett. A fanyar hangvételű, brechti ihletésű dalbetétek szövegét a jeles költő-műfordító, Vas István írta. A muzsikát a népszerűséget a korszerűséggel remekül ötvöző, film-kísérőzenéken edzett Ránki György komponálta. Az előadás karmestere a színház zenei vezetője, a fiatal Petrovics Emil volt. Sennyei Vera, Agárdi Gábor, Horváth Tivadar – a nehéznek mondott könnyű műfaj korabeli jelességei – játszották a főbb szerepeket.

A sikeres musical néhány évvel színházi premierje után filmvászonra került. A mozi-változatot Révész György rendezte, aki egy kissé sematikus, de mégis kedvelt filmoperett-tel (2 x 2 néha 5) mutatkozott be 1954-ben. Széleskörű mesterségbeli tudása révén komoly hangvételű társadalmi drámák (Éjfélkor -- 1957) megvalósítójaként éppoly sikeres volt, mint könnyed vígjátékok (Micsoda éjszaka -- 1958) színvonalas tálalásában. 
A második világháború idején, amikor Magyarország már hadba lépett a fasiszta Németország oldalán, sorra hívják be munkaszolgálatra a zsidó származású, illetve a baloldali gondolkodású, megbízhatatlannak tartott személyeket. Köztük van Bálint is, a fiatal költő. Története a keleti frontra tartó vonaton, visszaemlékezésként jelenik meg előttünk.

A színpadon csak mellékszereplőkként megjelenő „háromkirályok” (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a filmváltozatban mintegy az antik drámák kísérő-magyarázó kórusaként követik a főhőst. Bálint megszökik a munkaszolgálatra behívó parancs elől, hogy néhány napot még a kedvesével tölthessen együtt. Bujkálnak, de boldogok. Varázskör védi őket, a költészet bűvös hangulata, amely ideig-óráig elhiteti velük, hogy a szerelem mindent legyőz, hogy igenis van menekülés a háború és a halál iszonyata elől. Egy barátjuk, az idős festőművész nyújt számukra menedéket, aki egy külföldi katonaszökevényt is bújtat. Bálint, a költő is katonaszökevénynek számít. A film egyik hátborzongató jelenete, amikor egy szaglászó nyomozó jelenik meg a házban. Kállai Ferenc lidérces nyájassággal mutatkozik be és dongja körül áldozatait, biztos benne, hogy jó helyen jár, hogy a kiszemeltek nem menekülhetnek tőle.
A filmváltozatba számos hommage, tisztelgés van beleépítve. Már az eredeti színdarabban is akadt ilyesmi: Guillaume Apollinaire Búcsú című verse (Vas István fordításában) a szerelmespárt (Venczel Vera és Tóth Benedek) ebből az elátkozott világból kimentő varázsige. „Letéptem ezt a hangaszálat / Már tudhatod az ősz halott / E földön többé sose látlak / Ő idő szaga hangaszálak / És várlak téged tudhatod”. Ez az öt verssor mottóként lebeg a színdarab és a film fölött.

Hasonlóképp tisztelgés a bíró feleségének méltán elhíresült dala. A Petőfi Színházban Sennyei Vera játszotta Melitta szerepét, és kultikus betétszám, hanglemezen is kiadott sláger lett a második világháború előtti pesti élet édességét megéneklő dalából. Vas István szövegének még az egykori cenzúrával is meggyűlt a baja. „Egész ország, de csupán az úri / Ez kellett csak, ez jutott nekünk, / Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni / Isten veled, édes életünk!” Ilyesmit dalolni 1960-ban nem volt veszélytelen. Révész György idézőjelbe tette az emlékezést. A filmjelenetben a Melittát játszó színésznő (Béres Ilona) egy régi gramofonról hallgatja az időközben elhunyt Sennyei Vera énekét.

A legnagyobb dramaturgiai és színészvezetési lelemény azonban a háromkirályok szerepeltetése. A feladatra a rendező a magyar színház- és filmművészet három nagyságát – úgy is mondhatni három királyát – kérte föl. Gáspár (Sinkovits Imre), Menyhért (Latinovits Zoltán), Boldizsár (Darvas Iván) hozza meg a költő halálhírét Júliának. Ők visszajöttek a pokolból, de elveszítették a józan eszüket. Másként nem lehetett túlélni, amit ott láttak és átéltek. Komédiázásukkal ér véget a film. A költő búcsúversét elfelejtették, bomlott agyuk rémképei egy bomlott korszak tükreként vádolnak és emlékeznek.
Az Egy szerelem három éjszakáját a magyar filmkritikusok Somló Tamásnak odaítélt operatőri díjjal tüntették ki. Nemzetközi fesztiválokon (Buenos Aires, Mar del Plata) a film a legjobb rendezés díját kapta.
 
Szerző: Kelecsényi László





Rendező Bereményi Géza
Szereplők Eszenyi Enikő (Marika, Monoriék lánya)
Papcsik András (Valkó Imike)
Tóth Barnabás (Imi Valkó)
Sőth Sándor
Andorai Péter (Berci)

nka emblema 2012