Nyomtatás
kostenlos porno deutsch porno free porn titten porno gratis porno porno

Fotográfia (1972)

Zolnay Pál


2004. május 7. - filmhu



A film alapötlete különös élmény volt, mely elgondolkodtatta, sőt felkavarta a rendezőt egy árvízi forgatás alkalmával. Egy asszony, akinek sok mindene odaveszett, büszkén mutogatta megmaradt esküvői fényképét. Valóságos kincsnek, becses értéknek tekintette az ócska kacatot.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
Zolnay Pál rendező kommentárja: „Ha ’objektív kívülállóként’ nézem a dolgot, azt mondhatnám: ez a néni másfél havi jövedelmét adta ezért az otromba giccsért. De hát számára ez a világ legcsodálatosabb műremeke! Együtt van rajta a halott férjével…” A szituációból rövidfilm született, ez a váza és kerete a későbbi – egészestés – Fotográfiának.

Rendhagyó mozidarabról van szó (nincsenek elődei a hazai krónikában), rendhagyónak mondható a kívánt eredményhez vezető módszer is. Negyvenezer méter nyersanyagot vettek fel (egy átlagos mű hosszúságának több mint tízszeresét). A filmkészítők a szereplőkhöz, a „házaló” fotósokhoz és gitáros igricükhöz hasonlóan bekopogtatnak a falu házaiba fényképfelvételek üzleti ajánlattételével. A munka során nem csupán a beállítással bíbelődnek, hanem szóra bírják fokozatosan feltárulkozó alanyaikat is. Páratlanul érdekes dokumentáció a munka hozadéka. A múlt mély kútjából félelmetes titkok kerülnek felszínre. A „falra akasztható” és albumokba kívánkozó felvételek mögött krimi-borzalmak lappanganak. Egy asszony megölte két lányát, majd öngyilkosságot kísérelt meg. A vallomásokból kirajzolódnak az indítékok, az ok-okozati összefüggések. Különös emberi viszonylatokra derül fény: a fotók „megmozdulnak”. A fényképész és a retusőr vitája (felfogásuk különbözősége) mélyíti el a bonyodalmakat, a kérdés az, mire van igény, a fájdalmas realitásokra vagy a megszépítő illúziókra? A dilemma korántsem költői, benne rejlik az alkotói koncepció lényege. A szerzőt idézve: „…a régi birtokviszonyoknak, birtokszemléletnek a mai körülményeink közötti továbbéléséről akartam szólni. Arról, hogy a férj a feleségét, a szülő a gyermekét, állattartó az állatát, háztulajdonos a házát, kocsitulajdonos a kocsiját hogyan sajátítja ki egy elavult, de mégis tovább élő gondolkodási formában magának, és ezeket a birtokviszonyokat tekinti létalapjának, ezek határozzák meg a gondolkodását… Ezek csak egyes variációi ennek a témának, amelyet eleinte mollban kezelek, hogy azután a végső epizódban teljes közvetlenségében, erőteljesen, dúrban bonthassam ki a vezérmotívumot.”

 Ami pedig az üzenetet illeti – a kifejezés nem szerencsés, a free cinema egyik atyja, Lindsay Anderson például azt mondta: „amikor üzenni akarok, postára szoktam menni”, de hát nem a szó a fontos, hanem a tartalma - : a Fotográfia arra hív fel, hogy nézzünk szembe a valósággal (bármennyire kegyetlen is ). Hogy ne akarjuk szebbnek látni magunkat és felhőtlennek az eget. Hogy változtassuk meg a bénító tudatformákat. A mondanivalót híven szolgálja Ragályi Elemér intellektuális izgalmakat indukáló fényképezése, Sebő Ferenc dramaturgiai funkciót szolgáló zenéje, a költői háttér (Weöres Sándor, Szécsi Margit, Nagy László verskoszorúja), valamint a meditatív stílust híven szolgáló színészek (Zala Márk és Iglódi István) játéka.
 
Szerző: Veress József


Címkék

filmtörténet , elemzés





a cikket az alábbi linken találod:

© 2010 filmhu - a magyar moziportál | http://www.magyar.film.hu |