Eszkimó asszony fázik (1984)
Xantus János
Xantus János különös hangulatú főiskolás és BBS-es rövidfilmjei (Női kezekben; Diorissimo) után készült első nagyjátékfilmje, az 1984-es Eszkimó asszony fázik (mely az az évi Magyar Filmszemlén a legjobb elsőfilmes rendezőnek és a legjobb férfi főszereplőnek - Lukáts Andor - járó díjat nyeri el) szemléletével, stílusával a nyolcvanas évek első felében fellépő, az „új érzékenység” által fémjelzett filmek sorába illeszkedik.
Annak ellenére, hogy e filmek (Bódy Gábor: Kutya éji dala, Müller Péter Iván: Ex-Kódex, Wahorn András: Jégkrémbalett, Szirtes András: Pronuma bolyok története stb.) nem alkotnak egységes irányzatot, bizonyos jellegzetességeik mégis összefűzik őket. Például valamiféle közös életérzés, életszemlélet sugárzik róluk. Mindegyikben szerepet kapnak a nyolcvanas évek new wave együtteseinek (A. E. Bizottság, Vágtázó Halottkémek, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, Kontroll Csoport) tagjai, sorra feltűnnek a kor különféle avantgárd művészeti ágainak képviselői – szokatlan, sokak szemében nyugtalanító, zavart keltő figurák. Az „új érzékeny” filmekben előtérbe kerül az újhullámos zene, szövegeik különösek, másként, sajátos módon fogalmazzák meg történeteiket, s teremtik meg képi világukat. Furcsa, különleges élményt adtak a hagyományosabb stílushoz szokott nézőknek.
Xantus János filmje visszafogottabb látványvilágával és történetvezetésével a legpopulárisabb e „filmcsoport” tagjai közül. Az Eszkimó asszony fázik egy jól ismert műfaj, a melodráma keretein belül meséli el a süketnéma állatgondozó férj, az énekesnő feleség és a zongoraművész szerető tragikus kimenetelű szerelmi háromszög-történetét.
A történet azonban túlmutat az akár néhány mondatban megfogalmazható sztori sugallta zsánerfilmes megoldásokon. Mindenekelőtt azért, mert a főszereplő-figurák (elsősorban a férj és a feleség) különleges, néha akár groteszknek is tűnő karaktereivel találjuk szembe magunkat – s ez már önmagában is eltér a műfaji filmben megszokott megoldásoktól. Ennek a különleges hangulatnak az elérése természetesen összefügg az erőteljes és pontos színészi alakításokkal: a Marit alakító Méhes Marietta (a Trabant zenekar énekesnőjének) alakjával, pontosabban: jelenségével, lényével, akiben testet ölt ez az újfajta életérzés, aki minden megszólalásával, reakciójával, vagy már pusztán azzal, ahogy kinéz, ahogy megjelenik, valamiféle nehezen összeegyeztethetőt, zavartkeltőt, „harsány rezignáltságot” hordoz. (Ez a fajta, az újhullámos zenekarok tagjainak jelenlétből adódó hitelesség a fentebb felsorolt filmeknek is sajátja.) Más módon hiteles és emlékezetes Lukáts Andor a süketnéma férj szerepében. Elsöprő, átütő erejű játéka a film egyik legnagyobb pozitívuma.
A műfaji film szolgáltatta keretben három különböző életszféra, három különböző értékstruktúra, három különböző személyiség rendelődik egymás mellé. A férj, János, tragédiát, érzelmi (és – siketségéből adódóan – bizonyos fokú fizikai) kiszolgáltatottságot, esendőséget, ugyanakkor fojtott indulatot és vad erőt önmagába sűrítő alakja, és Mari kibillenthetetlenül ösztönös, intakt lénye mellett áll ott Laci, a körülrajongott, ígéretes karrier előtt álló zongorista, akinek karrierjét kisiklatja az életforma-válság.
Az ő személyiségük rajza adja a film magját.
A történet azonban túlmutat az akár néhány mondatban megfogalmazható sztori sugallta zsánerfilmes megoldásokon. Mindenekelőtt azért, mert a főszereplő-figurák (elsősorban a férj és a feleség) különleges, néha akár groteszknek is tűnő karaktereivel találjuk szembe magunkat – s ez már önmagában is eltér a műfaji filmben megszokott megoldásoktól. Ennek a különleges hangulatnak az elérése természetesen összefügg az erőteljes és pontos színészi alakításokkal: a Marit alakító Méhes Marietta (a Trabant zenekar énekesnőjének) alakjával, pontosabban: jelenségével, lényével, akiben testet ölt ez az újfajta életérzés, aki minden megszólalásával, reakciójával, vagy már pusztán azzal, ahogy kinéz, ahogy megjelenik, valamiféle nehezen összeegyeztethetőt, zavartkeltőt, „harsány rezignáltságot” hordoz. (Ez a fajta, az újhullámos zenekarok tagjainak jelenlétből adódó hitelesség a fentebb felsorolt filmeknek is sajátja.) Más módon hiteles és emlékezetes Lukáts Andor a süketnéma férj szerepében. Elsöprő, átütő erejű játéka a film egyik legnagyobb pozitívuma.
A műfaji film szolgáltatta keretben három különböző életszféra, három különböző értékstruktúra, három különböző személyiség rendelődik egymás mellé. A férj, János, tragédiát, érzelmi (és – siketségéből adódóan – bizonyos fokú fizikai) kiszolgáltatottságot, esendőséget, ugyanakkor fojtott indulatot és vad erőt önmagába sűrítő alakja, és Mari kibillenthetetlenül ösztönös, intakt lénye mellett áll ott Laci, a körülrajongott, ígéretes karrier előtt álló zongorista, akinek karrierjét kisiklatja az életforma-válság.
Az ő személyiségük rajza adja a film magját.
Az Eszkimó asszony fázik rengeteg féle kommunikációs formát sorakoztat fel. Megjelenik például a süketnéma jelbeszéd, e jelbeszéd (Mari által történő) tolmácsolása, angol nyelven folyó, feliratozott, „fél-”, vagy „kétszemélyes” párbeszédek, a testbeszéd (az angliai szakítás jelenetében például hirtelen eltűnik mind a hang, mind a felirat, és csak a vitatkozó felek mozdulatait, gesztusait látjuk), a zene, a dalszövegek, a képzőművészet kommunikációja…
E kommunikációs formák halmozott jelenléte a megértés és a másikkal való ön-megértetés, az önkifejezés problematikájára irányítja figyelmünket. Arról, hogy hova, kire, mire irányulnak ezek a kapcsolattartási kísérletek, s hogy hogyan valósulnak meg, álljon itt egyetlen példa: Laci, habár összeköltözik Marival, együtt alakítanak zenekart, ahol Mari írja a dalszövegeket, s énekli el azokat a Laci által szerzett (és játszott) dallamokra, bizarr élettársi kapcsolat nemcsak a lányhoz fűzi, hanem diktafonjához is – vele osztja meg minden gondolatát, szerzeményét, neki ad részegen jóéjtpuszit, vele alszik, vele kel…
E kommunikációs formák halmozott jelenléte a megértés és a másikkal való ön-megértetés, az önkifejezés problematikájára irányítja figyelmünket. Arról, hogy hova, kire, mire irányulnak ezek a kapcsolattartási kísérletek, s hogy hogyan valósulnak meg, álljon itt egyetlen példa: Laci, habár összeköltözik Marival, együtt alakítanak zenekart, ahol Mari írja a dalszövegeket, s énekli el azokat a Laci által szerzett (és játszott) dallamokra, bizarr élettársi kapcsolat nemcsak a lányhoz fűzi, hanem diktafonjához is – vele osztja meg minden gondolatát, szerzeményét, neki ad részegen jóéjtpuszit, vele alszik, vele kel…
A zsánerfilmes eszköztár elemei között helyet kapnak olyan mozgóképnyelvi megoldások is, mint egy-egy jellegzetes, egymásra rímelő kameramozgás (ezt láthatjuk például, ha összevetjük a hangversenyek és a Trabant koncertjeinek fényképezését), vagy bizonyos visszatérő képi elemek, toposzok (például: tenger, hal, hajó – melyek a film újabb rétegét alkotják). Egyesek így, egymásra rímelve erősítik egymást, míg mások ellentétpárokba rendeződnek, majd valamiféle szimbiózisba olvadnak. A zongoradarabok és az újhullámos együttes által játszott zene szintézise a film végén (és legelején, a nyitójelenetben, mely egyben a történet végét is jelenti) felcsendülő zongorára és szimfonikus zenekarra írt romantikus stílust idéző mű egyúttal a Trabant zenekar egyik száma. Vagy amikor Laciban megérlelődik, hogy feladja reményteljes zongoraművészi pályafutását, és szakít korábbi életével, előbb egy versrészletet („Kalandra fel! Jó széllel a francia partra, vitorlám mind kibontva, próba, szerencse, rajta, nem habozhatunk tovább!”) idéz, majd rögtön ezután azt mondja maga elé: „Dobd ki a degenerált életed az ablakon, mint a szart, és csinálj helyette másikat!”.
A Mari által írt dalszövegek is az ellentétes stílusregiszterek ötvözeteiként hatnak. A dalokban véletlenszerűen egymás mellé kerülő „örök igazságok”, evidenciák, „semmi különös” dolgok sokszor mégis valami mélyebb értelmet sejtetnek. Az Eszkimó asszonynak, akár e daloknak, nem valamiféle tanulság közzététele, nem a didaktikus célzatosság a lényege, hanem e markánsan különböző és szokatlan egyéniségek átütő jelenléte.
szerző: Mecseki Anett
